2015. március 15., vasárnap

# könyvértékelés # romantikus

Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem

Oldalszám: 520
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Taking Chances
Fordító: Varga Tibor

A tizennyolc éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a San Diego-i Állami Egyetemen.

Uramatyám, ilyet én még nem olvastam. Szörnyű. Azt hiszem, nem túlzás azt mondanom, hogy életem legrosszabb olvasmánya volt, épp ezért – és most nagyon csúnyát mondok – nem. Olvastam. Végig. Egy az, hogy többet vártam – na jó, valójában egy cseppet sem számítottam többre, sőt, a borító és a fülszöveg kivételesen tökéletesen tükrözi a könyv tartalmát (ami egyenlő az összes létező elcsépelt ostobasággal egy rakáson). És ezt a lehető legrosszabb értelemben tessék venni. Ráadásul annyi az ellentmondás, annyi a képtelenség és annyi a fölösleges összefüggés benne, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okozott. Komolyan. 
Ó, és, emberek, egy TIZENNYOLC éves lányról beszélünk. Tizennyolc. Én tizennégy éves vagyok (2014-ben 😂), de esküszöm, a könyv olvasása közben megvolt az az enyhe érzésem, hogy ha én most ebben a történetben volnék, vajon túlzás lenne-e azt mondani, hogy köbö a huszonnyolcat verdesném. Szerintem nem. Na de hogy mi a legjobb? Még sosem olvastam szerelmi háromszöges sztorit (mondjuk erre inkább a szerelmi négyszög kifejezést használnám…), és talán ezek után soha nem is fogok. Biztosan vannak  szerelmi öö… sokszöges történetek, és én pont kiszúrtam a kukába valót (ehh…), de tényleg… komolyan, ezek után nem biztos, hogy szeretnék újra átélni ilyen mértékű mentális roncsolást.
A szereplők. Drága főhősnőnk személyében üdvözölhetjük Harpert. A falra másztam tőle – a szó szoros értelmében. Első ellentmondás: party ezerrel. Ez. Mi. A. Frászkarika? Harper nem az a csajos, bulizós csaj, de persze, menjünk, bulizzunk, mert ez kell, csak ez kell, és amúgy is már annyi tapasztalata, bátorsága és ESZE van, hogy elég egy cuki kérdés és a bólintás szinte reflexszerű. Aztán a smink, a „ribirucikák” – ugyebár… Harper sosem sminkelte magát, nem öltözködött kirívóan. De ááá, nem, elég egy Bree nevezetű leányka, és máris a ló túloldalán találja magát. Bravó. (És még hogy nem befolyásolható!? Hahh… Még magát sem ismeri. Meg értem én, hogy lázad, de ez… Jézus. Szerintem elmentek neki otthonról. Jó messzire, sajna.) Viszont ha Harpert egyetlen szóval kéne jellemeznem: szánalmas
Chase. Szervusz, kezet is rázhatsz Travis Maddioxszal, gratulálok! Viccet félretéve: Travisszel ellentétben Chase-t halálosan imádtam, de nem tetszett, hogy szinte első látásra „beleszeretett” Harperbe. (Pfuj, utálom ezt a nevet.) És mi ez az állandó ölelgetés, fülbe suttogás meg tapizás a pasiknál? Beszarás. Hehe, na de most jön a jó rész, ami ERŐSEN SPOILERES!!! Ne olvasd tovább, ha el akarod olvasni a könyvet, mert ezek után egymilliárdszor újragondolod a döntésed. 
(SPOILER NYITÁS.) Én úgy bőgtem… Chase… Mi-a-franc? A szereplő, az egyetlen szereplő, akiért érdemes lett volna végigolvasnom ezt a… fost – már bocsánat –, az ő volt. Volt. Igen, mert a drágalátos írónőnek feltétlenül ki kellett nyírnia – hogy rohadjon meg. :’( És mi a legszomorúbb ebben? Az, hogy ezt véletlenül olvastam el egy kritikában. Nagyon fájt, és nem tudtam megállni a sírást. Itt hagytam abba. A könyv felénél, egy kritika miatt félbehagytam a Kétesélyes szerelmet. Annyi lelki erőm maradt még, hogy megkeressem, hogy halt meg, de csak utalásokat találtam, és megint kiborultam. (SPOILER VÉGE.) 
Azt hittem, ki tudom ismerni a könyveket. Azt hittem, ebben is kiderül majd, hogy a nyálas-képű- hozzanak-felmosót-rókáznom-kell Brandon valójában egy kis gennyláda, és Chase majd jön, és mindent helyretesz, de… azt hiszem, életemben először egy könyv nem úgy végződött, ahogy azt vártam. Vagy ahogyan annak végződnie kellett volna.
Ha bármikor is eszembe jutna folytatni a könyvet, emlékeztetem magam arra, milyen volt százszor belevernem a fejem egy fiktív, kemény és végtelenül kopár falba.


Vigyázat, a kommentek spoilert tartalmaznak!

2 megjegyzés:

  1. Szia! :D

    Szerintem ne jusson eszedbe soha befejezni ezt a könyvet. :D Kukába való az egész történet.
    Én sajnos végigolvastam, de ahogy végeztem vele, úgy éreztem, éveket öregedtem. Nekem is pontosan ez volt a véleményem, mint neked. Chase volt az egyetlen szerethető forma a sztoriban, erre kinyírták...
    EGyébként az események, amik ez után történtek, még unalmasabbak és sablonosabbak, mint eddig.
    Életem egyik óriási hibája volt, hogy erre a könyvre órákat csesztem el az életemből. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D

      Tudod, most őszintén megsajnáltalak, de egyben mélységes tisztelettel is tekintek rád, amiért képes voltál végigolvasni... ezt. :') Chase halála számomra még mindig felfoghatatlan, és nem is értem igazából, hogy MI ÉRTELME VOLT? Jaa, persze, hát így mindjárt egyszerűbb, hisz eggyel csökkent a jelöltek száma... Hát, gratulálok! Tényleg. Bravó.

      Sajnálom azokat a szerencsétlen órákat. :( Viszont együttérzek. ;)

      Köszi, hogy írtál! :D


      Voreena

      Törlés

Kéretik a blogon feltüntetett szövegeket máshova nem feltölteni! Köszönöm! :)