2022. november 18., péntek

Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash – Vérből és hamuból (Vér és hamu 1.)

november 18, 2022 0 Comments
Oldalszám: 688
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: From Blood and Ash
Fordító: Rácz Kata
Országos megjelenés: 2022.05.06

IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED! 

Fülszöveg:

Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé. Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.


TE JÓ ÉG! Rájöttem!! 🤯 Mi a fenéért vesztegettem az időmet JLA YA fantasy könyveire? Számomra egyértelmű, hogy ő a New Adult, azon belül is a high fantasy világában tud a leginkább kiteljesedni. Nem csoda, hogy az Obszidián meg a Komor elemek nem tudtak magukkal ragadni… Na meg ÚRISTEN, ez a könyv!! Bevallom, picit szkeptikus voltam a nagy hype miatt, de már az első pár fejezet után tudtam, hogy én ezt imádni fogom.


Nagy megkönnyebbülésemre azonnal beindult a sztori, Poppynak (csak nekem szokatlan kicsit ez a név?) nem sok nyugodt perce volt, na meg nekem se. 😅 A világfelépítés, a különböző lények, a rejtélyek, a váratlan fordulatok… Minden nagyon izgalmas volt! Bár nem tudom, hogy az írónő szokott-e animéket nézni, de el tudom képzelni, hogy ehhez a könyvhöz az Attack on Titanből, a Kabaneri of the Iron Fortressből vagy esetleg a The Promised Neverlandből inspirálódott, mert engem abszolút rájuk emlékeztetett. 🤭


Tetszett a nyomasztó hangulat és az állandó feszültség, sose tudhattam, hogy a következő fejezetben vajon meghal-e valaki, vagy Teerman herceg kegyetlenkedése következik a sorban. Persze nem mondom, hogy tökéletes ez a könyv. Muszáj kiemelnem, hogy egy idő után roppant idegesítő volt, hogy az írónő állandóan ismételgette magát, sőt, olykor még túlságosan egyértelműen utalt dolgokra, amikre jobb esetben nem jön rá azonnal az olvasó (szerencsére én ezt a tábort erősítettem, de csak mert béna vagyok 😅), rosszabb esetben azonnal leesik a tantusz, és a könyv további részében végig unatkozik. 


Örültem, hogy több helyszínen játszódott a történet, mert azért a kastély egy idő után már nem valami érdekfeszítő. Tetszett az is, hogy Poppy bár naiv és tapasztalatlan, képes megvédeni magát, és nem pánikol be egy kis vértől. Na és persze ott van Hawke. Vele kicsit hullámzó volt a kapcsolatom, vonzott, de féltem, hogy nincs benne több annál, amit mutat, ugyanis az nagyon kevés volt. Épp ezért reménykedtem, hogy valóra válnak a sejtéseim vele kapcsolatban, de erről inkább nem mondanék többet… A könyv végére felkerült a bookboyfriendjeim listájára. 🤭


Annak ellenére egyébként, hogy bizonyos csavarokra rájöttem, még számos meglepetés ért a könyv utolsó fejezeteiben, és örültem, hogy végre gondolkodnom kell, hogy összerakjam a képet. Összességében szerintem ez egy szuper sorozatindító kötet, tele lehetőségekkel, izgalmas karakterekkel, sötétséggel, vérrel, na meg persze egy csipetnyi erotikus fűszerezéssel. 🔥

2022. november 13., vasárnap

Sarah Adams: Csalóka szerelem

november 13, 2022 0 Comments


Bree Camden titkolja, hogy reménytelenül szerelmes legjobb barátjába, Nathan Donelsonba, aki mellesleg az NFL, az észak-amerikai futball liga legendás játékosa. De ez Bree legkisebb problémája. Egy autóbaleset következtében már soha nem lehet belőle balerina, úgyhogy táncstúdiót nyitott – és továbbra is nyitva tartaná, ha sikerül kiköhögnie a bérleti díjat. Amikor Nathan a segítségére siet, és megvásárolja az egész épületet, Bree örülhetne, de ő még mindig nem boldog. Felhajt egy-két tequilát – jó, talán többet, mint kettő –, és legmélyebb, legsötétebb titkait elkotyogja egy TMZ riporternek. Miután a videó virális lett, az egész világ azt hiszi, Nathan és Bree egy párt alkotnak. Ők a tökéletes pár. És Nathan sajtósának támad egy ötlete, ami Bree-nek is anyagi biztonságot jelenthet. Mi a bökkenő? Úgy kell tenniük, mintha szerelmesek lennének egymásba. Három. Teljes. Hétig. Most van itt a pillanat, hogy Bree végre előálljon titkolt érzelmeivel? Lehetséges, hogy Nathan is palástolt valamit?


Félve, de egyúttal reménykedve kezdtem el a könyvet, mivel nem voltam benne teljesen biztos, hogy a friends-to-lovers, avagy a barátokból szerelmesek kategóriát tulajdonképpen szeretem-e.
🤷🏽‍♀️ Határozottan több a pozitív, mint a negatív élményem ezzel kapcsolatban, de hát sose lehet tudni... Szerencsére ezúttal sem csalódtam, sőt, határozottan úgy érzem, hogy ez az eddigi legjobb könyv, amit ebben a kategóriában olvastam, és meg is hozta a kedvem, hogy még több friends-to-loverst ismerjek meg. 😁 Ami a leginkább tetszett a Csalóka szerelemben, az a drámamentesség volt. 🙏 Az írónő érintett komoly témákat (szorongás, sérülés utáni depresszió), viszont nem mélyült el bennük, amit én őszintén szólva nem bántam, bennem ez nem keltett hiányérzetet. 🙈 Örültem, hogy a stílus inkább humoros volt, a könnyedsége miatt nagyon gördülékenyen ment az olvasás, és a váltott szemszög által közelről is megismerhettem a főszereplőket, valamint a gondolataikat, ezáltal nagyon könnyen át tudtam érezni azt, amit ők. 🫶🏼 Tény és való, hogy Bree felől ez a “szigorúan friendzone” felfogás akár még idegesítő is lehetett volna, hiszen annyiszor felemlegeti, hogy még Nathannek is ki van tőle a… tudjátok, mije. 😂 Szegény csaj totál elvakította saját magát, és nem vette észre, hogy a legjobb barátja mit érez iránta, de ez engem inkább szórakoztatott, mintsem irritált. 🤪Szerintem ez nagyrészt annak köszönhető, hogy ez egy nagyon jól megírt könyv, számomra minden klappolt benne, aranyos jelenetek, jó poénok, romantikus pillanatok; nem hiányoltam semmit. Sokakkal ellentétben én nem éreztem elnyújtottnak a sztorit, sőt, kifejezetten tetszett, hogy már az elejétől tudtam, hogy a főszereplők szeretik egymást. 🤭 Na és Nathan… Te jó ég, nagyon rég olvastam ennyire hihetetlenül CUKI pasiról. Komolyan nem tudom más szóval illetni, jó oké, szexi meg kedves blablabla, de tényleg nincs nála cukibb a világon, végre egy figyelmes, megértő, odaadó srác, aki emellett vicces és sebezhető is. Bree pedig egy kis energiabomba, sosem untam a hülyeségeit, csak vigyorogtam rajta, szerintem csodásan összepasszoltak Nathannel. 😁 Személy szerint nem igazán hiányoltam a spicy jeleneteket, inkább csak meglepett az erotika hiánya, az a sok évnyi elfojtott érzelem és vágy így nem tört ki teljesen, viszont tetszik, hogy ezt az intim élményt az írónő meghagyta csak nekik. 🤭 Nagyon hamar kiolvastam ezt a könyvet, és az utolsó oldal után nem is volt kérdés, hogy 5 ⭐️-ot érdemel. Szellemes és aranyos sztori, mindenkinek tudom ajánlani, aki egy kis kikapcsolódásra és nevetésre vágyik egy fárasztó nap végén, engem teljesen feltöltött boldogsághormonnal, és napokig megmaradt bennem ez a jókedv a könyv befejezése után. 🥰

2022. november 11., péntek

Fábián Réka: Az én titkos Velencém

november 11, 2022 0 Comments

 

Lili egy zátonyra futott házasságtól menekül Itáliába. És hogy miért pont a szerelmek városában akarja átgondolni az életét, arról csakis nagymamája naplója tehet. Vajon a nagymamájának tényleg volt egy titkos olasz szerelme? A naplóból ugyanis fény derül Róza nagyi titkaira, és Lili egészen Velencéig megy, hogy megtudja az igazságot. Lili reméli, a saját életével kapcsolatban is tisztábban lát majd az utazás végére. Tudni fogja, érdemes-e még egy esélyt adni a házasságának, vagy új életet kell kezdjen, ha hazatér. Első állomása a Trattoria Venezia, ahova nagymamája útja is vezetett annak idején. Elandalítja a város, a gondolások éneke, egy régmúlt szerelem emléke és talán egy új ígérete is. Vajon Velence feltárja előtte titkait?


Alapjába véve ez egy gyorsan kiolvasható, könnyed olvasmány enyhe drámával és romantikával, kellemes leírásokkal Velencéről, az ott élő emberekről, az ő életfelfogásukról, az ételek ízéről, valamint levelek, naplóbejegyzések is gazdagítják a történetet, melyek a főszereplő, Lili nagymamájától származnak, és amelyek lényegében az egész kötet mozgatórugói. Maga az alap ötlet számomra kissé elcsépelt és zavaróan irreális: Lili egy zátonyra futott házasságtól menekül el Itáliába, és úgy véli, mindenre választ ad majd, ha megtudja, ki volt a nagymamája szeretője… Nekem ez túlságosan légből kapott volt, nem értettem, hogy gondolkozhat így egy nálam idősebb karakter, gyerekesnek éreztem Lili gondolatait.
A könyv befejezése után sajnos azt éreztem, hogy nekem ez nem igazán tetszett. Meghánytam-vetettem magamban a dolgot, próbáltam objektíven tekinteni a regényre, és így is azt kell mondjam, hogy szerintem picit gyenge lett, még ha első könyve is a szerzőnek, úgy vélem, lehetett volna még mit alakítani rajta. Kidolgozatlan, és ezt nem foghatom a hosszára; sok rövid könyvet olvastam már, ami ennél tartalmasabb és szórakoztatóbb, itt inkább azt éreztem, hogy folyamatosan ismétlődik a cselekmény; Lili a mamájáról kérdez-miután homályos válaszokat kap, elmegy a könyvesboltba-eszik valami finomat-találkozik Matteo-val. Mondhatnátok, hogy egyszerűen csak nem az én zsánerem ez a könyv, de ez nem így van; például olvastam az Álmaimban Toszkánát, ami hangulatilag teljesen olyan, mint ez, viszont jóval összeszedettebb, szebben építkező történet. Szinte mintaszerűen követték egymást az események, ha nem is így, akkor minden nap más sorrendben, és ez a kiszámíthatóság az izgalom rovására ment; sokszor unatkoztam olvasás közben, nem tudtam lelkesedni az újabb nyomokért. Ilyenkor még inkább feltűntek az apróbb hibák: például sokszor nem volt egyértelmű, hogy akkor most Lili milyen nyelven beszél az ott élőkkel, vagy hogy miért talál annyi újdonságot a számára oly jól ismert naplóban. A csattanó nem igazán lepett meg, hiszen a nyomok egyértelműek voltak, valamint a könyv végkimenetele is előre látható volt.
Amit kiemelnék, azok Róza mami írásai, itt éreztem egyedül, hogy élettel telnek meg az oldalak, viszont helytelenítettem, hogy Lili úgy gondolja, csakis Róza teljes sztorija adhatja meg a megoldást a saját problémáira. Viszont ettől eltekintve mozivásznon szerintem remekül mutatna a történet, a borító pedig csodás lett. Nem akarok senkit elkedvteleníteni a könyvtől, lehet, hogy csak túl kritikus vagyok, vagy csak tényleg nem nekem való, de ki tudja, lehet, hogy neked kedvenc lesz. 🙂


2022. november 4., péntek

Stacey Halls: Mrs. England

november 04, 2022 0 Comments


Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.

 A KÖNYVET IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED!

Nem teherek róla, magas elvárásokkal vágtam bele Stacey Halls ezen regényébe, amely idén jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában ezzel a meseszép borítóval. 🥰 Talán ezért is tartott ennyi ideig, hogy belevágjak; féltem, hogy csalódni fogok, hiszen A lelenc és a Familiárisok azonnal repült a kedvenc könyveim közé. 🙈 És még egy kis időnek el kellett telnie, hogy méltó bejegyzés születhessen a könyvhöz, és ahogy a mondás is tartja, ami késik, nem múlik, tehát itt is vagyok egy újabb értékelővel/ajánlóval. 😁


A Mrs. Englandet olvasva határozottan visszaköszönt A lelenc hangulata, azon belül is az Alexandra szemszögéből megismert tehetősebb réteg hűvös udvariaskodása. 👀 Ezen kívül a Jane Eyre c. klasszikusra is emlékeztetett kicsit, és mások értékelését olvasva úgy láttam, nem csak nekem tűnt fel a hasonlóság. Vicces, hogy a könyvben valóban említésre került egy Brontë-regény, ami úgy gondolom, nem lehet véletlen. 🤭


Ezúttal is előtérben volt az anyaság témaköre, viszont teljesen másképpen, mint Halls eddigi műveiben, kezdve ott, hogy a főszereplő, akinek a szemszögéből a könyv íródott, nem anya. 🤱🏽🙅🏽‍♀️ Ami a kezdeti kétségek ellenére nagyon bejött, hiszen egy teljesen más szögből tekinthettem a szülőségre. Mrs. Englandet sokáig abszolút nem tudtam hova tenni, lévén ő a könyv címadója, azt gyanítottam, sötét titkokat rejteget, épp ezért óriási meglepetésként ért a könyv vége… 😳


De erről nem is mondanék többet. 🤫


Bevallom, nem jött az a lendület, amit vártam; nem ragadott magával azonnal a történet. 😓 Tetszett, hogy sejtelmes, tetszett, hogy az írónő arra késztetett, hogy folyamatosan megkérdőjelezzem a legerősebb sejtéseimet is az egész könyv lényegével kapcsolatban, de mégis hiányoltam valami plusz szikrát, ami megadta volna azt az érzést, hogy “wow, na ezért lesz ez az új kedvenc könyvem”, ami bár nem következett be, de azt sem mondhatom, hogy nem állt hozzá nagyon közel. 🤗


Ruby, a főszereplő számomra kissé jellegtelen, semmilyen volt, de így utólag belegondolva nem is baj, így még inkább borzongató volt az egész. Igen, hiszen ne feledkezzünk meg róla, hogy a Mrs. England részben thriller, és én úgy vélem, kellően rázott tőle a hideg. 🥶 Főleg az utolsó 50 oldalban, ahol már nem lehetett letenni a könyvet, annyi minden derült ki, és nagyon sok dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. Valamint szerintem ügyes volt az írónő, mert ahogy arra az imént is utaltam, nem sok mindenre jöttem rá végül, és pontosan emiatt ért annyi meglepetés is. 😅


Összességében kerek egész sztorit kaptunk, a thriller-klasszikus-krimi zsánerek kedvelői szeretni fogják, viszont számomra hiányzott belőle egy kis extra, valamint az érzések sem jöttek át annyira, abban viszont biztos vagyok, hogy ez nem vette el a kedvem attól, hogy továbbra is lelkesen várjam Stacey Halls újabb csodás alkotásait. 🥰



2022. október 26., szerda

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj

október 26, 2022 0 Comments

ISBN:
9789635980062
Megjelenés:
2022.
Kötésmód:
puhakötés 
Oldalszám:
464
Nyelv:
magyar
Kinch Na Shannack kisebb vagyonnal tartozik a Szedők Céhének, amiért kiképezték a tolvajok mesterségére, vagyis a zárfeltörésre, késharcra, falmászásra, zuhanás tompításra, hazugság szövésre és csapdaállításra, valamint pár apróbb varázstrükkre. Muszáj törlesztenie az adósságát, ezért elrejtőzött a régi erdei út mellett, hogy kirabolja az arra járó utazókat. Ma azonban Kinch Na Shannack rossz célpontot választott. Galva egy lovag, a kegyetlen goblinháborúk túlélője, és a halál istennőjének szolgálóleánya. A királynőjét keresi, aki eltűnt, miután az óriások lerohantak egy távoli, északi várost.
Az az igazság, hogy nem vagyok annyira jártas a dark fantasy műfajában, mint amennyire szeretnék (pedig borzasztóan vonz a fantasynek ezen fajtája), viszont nagyjából tudtam, mire számíthatok tőle: cenzúrázatlan véráradatra, kegyetlenkedésre, esetleg undorító jelenetekre, félelemre, valamint még több vérre. És ezeknek egy részét meg is kaptam, ám egyúttal sokkal többet is, mint amit vártam.

A főszereplő, Kinch Na Shannack egészen páratlan karakter, a humora mindent vitt, és érdekes személyiségével azonnal a kedvenc szereplőmmé vált. Szinte minden oldalon elejtett egy-egy megjegyzést, amin nevethettem, de ezen kívül okos, figyelmes, valamint jószívű (bár kicsit szemtelen) fiúként ismertem meg. Imádtam, ahogy a kalandjai során így vagy úgy, de mindig kibújt a slamasztikából; túlélt. Útitársai, a vak cica, Galva, valamint a többiek mind a szívemhez nőttek, és számos meglepetést okoztak.

Tetszett, hogy minden fejezet egy újabb kalandot ígért, és hogy állandóan izgultam, hogy vajon hogy ér véget, és milyen lénnyel szemben győznek vagy veszítenek a szereplők. Krakenek, varázslók, boszorkányok, goblinok, óriások… Nehéz lenne unni egy könyvet, ha ennyi ellenséggel kell megküzdeni, és én bizony egy percig nem unatkoztam.

Volt egy jelenet, kifejezetten egy, ami újra és újra lejátszódik a fejemben; a fejezetnek, amiben szerepelt, az a címe, hogy “A húzás”. Na az hátborzongató volt, és azóta imádkozom. egy szereplő épségéért. Valahogy az egész könyv annyira magával ragadó volt, hogy így hónapokkal azután is, hogy olvastam, emlékszem apró részletekre, és higgyétek el, ez nálam nagy szó! Igaz, néha elvesztem a helységek, a királyságok és az uralkodók neveiben, de többnyire világos volt előttem az egész történet, emiatt tudnám felidézni a könyvet az elejétől a végéig.

Tervezgetem az újraolvasást is, mert ez tipikusan a hidegebb, csípősebb időjáráshoz illik, mint amilyen az ősz, és vágyom elmerülni a sötétebb hangulatú fantasykben. Nem tudom, hogy fogom kibírni a következő rész megjelenését, hiszen elég durva függővége lett, ráadásul még meg sincs írva! Hajjajj, muszáj erősnek lennem. Mindenesetre ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik természetesen szeretik a dark fantasy műfaját, a vicces férfi főhősőket/antihősöket, a kalandokat, egy kis vért és mindemellett egy csipetnyi romantikától sem ódzkodnak.



Shea Ernshaw: The Wicked Deep – Gonosz mélység

október 26, 2022 0 Comments


Oldalszám: 312
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Wicked Deep
Fordító: Béresi Csilla
ISBN: 9789634578017
Országos megjelenés: 2021.04.23

A Csendes-óceán partján fekvő városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vizébe lökték őket. Azóta minden nyáron visszatérnek egy kis időre, hogy három bájos lány testébe költözve bosszút álljanak – fiúkat csaljanak a kikötőbe, és vízbe fojtsák őket.


Vegyes érzésekkel csuktam be a könyvet az utolsó fejezet után, kellett is egy nap, hogy átgondoljam, hogyan fogom értékelni. Mivel a fülszöveget nem olvastam el, csupán a borítóra alapoztam, hogy boszorkányokkal kapcsolatos olvasmány lesz, ám végül teljesen mást kaptam, mint amire számítottam. ⁣⁣

A Fekete Tőr Testvériség szövevényes cselekménye után üdítő volt kicsit lelassítani, és talán ennek köszönhető, hogy olyan gördülékenyen ment az olvasás; két nap alatt végeztem vele, de akár egy is elég lett volna, hiszen rövid fejezetei és a könnyed írói stílus egyszerűen viszi magával az olvasót, még akkor is, amikor alig történik valami. ⁣⁣

Hát igen, és itt jön a képbe a problémám. Hiába próbáltam elvonatkoztatni eddigi fantasy olvasmányaimtól, képtelen voltam nem arra gondolni, hogy “Mikor történik végre valami? Mikor jön a csattanó?”. Arra ugyanis hamar rájöttem, hogy a Gonosz mélység amolyan rendhagyó fantasy a társai mellett. És ezzel nincs is semmi baj! ⁣⁣

Én inkább azt érzem, hogy az írónő nem használta ki a lehetőségeit, és sokszor nem arra koncentrált, amire kellett volna. Például amikor több fejezet csupán annyiból állt, hogy Penny elhajózott Sparrowba, lefojtatott egy szinte felesleges és céltalan beszélgetést, majd visszahajózott a szigetre. Ehelyett Ernshaw kicsit jobban kibontakoztathatta volna Bo személyiségét és Penny érzéseit, mert így kettőjük kapcsolata egyáltalán nem jött át, és ez megnehezítette, hogy beleéljem magam a könyvbe, főleg a végébe…⁣⁣

A cselekmény és a “fordulat”, úgy gondolom, szándékosan ennyire kitalálható. Sok értékelést olvastam, és a legtöbből az jött le, hogy már a könyv fele előtt mindenki rájött a fordulatra, és a vége is sejthető ezáltal. Velem sem volt másképp, pedig én aztán nagyon nehezen jövök rá az ilyenekre, ezért is gondolom, hogy az írónő direkt írta így, és bár sokakat ez nem zavart, én egy kicsit csalódott voltam, hogy nem kaptam egy-két kiszámíthatatlan csavart. ⁣⁣

Így végül ennek okán, és amiért a szereplők kissé kidolgozatlanok maradtak, 4 ⭐️-ra értékeltem a könyvet, viszont abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, csodásan van megírva és felépítve, valamint remek a története.


2022. október 9., vasárnap

Sarah J. Maas: Crescent City – Föld és vér háza (Crescent City 1.)

október 09, 2022 0 Comments


Oldalszám: 912
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: House of Earth and Blood
Fordító: Szabó Krisztina
ISBN: 9789635619993
Országos megjelenés: 2021.11.18

IDE KATTINTVA TUDJÁTOK MEGRENDELNI A KIADÓTÓL!


Bryce Quinlan nappal kemény munkával, éjszakánként pedig bulizással töltött élete egészen addig tökéletes volt, amíg egy démon meg nem gyilkolta a legjobb barátait, magára hagyva őt a veszteségével és a fájdalmával. A tettes rács mögött ül ugyan, a gyilkosságok mégis folytatódnak, és Bryce hirtelen egy nyomozás kellős közepén találja magát. Bármire kész, hogy megbosszulja a barátai halálát.


A második rész megjelenése adta meg a végső löketet, hogy végre elolvassam ezt az agyonhype-olt SJM-könyvet, és azt kell mondjam, nem bánom, hogy kicsit vártam vele. Ugyanis ha korábban olvasom, szinte biztos vagyok benne, hogy kevésbé szerettem volna. 🙈 Nehéz volt elvárás és előítélet nélkül nekivágni a Crescent Citynek, mégiscsak Sarah J. Maas írta, valamint próbáltam elvonatkoztatni attól, mennyien vallják ezt a kedvencüknek az írónő tollából, mert ez túlságosan magasra tette volna a mércét, és ezt a kimenetelt szerettem volna nagy ívben elkerülni. 


Már annak is örülhetek, hogy egyetlen spoilerrel sem találkoztam azon kívül, hogy a szereplők hogy néznek ki. 😆 Még a műfajban sem voltam biztos egészen addig, amíg el nem kezdtem olvasni, viszont azt kell mondjam, SJM szerintem remekül megállta a helyét az urban fantasy, valamint a disztópia műfajában. Én sokakkal ellentétben egyáltalán nem éreztem soknak a világfelépítést, szinte meg sem éreztem, és az első 100-200 oldal hihetetlen gyorsan elrepült, hiszen annyi minden történt! 🤯Ezután jött inkább a társadalmi-politikai viszonyok felvázolása, ami már jobban érezhető volt, viszont számomra ez sem volt “tömény”, inkább kellemes eloszlásúnak éreztem. Kicsit reménykedem, hogy SJM majd ír egy olyan könyvet, amiben még ennél is nagyobb szerepet kapnak a disztópikus, posztapokaliptikus elemek, mert szerintem az nagyon vagány lenne, és ezek alapján meg is van az írónő fejében mindaz, ami egy sötétebb, nyomasztóbb ívű könyvhöz dukálna. 🙈


A szereplőkre térve: sajnos itt már nem jelenthetném ki tiszta szívvel, hogy elvárások nélkül álltam hozzá Hunthoz vagy Ruhnhoz (de főleg Hunthoz), és attól félek, némileg ez az oka annak, hogy egyikőjük sem került hozzám közel. 🥺 Hiába a 900 oldal, nekem ez nem volt elég ahhoz, a szívembe fogadjam Huntot, hiányoztak belőle a mélyebb érzések. Viszont úgy voltam vele, hogy a későbbi részekben minden bizonnyal jobban meg fogom ismerni, és talán annyira megszeretem, mint Chaolt vagy Doriant, esetleg Tamlint. Ruhnra ugyanez vonatkozik, azzal a kivétellel, hogy benne pozitívan csalódtam, és remélem, több szerepet kap a kövi részekben. 🙈Bryce már egy különleges eset. Féltem, hogy hasonlítani fog Aelinhez vagy Feyre-hoz (személyiségben), mert az kicsit elszomorított volna. Nem azért, mert nem szeretem őket, egyszerűen csak vágytam egy újabb egyéniségre… És Maas ezúttal sem okozott csalódást. 😌 Bryce-t határozottan NEM kedveltem az első 300 oldalban, de fokozatosan megismertem, felfedte előttem valódi arcát. Tetszett a gondolkodása, egészen más volt, mint Aelin mesterkéltsége vagy Feyre józansága. Önzetlen, bátor, mégis tele van félelemmel és szeretettel, amit annyira őrzött magában, hogy a végén már csak nehezen adott belőle. Nagyon átéreztem a vívódásait, miután megértettem a miértjüket. Iszonyúan büszke voltam rá, és arra is, hogy nem hagyta cserben Huntot, amikor Hunt “megérdemelte” volna. 


A cselekménnyel már nem vagyon annyira elégedett. Egyrészt azért, mert ahogy sokan is rámutattak értékeléseikben, Bryce és Hunt sok felesleges kört futott a nyomozás során, néha pedig azt éreztem, mintha dèja vu-m lenne, és ugyanazt olvasnám, ami egy idő után fárasztó és frusztráló volt. Nagyon jól meglettünk volna ezek nélkül, mert ezek az üresjáratok még csak semmi nagy pluszt sem adtak a sztorihoz. De persze amikor meg történt valami, annak mindig akkor kellett, mikor B és H “összejöttek” volna… 🙄 Na mindegy. Lényeg, hogy lehetett volna rövidebb, pláne hogy a tettes (szerintem) elég nyilvánvaló volt. 


A veszteségeket nagyon fájlaltam, egyik halálra sem számítottam, és még durvább volt, hogy olyan gyorsan történtek, gyászolni se jutott időm. 😢 De a végén kitört belőlem az összes elfojtott könny Bryce nagy jeleneténél, szerintem az egész nagyon megható és epic volt. Teljesen másra számítottam a könyvtől, és annak ellenére, hogy magamat is meglepve egy csomó dologra idő előtt rájöttem, így is okozott meglepetéseket, és nagyon élveztem minden sorát, még azokat is, ahol nem történt semmi. Ajánlom ezt a könyvet az SJM-rajongóknak, az urban fantasy, disztópia, paranormális romantikus műfajok kedvelőinek és mindenkinek, aki szereti ezeket a műfajokat krimivel keveredni látni. 🤭 Nekem nagyon bejött, bár egy kis 🌶-t hiányoltam belőle, de elvileg ez pótolva van a második részben. 😂🙈 Lényeg a lényeg, alig várom, hogy a következő részt is olvassam!



2022. szeptember 13., kedd

Jennifer E. Smith: Greta ​James, az elsüllyeszthetetlen

szeptember 13, 2022 0 Comments

Árnyaltan dolgozza ki gyász és sebezhetőség témáit ez a megkapó, lendületes irodalmi alkotás. Greta James az ismertség küszöbén álló, feltörekvő zenész, szinte már rocksztár, de nevetségessé tette magát a színpadon. Közvetlenül édesanyja váratlan halála után és a karrierje szempontjából sorsdöntő, második albuma megjelenése előtt. A kínos jelenetről készült felvétel virális lesz, Greta lemondja a további élő fellépéseket, a pályafutása kockán forog.

A KÖNYVET IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED!

Amikor elkezdtem ezt a könyvet, nem tudtam, hogy az új kedvencemet tartom a kezemben. Sok mindenre számítottam, például, hogy néha unni fogom, vagy túl érzelgős lesz; korábban ugyanis olvastam már az írónő könyveiből egy-kettőt, és azok nem igazán férkőztek a szívem közelébe. De arra a legkevésbé sem voltam felkészülve, hogy mennyire el fog gondolkodtatni, hogy mennyire megváltoztat majd emberileg, lelkileg, mindenhogy. Épp nyaralás közben olvastam, és a párom meg is jegyezte, hogy nagyon furcsa vagyok; szerinte szokatlanul boldog és felszabadult voltam (nem vettem magamra, mert én bár ilyen vagyok, nem mutatom ki, ez tűnt fel neki).

Pár napig gondolkodtam, mi okozhatta ezt, és rá kellett jönnöm, hogy Greta James története volt a kulcs. A könyv felépítése, a szereplők, a múlt felidézése; az egész annyira természetesen összehangolódott, annyira könnyedén jöttek egymás után a szavak… Én személy szerint ezt nevezem írói érzéknek. Olvasás közben úgy éreztem, hogy Smith erőlködés nélkül adja át egy család történetét, egy karrier bukását, majd helyreállítását, a gyász feldolgozását, az elengedés fontosságát. Sokszor haragudtam Gretára, az apjára, még az anyukájára is, de egyúttal sokat is nevettem.

A legnagyobb félelmem, hogy én valaha egy ilyen hajóúton részt veszek, alattam a mélységgel, előttem a messzeséggel, mégis, ettől a könyvtől kedvet kaptam elmenni egy ilyen útra. Alaszka egyszerűen fantasztikus! De még csodálatosabb mindaz, amit Greta és az apukája felépítettek hét nap alatt. Nagyon rég éreztem ilyen őszinte és tiszta érzéseket, mint amiket ez a könyv váltott ki belőlem. A rövidsége ellenére bámulatos mélységei vannak, és cseppet sem éreztem azt, hogy rohanunk, ezen kívül szívmelengető jellemfejlődéseknek lehettem tanúja.

Igazából még mindig keresem a szavakat erre a mesterműre… A végén természetesen nem maradhatott ki a sírás. Imádtam. Kedvenc. A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak, és ezer hála a csodás és minőségi kiadásnak!