P. Dangelico: Wrecking Ball – A romboló

 

Oldalszám: 376

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: Wrecking Ball (Hard to Love Volume 1.)

Fordító: Radosits Magdolna

Camilla DeSantis élete romokban hever. Hogy is lehetne másként nevezni azt az állapotot, amikor egyszerre veszted el a férjed, az állásod és minden vagyonodat? Nehéz időkben nagy a döntéskényszer, így mikor a megváltás egy kiállhatatlan alak képében jön – aki nem mellesleg az egekig magasztalt New York Titans kezdő hátvédje –, nincs választása. Elfogadja az ajánlatot, hogy bentlakásos nevelőnőként és tanárként egyengesse Calvin 8 éves unokaöccsének útját. 

    Hát nem is tudom, hol kezdjem... Mondjuk talán ott, hogy köszönet Annamarinak, a tesómnak, aki ezt a könyvet ajánlotta a debreceni könyvklubunk januári olvasmányának. 😊 Kicsit szkeptikusan álltam A rombolóhoz, mert a Rubin pöttyösök nem igazán az én terepem, és a nagy részük nem kap nálam 4 csillagnál többet. Ez a könyv viszont... Te jó ég!

    Azonban hozzá kell tennem, hogy sajnos az első 50-60 oldal nem igazán tetszett, ez az oka annak, hogy végül levontam fél csillagot. De mi miatt? Vagy inkább ki miatt... Sajnos a főszereplő csaj, Camilla, kicsit idegesített. Egyébként nagyon jó a humorérzéke, viszont eleinte számomra ellentmondásos volt, ugyanis voltak jelenetek, mikor gondolt valamit, aztán végül tök máshogy cselekedett. 😑 Bevallom, emellett nekem kicsit sok volt belőle. Az írónő nagyon közvetlen hangnemben közvetítette az olvasóknak Cam gondolatait, és néha olyan volt, mintha egy 18 éves lányt hallgatnék, akinek be nem áll a szája.  

    Aztán hál' istennek volt egy töréspont, ahol elhagyta ezt az énjét, és bepillantást engedett a szomorú múltjába; onnantól kezdve egyre jobban kedveltem, és végre megértettem, mit miért csinál. Bár ezután is megesett párszor, hogy a szememet forgattam, de legalább már nem idegesített szerencsétlen csaj. Calvinnel hasonlóan indult a viszonyom, nem igazán kedveltem. De ezt betudom annak, hogy nem volt saját szemszöge, és így őt sooookkal tovább tartott kiismernem! SOKKAL! Aztán a könyv felénél nála is volt egy pont, és onnantól kezdve olvadoztam, mint a napon hagyott fagyi. Az írőnő nem fukarkodott a sablonokkal, bombázott vele, ahol csak tudott már az elejétől kezdve, és ennek örültem, ettől vált a könyv egy kellemes, stresszmentes olvasmánnyá. Sokat mosolyogtam és nevettem, az utolsó 30 oldalban viszont szanaszéjjel izgultam magam, mert persze Dangelico nem hagyhatott ki még egy sablont... 

    Összességében nagyon tetszett, amilyen kritikusan álltam neki, még magamon is meglepődtem, mennyire megszerettem ennek a két szerelmesnek a történetét. Ez egy amolyan nem nyálasan cuki-féle love story, nem laposodott el a végére, sőt, az erotikát nézve kicsit még túl is lett húzva a dolog. Egyébként alapból is szeretem a sportos-romantikus könyveket Elle Kennedy óta, és felüdülés volt ez az amerikai foci dolog (mondjuk egy kukkot nem értettem belőle, mikor a játékról volt szó, utánanézni meg lusta voltam 😂). Azonban sajnos egy-két nagyon lényeges dolog nem igazán lett elmagyarázva (gondolok itt például a halott férjre).

    Ami meglepő volt számomra, hogy egy nagyon igaz tanítást is adott az írónő, és bár nem szoktam idézeteket kiírni, ez nagyon megragadta a figyelmem: 

Megtanított az élet, hogy igenis mondjam ki a dolgokat... Mert ha nem, lehet, hogy nem lesz már második esélyem.

    Na de lényeg a lényeg, imádtam, és biztosan újra fogom még olvasni a jövőben! 😊