Voreena

Ha van szerző, akinek mindig ugrom a könyveire, az Maggie Stiefvater. Bizonyára nem ismeretlen számotokra ez a név, hiszen Stiefvater hatalmas sikereknek örvend Young Adult kategóriában, világszerte híres bestseller író, 15 regénye pedig már magyarul is elérhető. Én a TOP 5 kedvenc íróim között tartom számon, ahogy jön a hír magyar fordításról, visszaszámolom a napokat a megjelenési dátumig, de persze ez a túlbuzgóság is csak addig tart, amíg a kezeim közé nem kaparintom a példányt. Abban a pillanatban megnyugszom, és felteszem a polcra az adott kötetet, és sajnos gyakran olyan jól sikerül eldugni, hogy később rácsodálkozom, hogy „jé, hát ez megvan nekem!”. Talán ezért van az, hogy még mindig ott csücsül például a Tündérdallam is. Nagy rajongója vagyok viszont a Hollófiúk sorozatának, óriási kedvencem, emellett nagyon szerettem A Skórpió Vágtát is. A Mercy Falls farkasaiba már belekezdtem, és bár az első rész nem nyűgözött le, továbbra is érdekel a folytatás.

Új sorozatát, az Álmodók-trilógiát nagy lelkesedéssel vártam, lévén a Hollófiúk spin-off-ja, ergo számomra kötelező olvasmány. A közelmúltban jelent meg a trilógia következő része, amely a Képtelen küldetés címet viseli. Az első résznek már nekivágtam, és izgatottan várom, mit fog még kihozni Maggie ebből az „univerzumból”. Számomra az írónő a fantasy műfaj egyik koronázatlan királynője, sajátos stílusa és könyveinek egyedi témái teszik őt kiemelkedővé. Sosem unalmas, mindig visz valami különlegeset a könyveibe, amitől azok emlékezetessé válnak.

De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Hollófiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél."

"Az álmodók köztünk járnak… ahogy azok is, akiket megálmodnak. Az álmodók átka, hogy nem tudják abbahagyni az álmodást – legfeljebb megtanulhatják irányítani. Azok, akiket megálmodtak, nem élhetik a saját életüket, és ha az álmodójuk meghal, ők elalszanak örökre. És vannak azok, akik üldözik az álmodókat. Hogy kihasználják és csapdába ejtsék őket. Hogy megöljék őket, mielőtt az álmaik kipusztíthatnák az emberiséget. Ronan Lynch álmodó. Képes áthozni az álmaiból különböző ritkaságokat, de akár katasztrófákat is a hétköznapi valóságba. Jordan Hennessy tolvaj. Minél közelebb kerül ahhoz, amit meg akar szerezni, annál szorosabban kötődik hozzá.

Carmen Farooq-Lane vadász. A testvére álmodó volt – és gyilkos. Látta, mit képes tenni egy emberrel az álmodás. Ahogy azt is, milyen károkat tudnak okozni az álmodók. Bár az mind semmi a közelgő pusztuláshoz képest…"

"Mindannyiunk leghőbb vágya ez: egy csoda. De rettegünk attól, mit kell feláldoznunk ahhoz, hogy megkapjuk. Aki a coloradói Bicho Raróba látogat, nagy eséllyel találkozik néhány komor szenttel, titokzatoskodó szerelmessel, álmodozó tudóssal, csodamániás bagollyal, elhidegült szerelmespárral, egy-két árva gyerekkel meg egy végtelen sivatagi égbolttal, aminek a csillagai éberen figyelnek. 

Ennek a helynek a főszereplői a Soria család tagjai, akik szokatlan csodákra képesek. A család főszereplői pedig három tizenéves unokatestvér, akik arra készülnek, hogy megváltoztassák a jövőt: Beatriz, az érzelmek nélküli lány, aki csak arra vágyik, hogy szabadon vizsgálhassa a gondolatait; Daniel, Bicho Raro Szentje, aki mindenkin készséggel segít, épp csak magán nem; és Joaquin, aki éjszakánként egy kalóz-rádióállomást vezet Diablo Diablo néven."

"Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas 

borzongató közelsége nélkül.

Sam két életet él: a nyárban és a télben…
Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete.

Az ő farkasa! Csak ő lehet!
De a tél itt van a nyakukon…

Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével!
Szeretni fogod."

Nagy ritkán a kezembe kerül egy-egy “űrbéli sci-fi” (bevallom, nem tudom, hogy hívják ezeket), jobb szeretem a Földön játszódó utópikus/disztópikus fajtáját, ami mellőzi a fantasy elemeket, viszont ez nem  azt jelenti, hogy képtelen vagyok élvezni ezeket a könyveket. 🙅🏽‍♀️ Inkább csupán arról van szó, hogy az olyan szavak, mint “űrhajó” és “szkafander” automatikus ellenérzést váltanak ki belőlem, és még csak magyarázatom sincs rá, hogy miért van ez. Lehet, hogy a tudomány és technológia e magas, számomra elérhetetlen szintje okozza bennem ezt az enyhe szorongást. 😆 

Visszatérve az Aurora Risingra, szeretem az olyan típusú “found family” könyveket, amikben az írók fognak adott számú teljesen különböző személyiségtípusú emberkét, és behajítják őket egy csapatba. Ez egy olyan sablon, amiben rengeteg a lehetőség, és még mindig nem aknázták ki teljesen, épp ezért ritkán találkozom ilyen tekintetben hasonló könyvekkel. Egyébként ezen trope-on belül az én kedvenceim a Hat varjú, a Hollófiúk, a Fekete Tőr Testvériség, és most már az Aurora Risingot is a listához írhatom. 

⁣⁣

Az Aurora felemelkedése tipikus példája annak az esetnek, amikor szinte lehetetlen, hogy ne várjam azt, hogy kilövök a Marsra, annyira jó lesz, hiszen a molyos figyeltjeim 70%-a 5 ⭐️-ra értékelte ezt a könyvet előttem. Olyan könyvmolyok, akiknek valóban adok a véleményére, és azért e mellett nehezen tud eltekinteni az ember. Spoiler: beálltam a sorba, és én is ennyire értékeltem, annyira meggyőzött a végére! 🤯

⁣

Viszont bevallom őszintén, a könyv feléig nem voltam lenyűgözve. Tetszett, de közben meg arra gondoltam: “én nem egy ilyen komolytalan, vicceskedő űrbéli felfordulásra fizettem be”; magyarán kicsit több mélységre számítottam… 🙄⁣ Meglepett a sok szemszög, de örültem a jelenlétünknek, mert általuk volt egy jó lendülete a könyvnek, bár ehhez is hozzá kellett szoknom. Scarlett és Cat például eleinte nagyon hasonlónak tűnt nekem, és Finian is olyan volt, mint a fiú megfelelőjük. Ők az örök ironizálók. Aztán szép lassan mindenkinek kialakultak a csak hozzá köthető személyiségjegyei, és a karakterek rétegeket kaptak. Alapvetően nagyon jól lett adagolva minden, pont a kellő mennyiségben. 

⁣

Nagyon jók voltak a poénok, rengeteget nevettem, de Catet ki nem állhattam (szinte a legvégéig), valamint utáltam, ahogy a csapat Aurorát kezelte a könyv nagy részében (aki amúgy dicsérendő módon nem kattant be azok után, amin keresztülment). 😵‍💫⁣ Abszolút hiteles reakció volt az osztag részéről, hogy nem bíztak Auriban, mégis örültem volna, ha legalább egyvalaki mindig ott van neki… Tylert tiszteltem és csodáltam, és tökre azt hittem, hogy összejönnek Aurival! Hát NO COMMENT. 😂 Számomra egyébként Finian volt az abszolút kedvenc, a humorérzéke verhetetlen, és a lelke imádnivaló. 🥰⁣ Kal is hamar szimpatikussá vált, Scar pedig belevaló csaj, nagyon shippelem Finnel, hiába tűnik reménytelennek, hogy valaha összejönnek. 😅 Zila is érdekes karakternek bizonyult, remélem, jobban megismerhetem a későbbiekben. 😊

⁣

Összességében egy jó felépítésű, izgalmas témájú, pörgős, fordulatokban gazdag és vicces könyvnek tartom, teljesen magával ragadott, egyre jobban beleéltem magam a kalandokba. 😍 Annyi minden történt ebben a rövid történetben, és annyira kiszámíthatatlan és izgalmas volt az utolsó 100 oldal, hogy őszintén fogalmam sincs, hogy mire számítsak a folytatásban, de már alig várom! 🤩⁣