Voreena

2015. június 18., csütörtök

Courtney Summers: Éles helyzet

Voreena június 18, 2015 0 Comments

Életem legelső zombiapokalipszises könyvéhez nem tudom megállni, hogy ne írjak egy rövidke értékelést. Nekem már egy-két tovaszálló idézet és az első valahány oldal elolvasása elég volt ahhoz, hogy komolyan érdekelni kezdjen a könyv, így nem is haboztam, mikor megláttam a könyvtárban, rögtön kikölcsönöztem, nehogy valaki más lenyúlhassa, mert már megesett, hogy a szemem előtt vitték el a kiválasztott gyöngyszemet, mert lassú voltam, és hát csak nem keveredek közelharcba egy nyamvadt romantikus kötetért, amiről eleve tudom, hogy úgysem tetszene, és csak azért olvasnám el, hogy ne maradjak ki semmiből, és hogy jól leértékeljem.

Na, azóta sem tudtam azt kikölcsönözni (a negyedét azért sikerült elolvasnom), de most már úgy állok hozzá, hogy le van szarva (már bocsánat). Egyébként Feszülő húr a címe, aminek hallatán valószínűleg sokaknak felcsillan a szeme, mert hát kinek ne tetszene a legújabb, drámától hemzsegő életű tinédzserek romantikus egymásra találása ebben a szörnyű világban, amiben a srácnak meg kell küzdenie testvéreiért. (Itt megjegyezném, hogy ez az egyetlen része a könyvnek, ami tényleg megfogott.)

Viszont eltértem a tárgytól, bocsánat. This Is Not a Test – Éles helyzet. Igazán örültem volna, ha szó szerint fordítják le a címet, de be kell valljam, ez se rossz, hisz átértelmezve tényleg ezt jelenti, ráadásul a műben többször is megszólal a rádióban Adél hangja (istenem, az a Trace mekkora idióta, hogy ilyeneket képes kitalálni), és többször felhívja rá a figyelmet: Éles helyzet… Mindaddig így ment ez, míg ki nem kapcsolták a készüléket.

A szereplők. A legszimpatikusabb szereplő számomra – és ilyet ritkán mondok, de – a főszereplő volt, Sloane Price. Egyrészt már a nevét is imádom, másrészt meg remekül átjöttek az érzései, mindig egyetértettem vele, egy hullámhosszon mozgott az agyunk, szóval vele minden tökéletesen klappolt. Olykor viszont nagyon meglepett. Egyszer meg akar őrülni, aztán hirtelen lesmárolja Rhyst? Szóóóval… furaaa. De pont ez tetszett benne. Egyszerre lassú cselekvő és spontán ijesztő a jelleme. Bár legtöbbször inkább bizarr, beteges, túl sokat ártott már neki a megfertőzött világ. Rhys. Mindig is sejtettem, hogy lesz köztük valami Sloane-nal, de egy picivel azért többre számítottam. Meg szerintem sokat is mondok, ha azt mondom, hogy van köztük valami, mivel még csak abban sem vagyok biztos, hogy Sloane-nak bejön Rhys… vagy fordítva. Ez is elég fura volt számomra, viszont egyúttal meg is könnyebbültem, hogy az írónő megkímélt egy szerelmi drámától, amiktől egyébként kezdek lassan besokallni, bár mostanság kifogtam pár kifejezetten üdítő romantikus könyvet, például az Enigmát és az Ezüsthidat Helena Silence-től, amelyek csitították a bennem növekvő indulatokat a rosszabbnál rosszabb szerelmi szövődmények iránt. Egyébként Rhys jelleme nem igazán fogott meg, pedig szeretni akartam, csak sosem azt csinálta, amit szerettem volna. Grace és Trace és Cary. Azt hiszem, hazugságban éltem, ugyanis én meg voltam győződve róla, hogy a Trace és Cary név lány név. Na, hát, aki velem együtt ezt hitte, orbitálisat tévedett. Én úgy a könyv feléig szépen ebben a tudatban éldegéltem, aztán feltűntek olyan apróságok, hogy a fiú-t mond Sloane Trace vagy Cary helyett. (Egyébként Trace-t sejtettem, hogy fiú, aztán később valamiért biztos voltam benne, hogy lány. Hee?) Ezt túltárgyalva róluk annyit: szörnyen idegesítettek. Hülye viták, hülye, gyáva Harrison, hülye hülye minden. Lassan elegem lett a hazugságokból, egyszer az ikrek mellett álltam (ugyebár Grace és Trace), másszor meg Cary mellett, míg ki nem derült róla, mekkora egy… blaah! Viszont amikor meghaltak azok a bizonyos valakik, akik meghaltak, elejtettem egy-két könnyet, mert azért elég durva volt.

A cselekmény. Lassan indultak be a dolgok, de annál inkább látszott, hogy az írónő mennyire kidolgozta a részleteket, és ügyelt rá, hogy sose essen túlzásba. Érdekesnek találtam, amiket a zombikról megtudtam, bár a The Walking Deadből kiindulva kissé másra számítottam. Amikor viszont beindultak a történések… Na, onnantól kezdve nehéz volt megválnom a könyvtől.

Viszont Mr. Baxter meg menjen a pokolba a szétloccsantott agyával együtt! A második kötetet pedig kérem szépen lefordíttatni.

Értékelés: 10/8,5

2015. június 13., szombat

Kami Garcia: Unbreakable – Törhetetlen

Voreena június 13, 2015 0 Comments

Oldalszám: 296
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Unbreakable
Fordító: Zelei Róbert

Miután Kennedy Waters holtan találja édesanyját, fenekestül felfordul az egész élete. Az ideig meg sem fordul a fejében, hogy a világot valójában a sötét szellemvilág lényei irányítják. Erre akkor döbben rá, amikor egy ikerpár, Jared és Lukas Lockhart betörnek Kennedy szobájába, és elpusztítják azt a veszélyes szellemet, amelynek a lány megölése lett volna a feladata. A testvérektől tudja meg, hogy édesanyja egy titkos ősi szervezet, a Légió tagja volt, melynek célja és feladata a világ megvédelmezése egy bosszúszomjas démontól. És a szervezet öt tagját ugyanazon az estén gyilkolták meg.

Fuh, agyzsibbadás! Hogy lehet ez a könyv 84%-os a molyon? Jó-jó, nem mondom, hogy annyira nagyon borzalmas volt, viszont… eh, hát nem az én elmémnek valóak az ilyen se-füle-se-farka-béna kis nyápic főszereplők. De komolyan. Kennedynek egy kis tájékoztatóra lenne szüksége a könyvről, mert nem hiszem, hogy tisztában van vele, mennyire nem abba a világban született, ahová kellett volna. Pontosabban nem abba a könyvbe. Perfektül mutatna szürke stréberként valamilyen lelki nyomorral küszködő kölkök hordájában, hisz belőlük is mennyit írtak már több-kevesebb sikerrel, plusz egy mit számít?! (Ahha, talán pont így gondolkodnak az efféle könyvek írói. Nem mondom, hogy ez nem jó dolog (mármint hogy egyre többen foglalkoznak az ilyen írásokkal), de akkor legalább a reálisság legyen már meg, és ne kelljen olyan lehetetlen helyzeteket olvasnom, mint például a mittomén miben.)

A szereplők. De jó, hogy épp elkezdődik a könyv, és máris megszabadul a világ egy olyan szereplőtől, akiről rögtön tudtam, hogy amíg él, engem irritálni fog. Még szerencse, hogy hamar kinyiffant – az anyukákat valamiért (talán pont az okból, amiért a főhősnőket) nem tudja senki úgy megírni, hogy egy kicsit se idegesítsen. Soha. Senki. Hogy miért van ez? Annyira szeretném megtudni! Mert a francba is, nem hiszem el, hogy létezik ilyen anyuka! (És most nem pusztán a Törhetetlenre akarok célozni…) Hát, na mindegy, bár mint mondtam, és ahogy mondani szokás: legalább eggyel kevesebb! Juppii!! Haladjunk. (Hm, viszont… hogy is hívják a főhősnőt? Nem is lepődöm meg, hogy nem jut eszembe, hisz mikor is olvastam én már ki ezt a kis irományt?! Sebaj, lelesem a molyról.)

Kennedy. (Ahh, nem csoda, hogy nem rémlett, ez a név egyenesen szörnyű!) Szerintem még életemben nem találkoztam nála szerencsétlenebb, bénább, idegesítőbb, semmilyenebb és blablablább szereplővel a könyviparban, ami szomorú, mert az írónőtől ez volt az első olvasmányom, így mivel már ez igen negatív élményt hagyott bennem, nem hinném, hogy több könyvébe is belefogok valaha a szegénynek… Visszatérve Kennedyre. Nem. Csinált. Semmit. Egyszerűen hagyta, hogy elvégezzék helyette a piszkos melót, hirtelen az utolsó pillanatokban mégis hősként talált meg dolgokat (eeeeeeh??), ráadásul szinte végig hátráltatta a csapatot, és mikor MIATTA életveszélybe kerültek – mert annyira, de annyira szerencsétlen –, (és most elfogultan fogok fogalmazni:) az első gondolataiban is a SAJÁT védelméről papolt… Neeem, eszébe sem jutna – csak a következő oldalon (mi ez a logika?) –, hogy magát hibáztassa meg minden, neeem, dehogy. Pancser. (Ráadásul még jellemfejlődést sem produkált!)

Ami pedig a többieket illeti… Jared és Lukas. Nos, nekem van egy ikertesóm, és igaz, hogy mi lányok vagyunk, de egyáltalán nem így viselkedünk egymással. Persze, ez egyénfüggő, meg az adott fivérek között is van számos nézeteltérés, amelyek erősen a “nem normális” zónába sodorják testvéri kapcsolatukat, szóval… megértem. De könyörgöm, minek kell rögtön beleesniük a csajba? Ebbe a… a… jézusom, nem is tudok rá megfelelő jelzőt, ami kifejezné őbénaságát. Egyébként Jaredet jobban bírtam, Lukas nyápicabbnak bizonyult, ettől függetlenül nem rossz karakter, viszont mindkettejükben csalódtam. Alara és Csuhás. Ööh. Nincs nagyon hozzáfűznivalóm a jellemükhöz, amolyan „elmegy kategóriás” karaktereknek bizonyultak számomra, tehát olyanok, akiket elviselek, mert nem rossz szereplők, viszont nyomot sem hagynak bennem – hosszútávon.

A cselekmény. Nos, öhm… Szóval csak annyi, hogy meglepődnétek, mennyire tetszett maga a cselekmény, meg úgy konkrétan ez a természetfeletti téma. Nagyon ütős – már csak a szereplőket kellett volna kicsit csiszolni, és azt hiszem, a Törhetetlen bent találná magát a TOP20-as listámon. De komolyan. Ha az ember este, a félhomályban olvassa ezt a könyvet, hihetetlen élményt nyújthat számára – meg egy picike lidércnyomást, de ez mellékesss. A szellemek, a nyomottság, az ijesztő helyek… Ezeknek a hangulata átjárta a lapokat, így egyben az agyamra is borzongató köd ereszkedett – mindaddig, míg a szereplők előtérbe nem kerültek, mert akkor aztán a rémisztő hangulatnak paff, annyi lett. Az utolsó oldalakon fogtam még igazán a fejem, hogy letépjem a helyéről, mert ki-a-kad-tam. Kennedynek újfent sikerült bebizonyítania, mennyire érti a dolgát.

Viszont hogy hogy a francba fog ez folytatódni, arra igazán kíváncsi lennék, mert ebből annyi mindent lehetne kihozni… A végére talán ketté fog állni a fejem (jobb esetben).

# Könyvértékelések # misztikus

2015. június 1., hétfő

Simone Elkeles: Tökéletes kémia (trilógia)

Voreena június 01, 2015 0 Comments

Na, ezeket se manapság végeztem ki, de még így sem sikerült kerek egész kritikákat írnom róluk. Sooorry. Azért ezt a pár szót mindenképp megosztom veletek. :)

TÖKÉLETES KÉMIA

Fő(bb)szereplők: Brittany Ellis, Alex Fuentes, Paco

Besorolás: 14 éves kortól

Értékelés: 10/9,5

Annyira… annyira… Ó. Fogalmam sincs, mit mondhatnék. Mire felfaltam, nem tudtam, mibe töröljem a megállíthatatlan könnyáradatot. Csak zokogtam, zokogtam, zokogtam… Akkor is, mikor minden csodás volt, és akkor is, mikor összedőlt bennem egy világ. És bár nem lett kedvenc, erősen be van neki biztosítva az ezüstérem. Gratulálok, Simone, ez tényleg telitalálat. Tökéletes kémia, mi? Ohh… annyira ironikusan tökéletes. :3

A VONZÁS SZABÁLYAI

Fő(bb)szereplők: Kiara Westford, Carlos Fuentes,
Alex Fuentes

Besorolás: 14 éves kortól

Értékelés: 10/9,5

Az a borító… *.* Nem mondom, hogy több könnyet fakasztottam miatta, mint a Tökéletes kémián, de azt igen, hogy egyik szemem sem maradt szárazon. Carlos egyértelműen hát, nem is tudom, hogy mondjam… többet adott magából, mint Alex. Szívszorítóan többet. Ami zavart, az Kiara. Olykor-olykor olyannyira irritált, hogy legszívesebben felképeltem volna. A családja viszont rendkívüli, és szívből örültem neki, hogy Carlost is úgy dédelgette, mintha a sajátja volna. És az, hogy kicsit kívülről is bemutatta Elkeles Alex és Brittany kapcsolatát, annyira megható… Talán ők hatottak meg a legjobban. Aminek viszont a legjobban örülök, az a befejezés. Tudtam, hogy Carlos megteszi… Tudtam. És annyira büszke vagyok rá!

LÁNCREAKCIÓ

Fő(bb)szereplők: Nikki Cruz, Luis Fuentes, Alex Fuentes, Carlos Fuentes, Brittany Ellis, Kiara Westford, Mrs. Peterson, Cesar Reyes

Besorolás: 14 éves kortól

Értékelés: 10/8,5

Csalódás volt számomra, hogy Elkelesnek nem sikerült tartania a Tökéletes kémia szintjét a végsőkig. Várható volt, ám A vonzás szabályi reményt adott nekem, hogy a Láncreakció fogja vinni a pálmát. Hát… ez nem történt meg, így aztán első kézből részesülhettem a nagybetűs Csalódással. Ez van, elfogadom. De mi az oka? Luis még elment, na de Nikki?! Azt hittem, Simone Kiara után már nem tud újat mutatni nekem, de csakazértis megtette, a mindenségit! Botrány. Szóval így kivégezve a sorozatot egyértelművé vált számomra, hogy a legjobb női karakter végig Brittany, míg a legjobb férfi karakter Carlos volt. Viszont még ha ők egyidősek is lennének, a világéletben nem tudnám elképzelni őket együtt… enyelegve. Ah, fúj! Mindenki amellett van, aki mellett lennie kell. És ez így van rendjén. Szóval, Simone Elkeles… megcsináltad. Megcsináltad. :)

# kedvencem # könyvértékelés