Úgy fél évvel ezelőtt kezdtem el olvasni a Ropikat, amolyan „ne maradjunk ki semmiből" hozzáállással, és igen lelkesen faltam a köteteket. Azonban ahogy haladtunk tovább az időben, egyre inkább úgy éreztem, kezd az egész ellaposodni. Nem voltak újdonságok; Greg Heffley semmit sem változott 12 rész alatt, maradt ugyan az az önző lustaság, aki volt, szerencsétlen Rowley barátjával együtt, aki mintha a végére eltünedezett volna. Csak a hülyeségek mentek állandóan. Hogy lehet ennyi butaságot elkövetni halomra? Bár ki tudja, lehet, több a valóságalapja, mint hinném...
Azt hiszem, nem állítottam hatalmas elvárásokat a sorozat elé, mégis csalódnom kellett. 12 rész. Annyira fölösleges volt idáig húzni! Egy idő után egyszerűen csak unalmas volt. Ugyanarra a szerkezetre épült az összes kötet: vagy a Heffley családdal történt valami hihetetlen szerencsétlenség, vagy szimplán Greggel, és a végére egy óriási sületlenség kerekedett ki az egészből. Vagyis inkább katasztrófa... És igen, nagyon vicces, Jeff Kinney remek humorérzékkel lett megáldva, de sajnos csak besokalltam picit az utolsó részre.
Ám nem szidhatom a sorozatot, hisz magam is számos olyan embert ismerek, aki gyerekkorában a Ropinak hála szerette meg az olvasást, és azt hiszem, ez egy olyan csodálatos dolog, hogy kijár érte a tisztelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kéretik a blogon feltüntetett szövegeket máshova nem feltölteni! Köszönöm! :)