2015. november 14., szombat

Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje

november 14, 2015 0 Comments

Nem találok szavakat. Komolyan. És ez nem az a tipikus „Úristen, szavakkal le sem tudnám írni, milyen csodás volt ez a könyv!”, nem. Konkrétan nem tudok mit mondani. Elképedtem, elérzékenyültem, meglepődtem és reménykedtem, miközben ezt olvastam. Hangulata picit a No és Ént idézte fel bennem, ami jó jel, mert az imént említett olvasmány egyik nagy kedvencem, de nem is ez a lényeg. Ez az egész… leírhatatlan. És ismét találkoztam egy kivételes Vörös Pöttyös könyvvel, ami nem cukormázzal és habos-babos élettel tömte az agyam, hanem az emberiség eszméivel, egy fiú reményével és egy olyan történettel, amely remélem, örökké megmarad az emlékezetemben.
Megjegyezném, hogy az elmúlt köbö egy hónapban eddig ez az első könyv, amit öröm volt elolvasni, és aminek hálás vagyok, hogy a könyvtár polcán szemezgetett velem. ;)


Amikor Gloria visszaér a munkából, arcán vastag porréteggel, amitől Abdelmalikhoz hasonlít, megkérdezem tőle, szabad-e boldognak lenni háborús időkben
Súlyos pillantással rám néz, s mielőtt válaszolna, megtörli piszkos arcát: 
- Boldognak lenni minden időben ajánlatos, Monseur Blaise!

Gloriához hasonló szereplővel még sosem találkoztam. Lenyűgöző nő.

Értékelés: 10/10