2021. április 21., szerda

Amira Stone: Kitaszítottak

április 21, 2021 0 Comments

Oldalszám: 392
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789634577720
Országos megjelenés: 2019.12.12.

Szívesen olvasnál egy olyan világról, ahol egyetlen ember él, akit az istenek felruháztak mágikus hatalommal, de még ő sem képes az erejét használni? Egy olyan szerelemről, ami sutba veti a rangot és a szabályokat? Egy olyan fiúról, aki mindent titkol a múltjáról és a családjáról, hogy megvédje őket, vagy egy másikról, akit épp a saját apja árul el? Ez a regény pont neked való.

Amikor lelepleződött @amirastone_writer könyvének borítója (nem mostanában), már akkor tudtam, hogy nekem ez kell. Karácsonyra (2019) meg is kaptam a kedves testvéremtől (@bookta_mary), de csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam. Hát igen, nem én vagyok a könyvmolyok mintaképe. Kicsit amiatt is halogattam az olvasását, mert ugye magyar íróról van szó, ami automatikusan bizalmatlanságot idéz elő bennem... Szégyen, hogy ez így belém van égve, és nem is értem az okát, mert én igenis szeretem a magyar szerzőinket! Voltak már kevésbé jó tapasztalataim, ez tény, de legtöbbször pozitívan csalódok. ⁣


Ezúttal is így történt. A Kitaszítottak messze van a tökéletestől, de szerintem ahhoz képest, hogy ez volt az írónő debütáló könyve, kifejezetten jóra sikeredett. Sokakkal ellentétben én nem találtam unalmasnak a történet elejét, sőt! Tetszett az Amira által megálmodott világ, és hogy már az első fejezetben számos kérdés merült fel bennem (ami számomra pozitív volt, mert fenntartotta az érdeklődésemet). Nagy kár, hogy nem készült térkép hozzá, viszont szerencsére így sem volt nehéz elképzelnem Nebessent és Szabad Földet. ⁣A borító egyébként tökéletes a könyvhöz, igazából kicsit olyan érzésem van, mintha az alapján lett volna jellemezve a könyvbéli fejdísz. 😏

Volt, amikor kicsit túl sok volt az infó (nagyrészt megfelelő mennyiségben voltak csepegtetve a tudnivalók, viszont volt olyan is, amikor hirtelen áramlottak), aztán volt, amikor azt éreztem, mintha egy helyben toporognánk, és felesleges dolgok történnek, amik nem viszik előre a történetet (például mi értelme volt, hogy Ray állandóan ki volt ütve az elején?). Az, hogy 4 szemszögből követhettem nyomon az eseményeket, sajnos cseppet sem segített ezen. Menát abszolút feleslegesnek éreztem (emellett nagyon sokat forgattam rajta a szemem, bár megértettem, miért olyan, amilyen), ő a legfőbb oka annak, hogy nem 5, hanem 4,5 ⭐️-ot kap tőlem a Kitaszítottak. Keint eleinte szerettem, aztán inkább szánalmat éreztem iránta, viszont sok lehetőséget látok benne a folytatásra vonatkozóan, szerintem az ő jelleme tudna a legtöbbet fejlődni. Ray a kezdetekben roppantul idegesített, aztán végül ő és Ene a kedvenceimmé váltak. ⁣

Semmit sem tudtam a shipekről, de úgy alakultak, ahogy gondoltam. Mármint az az egy legalább be is teljesült (és az nagyon tetszett, meg is lepődtem a fűtöttebb jeleneteket olvasva!), viszont az a másik... Hát gyanús, hogy azzal semmi sem lesz. 😆 Vagy én már nem is tudom, mit higgyek, mert elég sok meglepetést okozott ez az olvasmány. Mellékszereplők terén is: például Emmát és Tiiut határozottan nem kedveltem, és az a fura, hogy nem tudom, hogy az írónőnek az volt-e a célja, hogy így érezzek, vagy pont azt szerette volna, ha az olvasó rokonszenvesnek találja őket? Damont viszont még shippeltem is Enével, szóval őt én bírtam.  😂 Voltak egyébként olyan jelenetek, amikből szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni, és sajnálom, hogy ez elmaradt. Mena szemszöge helyett igazán lehetett volna több részlet (például tökre nem tudtunk meg semmi érdemlegeset a volurokról az "alapokon" kívül), és ha nem tudnám, mi lesz a végén Keinnal, azt mondanám, az ő szemszöge is elég ingatag lábakon áll, egyedül a Rayjel való kapcsolata mentette meg attól, hogy ne tartsam őt is fölöslegesnek. 
Összességében tetszett, hamar elolvastam, mert izgultam, hogy mi lesz a szereplők sorsa. (Az írónő stílusa, írásmódja egyébként baromi jó!) A vége volt a legmegdöbbentőbb számomra, sírtam is, mert nem bírta el a lelkem az olvasottakat... Szerintem kicsit túlságosan is durvára sikerült, nem éreztem szükségét, hogy ennyire drasztikus legyen, de tény, hogy valószínűleg az ég világon senki sem számított arra, hogy így ér véget a könyv, szóval respect. Alig várom a következő részt, biztosan be fogom szerezni! ☺️ A könyvet azoknak ajánlanám, akik szeretik a fiatalokról szóló kalandos regényeket, és nem zavarja őket, hogy picit lassabb lefolyású, nem tartalmaz annyi fantasy elemet (egyelőre), nem igazán romantika-központú, de akik szeretnének megismerkedni egy új világgal, és sok érdekes szereplővel.