Tudomásom szerint a Vámpírnaplók első, illetve második része eredetileg egy könyvben jelent meg (ott a pont!), így az értékeléseimet is eszerint fogom közzétenni. De ha a sorozatos borítókra ránézek... Blah, még ha imádom is Ian Somerhaldert, ezektől elmegy az étvágyam, sorry. :') Pedig az eredeti borítók olyan kis szolidak és szépek és... Hagyjuk.
1. Ébredés
Oldalszám: 216
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Vampire Diaries 1. The Awakening
Fordító: Farkas Veronika
Hát, nem is tudom, hol kezdjem. Ha össze kéne hasonlítanom a sorozattal (amit, természetesen, most meg is teszek), szörnyű nagy csalódásomra azt kell mondjam, a könyv csúf vereséget szenvedett. Igen nagy elvárásaim voltak, ugyanis erősen kételkedtem benne, hogy az én szeretett sorozatomat felülszárnyalhatja akár a könyv, akár egy – isten mentsen – másik hasonló sorozat (a The Originalst félretéve). Nos… igazam lett.
Első nagy koppanásom: Elena Gilbert szőke. Mi? Mi van? Biztos csak elnéztem, olvassuk vissza: Még csak rá se pillantott a cseresznyefa öltözőasztalka feletti díszes, antik tükörre. Tudta, mit látna. Elena Gilbertet, a hűvös, SZŐKE, divatdiktátort… Aham, jól olvastam. Elena könyvbeli jellemét ez pedig csak még mélyebbre süllyeszti abban a cafka társadalomban, ahol a szerző szerint aki szőke, nyilván lotyó. Én legalábbis Elena karakteréből erre következtettem, mert nem igaz, hogy adott egy lány, aki tudja magáról, hogy bombázó (pff...), úgy viselkedik, mint aki tegnap nyerte meg az idei év legnagyobb szépségversenyét, úgy beszél másokhoz, mint ahogy anno a nemesek beszélhettek a jobbágyokhoz, és ahogy szakít Mattikével, és meglátja az olasz istent, életcéljává válik megszereznie őt, akkor is, ha belehal. Igen, pontosan így fogalmazott, amit azért nem értek, mert szerintem még csak nem is tetszett meg neki annyira Stefan, hogy meghaljon érte. És az a szomorú, hogy valószínűleg ezt komolyan is gondolta, pedig én még nem hallottam róla, hogy valaki belehalt volna abba, hogy – például – randizni hívott egy fiút, szóval… érdekesss.
A többi szereplőre rátérve… Stefan. Sokként ért, hogy FEKETE hajú és zöld szemű, míg a sorozatban jóval világosabb a… hát, mindene, így nem is tudtam elképzelni efféle sötét alaknak. És Bonnie VÖRÖS?! Okééé… Ám vannak szereplők, akik szinte tökéletesen egyeznek sorozatbeli énükkel, mégpedig Damon, Matt és személyiségileg Caroline is. És Damon nem csak a sorozatban, de a könyvben is hozta ijesztő és csábító formáját, ami számomra nagyon megnyerő volt. Szerencsére Matt sem okozott csalódást, maradt a jólelkű, megértő fiúcska, akinek a sorozatban is megismertem.
Ó, de ki ne hagyjam, hogy még jómagam is meglepődtem, hogy egyes jelenetek mennyire elnyerték a tetszésemet, főképp a gyilkossági esetek, na meg a sötétben játszódó történések. Ráadásul mivel – szokásomhoz híven – félhomályban olvastam, méginkább átjött az a szokatlanul hátborzongató hangulat, amit az írónő teremtett. Ez üdítő hatással volt rám a sablonosabbnál sablonosabb irományok után, és még egy okot adott rá, hogy kikölcsönözzem a második részt is.
A végén viszont csak forgatni tudtam a szemem. Elena nagyon fárasztó.
2. Küzdelem
Oldalszám: 192
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Vampire Diaries 2. The Struggle
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Vampire Diaries 2. The Struggle
Fordító: Farkas Veronika
Pontokba gyűjtött kis apróságok...
Egy: A borítóra ránézve rögtön elfog a hányinger. Komolyan, ez egyszerűen… baah!!
Egy: A borítóra ránézve rögtön elfog a hányinger. Komolyan, ez egyszerűen… baah!!
Kettő: Nem fér a fejembe, miért kellett különszedni az első és a második részt, miközben, szerintem, nyugodtan egybe lehetett volna olvasztani őket, ráadásul még időeltolódás sincs a kettő között, ami csak egy újabb indíték az értetlenségemre. Persze ezek együtt köbö 400 oldalasak lennének, amit viszont nem bírtam volna ki, és ez az egyetlen ok, amiért megértem a fentebb említett dolgot.
Három: Magam sem értem, de valami kísérteties vonzást érzek aziránt, hogy minél előbb kiolvassam a sorozatot… és nem azért, mert annyira borzalmasa-és-visszavonhatatlanul-gáz-és-gagyi, hanem pont azért, mert… Tetszik? Hmmm. Ezt a tetszik dolgot még emésztgetnem kell. (Nem vagyok hozzászokva, hogy vámpíros, ráadásul E/3. személyben íródott könyvre azt mondjam: Tetszik. Micsoda dilemma…)
Négy: Maga a könyv tartalma… Bizarr? Kiszámítható? Hát, ja. De fogadok, ezzel nem mondtam semmit újat. Egyedül Damon karaktere volt az, ami tényleg érdekelt, mivel erős kényszert éreztem (érzek) aziránt, hogy összevessem könyvbéli jellemét a sorozatbelivel. Ami meglepő, hogy több hasonlóság van bennük, mint gondoltam, és nem is kellett csalódnom; akár Írásos Alapú Damonről, akár Vizuális Alapú Damonről beszélünk, Damon Salvatore kedvenc marad.
Öt: A szereplőkről szólva… Caroline és Tyler komoly ellentétben állnak a sorozatbeli énükkel – akiket egyébként jobban kedvelek, ám ez most mellékes célzás. De most komolyan: Caroline hogy lehet ekkora r*****? És Tyler meg mekkora egy elcseszett p*cs! Fájdalom volt olvasni, ha róluk volt szó. A kicsinyesség Bálkirály- és Királynéja. Pff... Nem mintha Stefan jobb lenne. Szörnyen irritáló az önutálata. Viszont felbukkant Alaric, és nem tartom kizártnak, hogy vámpírvadász, mint a sorozatban. Jee! Bonnie és Meredith is szépen hozták a formájukat, kedvelem őket, ahogy Mattet is, aki azt hiszem, a könyvsorozat legvalamibbrevalóbb szerencsétlenje. Elena… Hát, ő Elena, de durván nyálas kiadásban.
Hat: Hihetetlen, de több olyan momentum is volt a könyvben, ami a sorozatban is központú szerepű, és ez jó érzéssel töltött el… mindaddig, míg megint rá nem kellett jönnöm, hogy a Vámpírnaplókat a tévésorozat alapján kellett volna megírni. (Oké, ez csúnya volt, de nem igaz, hogy a forgatókönyvírók, vagy ki a csudák, leleményesebbek egy könyvírónál… Ez idegesítő.)
Hét: Már a következő rész felénél járok, és nem tagadom; tetszetős, szinte olvastatja magát. Damon, légy szíves, te vagy az utolsó reményem. Kaparintsd meg Elenát, és szabadulj meg Stefantól! A hajamat tépem tőle…
Arrivederci! – köszönnének a Salvatorék. Mert ez olasz, ugye? Ugye?
