Katja Millay: Nyugalom tengere

Oldalszám: 504
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Sea of Tranquility
Fordító: Komáromy Zsófia

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

A könyvet ekkor olvastam: 2020 nyarán.

    Annyi helyen olvastam, hogy úristen, mennyire jó ez a könyv, és pont emiatt nagyon féltem, hogy nekem nem fogja elnyerni a tetszésemet… Szerencsére nem így lett. Végre én is értem, miért áradoznak az olvasók annyit Josh garázsáról, és hogy miért ilyen magas százalékú a molyon több mint 1500 csillagozás mellett, ami azért nem semmi, valljuk be. Az pedig még durvább, hogy két nap alatt kiolvastam, ez nem rám vall. Egyébként mennyire brutál jó ez a borító?! Már csak ezért megérte megvenni, gyönyörű.

    Nem olvastam a fülszöveget, ez az új szokásom, mert van abban valami szörnyen izgalmas, hogy dunsztja sincs az embernek arról, mire számítson. Hát, én nem azt kaptam, amit vártam. Első furcsaság, ami meglepett, az a főszereplő neve és jelleme volt. Nastya. Még fel is húztam magam rajta, mert SPOILER azt gondoltam, mi a szarért van orosz neve, mikor nem is az?? Egészen a könyv közepéig, háromnegyedéig bökte ez a csőrömet, mikor leesett, hogy jaa, szóval ennek van mélyebb oka is (meg már korábban gyanakodni lehetett a Mollyból, hogy Emiliának hívják, ami elég furaaa név neki), ugye egyrészt a neve azt jelenti, feltámadás, ha jól emlékszem, plusz egy orosz csaj „miatt” történt vele az a szörnyűség. SPOILER VÉGE A különös természetéhez hamarabb hozzá tudtam szokni, mert megértettem a miértjét. 

    Josh. Hát, a Nastya név mellett a Josh olyannyira hétköznapinak tűnik, hogy bevallom, már rögtön egy mínusszal indult nálam szegény gyerek. :’) Személyiségben nehezen tudtam megkedvelni, illetve helyesnek elképzelni, de csak sikerült előbb-utóbb. Az már egy izgalmasabb feladat volt, hogy főszereplőinket összekombináljam, mert el nem tudtam képzelni, hogy a fenébe fog ez a két különc egymásba szeretni. A könyv előrehaladtával pedig felmerült bennem a kérdés, miért lett ez rubin pöttyös? Szeretnék mindenkit megkímélni az esetleges csalódástól, ezért közlöm, ebben nem sok erotikát fogtok találni. Sőt.

    490 oldal a Nyugalom tengere, szóval azért elvárja az ember, hogy legyen rendesen kidolgozva. Na, ez ki is van. Amúgy azt hittem, ez a cím csak egy légből kapott maszlag, erre kiderült, hogy nem is. Menő! Viszont nem véletlen, hogy levontam fél csillagot. Egy ideig azt hittem, kedvenc lesz, deee sajnos nem, ez nem egy olyan regény, amit én kedvencnek tartanék. Sajnos okozott csalódást is. SPOILER Az első csókuk egy kocsiban… Ez most halál komoly?? Nagyon nem így képzeltem el, főleg azután, hogy az írónő jó ideig húzta a dolgot, aztán csettintésre hopp, ennyit a varázsról. Köszi, Nastya… A másik az erotika hiánya. Nekem nem volt hiteles az egész ilyen téren. Aztán ott van Nastya ügye. Nem mondom, hogy nem tragikus, ami vele történt, de valami többre számítottam. SPOILER VÉGE 

    Ami viszont nagyon pozitív, az az író stílusa volt, az, ahogyan vezette a történetet, és tapsot érdemel azért a bizonyos utolsó mondatért, aminek sikerült megsiratnia. Összességében ajánlom a könyvet, főleg az én korosztályomnak, minden bizonnyal újra is fogom olvasni.