Voreena

Lili egy zátonyra futott házasságtól menekül Itáliába. És hogy miért pont a szerelmek városában akarja átgondolni az életét, arról csakis nagymamája naplója tehet. Vajon a nagymamájának tényleg volt egy titkos olasz szerelme? A naplóból ugyanis fény derül Róza nagyi titkaira, és Lili egészen Velencéig megy, hogy megtudja az igazságot. Lili reméli, a saját életével kapcsolatban is tisztábban lát majd az utazás végére. Tudni fogja, érdemes-e még egy esélyt adni a házasságának, vagy új életet kell kezdjen, ha hazatér. Első állomása a Trattoria Venezia, ahova nagymamája útja is vezetett annak idején. Elandalítja a város, a gondolások éneke, egy régmúlt szerelem emléke és talán egy új ígérete is. Vajon Velence feltárja előtte titkait?

Amit kiemelnék, azok Róza mami írásai, itt éreztem egyedül, hogy élettel telnek meg az oldalak, viszont helytelenítettem, hogy Lili úgy gondolja, csakis Róza teljes sztorija adhatja meg a megoldást a saját problémáira. Viszont ettől eltekintve mozivásznon szerintem remekül mutatna a történet, a borító pedig csodás lett. Nem akarok senkit elkedvteleníteni a könyvtől, lehet, hogy csak túl kritikus vagyok, vagy csak tényleg nem nekem való, de ki tudja, lehet, hogy neked kedvenc lesz.

Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.

 A KÖNYVET IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED!

Nem teherek róla, magas elvárásokkal vágtam bele Stacey Halls ezen regényébe, amely idén jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában ezzel a meseszép borítóval. 🥰 Talán ezért is tartott ennyi ideig, hogy belevágjak; féltem, hogy csalódni fogok, hiszen A lelenc és a Familiárisok azonnal repült a kedvenc könyveim közé. 🙈 És még egy kis időnek el kellett telnie, hogy méltó bejegyzés születhessen a könyvhöz, és ahogy a mondás is tartja, ami késik, nem múlik, tehát itt is vagyok egy újabb értékelővel/ajánlóval. 😁

A Mrs. Englandet olvasva határozottan visszaköszönt A lelenc hangulata, azon belül is az Alexandra szemszögéből megismert tehetősebb réteg hűvös udvariaskodása. 👀 Ezen kívül a Jane Eyre c. klasszikusra is emlékeztetett kicsit, és mások értékelését olvasva úgy láttam, nem csak nekem tűnt fel a hasonlóság. Vicces, hogy a könyvben valóban említésre került egy Brontë-regény, ami úgy gondolom, nem lehet véletlen. 🤭

Ezúttal is előtérben volt az anyaság témaköre, viszont teljesen másképpen, mint Halls eddigi műveiben, kezdve ott, hogy a főszereplő, akinek a szemszögéből a könyv íródott, nem anya. 🤱🏽🙅🏽‍♀️ Ami a kezdeti kétségek ellenére nagyon bejött, hiszen egy teljesen más szögből tekinthettem a szülőségre. Mrs. Englandet sokáig abszolút nem tudtam hova tenni, lévén ő a könyv címadója, azt gyanítottam, sötét titkokat rejteget, épp ezért óriási meglepetésként ért a könyv vége… 😳

De erről nem is mondanék többet. 🤫

Bevallom, nem jött az a lendület, amit vártam; nem ragadott magával azonnal a történet. 😓 Tetszett, hogy sejtelmes, tetszett, hogy az írónő arra késztetett, hogy folyamatosan megkérdőjelezzem a legerősebb sejtéseimet is az egész könyv lényegével kapcsolatban, de mégis hiányoltam valami plusz szikrát, ami megadta volna azt az érzést, hogy “wow, na ezért lesz ez az új kedvenc könyvem”, ami bár nem következett be, de azt sem mondhatom, hogy nem állt hozzá nagyon közel. 🤗

Ruby, a főszereplő számomra kissé jellegtelen, semmilyen volt, de így utólag belegondolva nem is baj, így még inkább borzongató volt az egész. Igen, hiszen ne feledkezzünk meg róla, hogy a Mrs. England részben thriller, és én úgy vélem, kellően rázott tőle a hideg. 🥶 Főleg az utolsó 50 oldalban, ahol már nem lehetett letenni a könyvet, annyi minden derült ki, és nagyon sok dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. Valamint szerintem ügyes volt az írónő, mert ahogy arra az imént is utaltam, nem sok mindenre jöttem rá végül, és pontosan emiatt ért annyi meglepetés is. 😅

Összességében kerek egész sztorit kaptunk, a thriller-klasszikus-krimi zsánerek kedvelői szeretni fogják, viszont számomra hiányzott belőle egy kis extra, valamint az érzések sem jöttek át annyira, abban viszont biztos vagyok, hogy ez nem vette el a kedvem attól, hogy továbbra is lelkesen várjam Stacey Halls újabb csodás alkotásait. 🥰

A KÖNYVET IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED!

Amikor elkezdtem ezt a könyvet, nem tudtam, hogy az új kedvencemet tartom a kezemben. Sok mindenre számítottam, például, hogy néha unni fogom, vagy túl érzelgős lesz; korábban ugyanis olvastam már az írónő könyveiből egy-kettőt, és azok nem igazán férkőztek a szívem közelébe. De arra a legkevésbé sem voltam felkészülve, hogy mennyire el fog gondolkodtatni, hogy mennyire megváltoztat majd emberileg, lelkileg, mindenhogy. Épp nyaralás közben olvastam, és a párom meg is jegyezte, hogy nagyon furcsa vagyok; szerinte szokatlanul boldog és felszabadult voltam (nem vettem magamra, mert én bár ilyen vagyok, nem mutatom ki, ez tűnt fel neki).

Pár napig gondolkodtam, mi okozhatta ezt, és rá kellett jönnöm, hogy Greta James története volt a kulcs. A könyv felépítése, a szereplők, a múlt felidézése; az egész annyira természetesen összehangolódott, annyira könnyedén jöttek egymás után a szavak… Én személy szerint ezt nevezem írói érzéknek. Olvasás közben úgy éreztem, hogy Smith erőlködés nélkül adja át egy család történetét, egy karrier bukását, majd helyreállítását, a gyász feldolgozását, az elengedés fontosságát. Sokszor haragudtam Gretára, az apjára, még az anyukájára is, de egyúttal sokat is nevettem.

A legnagyobb félelmem, hogy én valaha egy ilyen hajóúton részt veszek, alattam a mélységgel, előttem a messzeséggel, mégis, ettől a könyvtől kedvet kaptam elmenni egy ilyen útra. Alaszka egyszerűen fantasztikus! De még csodálatosabb mindaz, amit Greta és az apukája felépítettek hét nap alatt. Nagyon rég éreztem ilyen őszinte és tiszta érzéseket, mint amiket ez a könyv váltott ki belőlem. A rövidsége ellenére bámulatos mélységei vannak, és cseppet sem éreztem azt, hogy rohanunk, ezen kívül szívmelengető jellemfejlődéseknek lehettem tanúja.

Igazából még mindig keresem a szavakat erre a mesterműre… A végén természetesen nem maradhatott ki a sírás. Imádtam. Kedvenc. A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak, és ezer hála a csodás és minőségi kiadásnak!