Voreena

Szerző:

Axie Oh

Fordító:

Neset Adrienn

Sorozat:

Vörös pöttyös könyvek

Kötésmód:

kartonált

Szerző:

Scarlett St. Clair

Fordító:

Kádár Pál

Sorozat:

Zafír pöttyös könyvek

,

Hades és Persephone

Kötésmód:

kartonált

Persephone csak névleg a Tavasz Istennője. Az igazság az, hogy a virágok kislánykora óta elhalnak az érintése alatt. Új-Athénba költözése után abban reménykedik, hogy feltűnés nélkül vegyülhet el az emberek között, halandó újságírónak álcázva magát. Hades, a Halál Istene egy szerencsejáték-birodalmat épített fel a halandó világban, a szóbeszéd szerint pedig a leglehetetlenebbfogadásokat kedveli a legjobban.Miután véletlenül összetalálkozik Hadesszal, Persephone rádöbben, hogy alkut kötött a Halál Istenével. Az alku feltételeit pedig képtelenség teljesítenie: életet kell teremtenie az Alvilágban, különben elveszíti a szabadságát. Az alku azonban nem csak arra világít rá, hogy Persephone egy bukott istennő. Miközben ugyanis igyekszik elhinteni szabadságának magvait, egyre jobban beleszeret a Halál Istenébe – ez pedig tilos. Hades és Persephone történetének modern és kreatív feldolgozása.

A sötétség érintése egy romantikus fantasy regény, amely egy népszerű páros, Hades és Persephone történetét meséli el. A sztori középpontjában az alvilág istene, Hades és a tavasz istennője, Perszephoné közötti szenvedélyes, de sokszor viharos kapcsolat áll, egy modern mitológiai környezetben. A regény nemcsak romantikus, de kalandos is, hiszen a karaktereknek számos akadállyal és veszéllyel kell szembenézniük. St. Clair írása modern, élénk nyelvezettel hozza közel az ókori görög mitológia világát a mai olvasókhoz, és új szemszögből mutatja be a klasszikus isteni alakokat, ám az érzéki és szenvedélyes szálak miatt a könyv inkább felnőtt olvasóknak szól.

Sajnos azonban akármilyen jól indult a könyv és akármennyi potenciál is volt benne, nekem sajnos csalódást okozott. Ahogy Instagramon és TikTokon is beszámoltam róla, nem azt mondom, hogy rossz. 4 csillagot adtam neki, azt nemigen lehet negatív értékelésnek venni, és nem is annak szántam; nem tudtam ennél lejjebb értékelni, mert alapvetően egy egészen olvasmányos könyv, pikkpakk kiolvastam én is, viszont hiányérzetet hagyott maga után.

Hiányoltam a karakterfejlődést; sem egyénileg, sem mint páros nem éreztem őket sokrétűnek, nem mélyülnek igazán az érzelmeik, nem tudtam együtt érezni velük. Perszephone motivációi és döntései nem mindig következetesek, ami miatt néha nehéz megérteni vagy együtt érezni vele. A görög mitológia vonzó volt számomra, de nem kaptam belőle eleget, hiányoltam a részletesebb világépítést, sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, sok a kiaknázatlan lehetőség, és ez elszomorított.

A kapcsolat ábrázolása olykor túlságosan dominálja a cselekményt, és kevésbé kap teret a háttérvilág vagy a mellékszereplők kidolgozása, a romantikus jelenetek pedig egy idő után már nem nagyon tudtak lázba hozni... Hadest sötétebb figurának képzeltem, de a második rész fülszövege alapján lehet, hogy oda spórolta meg az írónő a titkokat. Mondjuk ez a másik, ami engem kiégetett, hogy már NÉGY RÉSZES a sorozat! Azt hogy??? Szerintem minden simán belefért volna egy, de maximum kettő kötetbe, ám ezt nem valószínű, hogy valaha megtudom, mivel nem tervezem folytatni a sorozatot.

Annyiból bánom ezt a döntésemet, hogy tényleg nem volt rossz élmény, és nem hazudtam, mikor azt írtam, éreztem benne a potenciát, a hitemet azonban elvesztettem, és már rég elhatároztam, hogy olyan könyvekbe fektetem az időm és energiám, amikben van hitem, hogy szeretni fogom őket.

Mindenesetre nem akarom elvenni a kedvetek, hiszen A sötétség érintése ideális választás azoknak, akik szeretik a romantikus urban fantasyket, különösen, ha szívesen olvasnak görög mitológiai alapokon nyugvó történeteket, grumpy x sunshine sztorikat. Ajánlm azoknak, akik vonzódnak a szenvedélyes történetekhez, és szívesen merülnek el egy titokzatos, isteni világban, ahol a szerelem, a hatalom és a sötét múlt összeütközése dominál.

Szerző:

Danielle L. Jensen

Fordító:

Borz Alexandra

Sorozat:

Zafír pöttyös könyvek

,

A híd királysága

Kötésmód:

kartonált (éldekorált)

Mi történik, ha beleszeretsz abba,

akinek az elpusztítása a küldetésed?

Lara hercegnőt harcosnak nevelték, és mindig is tisztában volt a végzetével:

el kell pusztítania ellenségét, Aren királyt.

A Híd Királyság, Aren király országa ugyanis arra használja a hatalmát,

hogy kifossza és tönkretegye Lara hazáját.

Amikor elküldik Larát, hogy Aren király felesége legyen,

végre lehetőséget kap, hogy a közelébe férkőzzön. Nincs más dolga,

mint belülről emészteni fel a királyságot – és újdonsült férjét.

Ám amikor az ellenséges érzelmek szenvedéllyé alakulnak át,

a lány hűségét a legkeményebb próbák elé állítják…

𝐓𝐫𝐨𝐩𝐞𝐬: ⁣

Szerző

:

Holly Black

Fordító:

Szabó Krisztina

Sorozat:

Vörös pöttyös könyvek

,

A levegő népe

Kötésmód:

kartonált

De mi történt Tarynnel? Míg Jude a hatalomért küzdött a kegyetlen herceggel, Cardannal az elfhoni udvarban, a nővére, Taryn beleszeretett a szélhámos Locke-ba. Taryn részben bocsánatot kér, részben magyarázkodik, és kiderül, hogy neki is megvannak a maga titkai.

Nekem az egyik legnagyobb kedvenc könyvsorozatom A levegő népe, és azt hittem, bármilyen megjelenést kitörő örömmel fogadnék vele kapcsolatban, viszont Az elveszett nővéreket illetően erős kétségeim támadtak (ettől függetlenül nem is volt kérdés, hogy el fogom olvasni). Jude-dal ellentétben Taryn az agyamra ment, és úgy éreztem, rosszul van ábrázolva mint iker, nem éreztem őt sem hitelesnek, sem szerethetőnek, és jogosnak véltem az olvasók ellenszenvét iránta.

Viszont.

Most ez lehet, hogy sokakat megdöbbent majd…

Sokan nem is fogják érteni…

És az is lehet, hogy rohadtul nem érdekel titeket a hablatyolásom, de…

De be kell vallanom, szkeptikusságom és előítéleteim ellenére nekem ez a kis rövid történet igenis tetszett! Talán mert pontosan tudom, milyen egy ikerpár egyik tagjának lenni, hiszen mindössze 10 perc van köztem és a tesóm, @bookta_mary között. Így noha Taryn abszolút nem egy könnyen kedvelhető személy, mégis, ahogy az ő szemszögéből olvastam, és a gondolatain át ahogy megismertem a kapcsolatát Jude-dal AZ Ő OLDALÁRÓL, sok minden értelmet nyert. Például különös módon gyakran magamra ismertem benne. Sokszor azon kaptam magam, hogy igenis tudok azonosulni vele, mert én is éreztem hasonlót. Ezt nagyon nehéz szépen megfogalmazni, és azt hiszem, talán tényleg csak az ikrek fogják ezt a kötetet olyannak látni, amilyennek Holly Black szerette volna.

Az ikrek kapcsolata egészen más. Az életükben elkerülhetetlen, hogy egymáshoz hasonlítsák magukat; van olyan időszak, amikor a lehető legjobban szeretnének különbözni, hogy bizonyítsák, ők teljesen egyediek külön-külön. (Most tekintsünk el az egy-és kétpetéjű ikrek különbözőségétől.) Szerintem minden ikerben van egy kis féltékenység a másik iránt, de ez más, mint amikor egy 10 éves lány féltékeny a 16 éves nővérére; az ikrek mindig ugyanannyi idősek. Ugyanúgy nőnek. Ugyanolyan a hangszínük. Ha az egyik elkezd különbözni a másiktól, az mindig az ikernek fog feltűnni először és akaratlanul felül akarja múlni az ő “fejlődését”.

Én 24 éves fejjel még mindig szoktam így érezni, és ez nem azt jelenti, hogy kevesebbnek érzem magam. Néha elfog egyfajta sürgető érzés, hogy próbáljam meg felülmúlni Annamarit, és azt hiszem, nincs ebben semmi rossz. És bármit is tett Taryn, hiszem, hogy Jude-ban az ikertestvére számára mindig lesz megbocsátás, mert ahogy Taryn is megfogalmazta, ezt semmi sem másítja meg. Óriási áldás, ha az embernek van egy ikertestvére. Ez egy olyan kapocs, amit nem lehet elszakítani, sem az idő, sem a távolság, sem a féltékenység, sértettség nem ejthet rajta sebet.

Így hát köszönöm az írónőnek, hogy megadta az esélyt Tarynnek, hogy közelebbről is megismerhessük őt (igaz, lehetett volna kicsit több teret adni neki 70 oldalnál). Ez nem azt jelenti, hogy megszerettem őt, vagy megbocsátottam neki. Majd idővel az is eljön talán. Egyelőre azonban elég, hogy megértettem, mi zajlott a lelkében, amivel magasabb szintre emelkedett a karaktere, és így az újraolvasások alkalmával már befogadóbb szívvel tudok hozzá fordulni. :)

Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy olvashattam! 💞

Szerző:

Elle Kennedy

Fordító:

Barthó Eszter

Sorozat:

Rubin pöttyös könyvek

,

Off-Campus

Kötésmód:

kartonált

Fülszöveg: NÉGY TÖRTÉNET. NÉGY PÁR. HÁROM ÉV A VALÓ VILÁGBAN DIPLOMA UTÁN...

Csupa dráma és kacagás vár! Találkozz újra kedvenc Off-Campus-szereplőiddel, akik végigvezetnek a felnőtté válással járó változásokon, miközben rájönnek, hogy komoly döntések komoly következményekkel járnak… és nagy jutalmakkal.

A legújabb Off-Campus-kötetből megkapjuk a várva várt választ a nagy kérdésre: Mi van most velük?

Add át magad a szenvedélynek!

Most jutottam el oda, hogy végre a blogon is megosszam ezt a rövidke értékelőt a könyvről. Szeretnék köszönetet mondani @ellekennedy33 írónőnek, hogy megalkotta az Off Campus világát, és ezáltal találkozhattam a mi hokis srácainkkal, a @konyvmolykepzo kiadónak pedig ezer hála, hogy kiadták, és lehetőséget adtak, hogy elolvassam ezt a kötetet. Mondhatnám, hogy Az örökség egy kihagyható rész, hogy semmi különös nincs benne, és nem hagysz ki semmit, ha nem olvasod el... De akkor hazudnék. Legalábbis akik igazi ELLE KENNEDY FANoknak tartják magukat, azoknak kötelező olvasmány!

Elle Kennedy humora páratlan, szereplői sokrétűek, és imádom, hogy mindig van egy komoly szála is a könyveinek, de sosem megy túl mélyre a témában, ezért megmarad a regényei könnyedsége. Ez igaz Az örökségre is, amely 4 részre van bontva, egy-egy rész jutott minden párnak, amelyekben az írónő bemutatja, mi történt a szereplőkkel a közeli jövőben. Mindegyik rész más miatt jó, viszont annyit azért szeretnék hozzáfűzni, hogy Dean és Allie sztorija sajnos nem volt az igazi. Allie karakteréhez már a The Score-ban is sok türelmet kellett gyűjtenem, és azt reméltem, most kicsit másképp lesz... De maga a sztori se hozta azt a kielégítő érzést, amit vártam.

Hiába a klisék, az írónő mindig tud újat mutatni. Néha csak a fejemet fogtam, miközben nevettem a képtelen történéseken, szívesen látnám ezt a részt mozivásznon, abszolút hozza a szórakoztató romkom vibe-ot. Sajnos nem tudok kiemelni egy kedvencet, mert hiába melengették meg a szívem szeretett hokisaim és párjuk történetei, a hiányérzetet nem tudták semmivé oszlatni. Garrették sztorijánál is azt éreztem, hogy bakker, felnőtt életekről olvasok, de kicsit mindenki olyan még, mint egy gyerek. És ez nem is baj, csak néha azt éreztem, hogy megrekedtek egy szinten... Oké, a végére már mindenki összeszedte magát, és végül is ez a lényeg, nem? 

Továbbra is imádom ezeket a szereplőket, érik is már egy Off-Campus reread, de nagyon sok a megjelenés, és azt is be kell vallanom, hogy nem vagyok egy gyorsolvasó. De ha bármikor úgy érzem, hogy szívesen nyúlnék valami olyanhoz, ami biztosan nem okoz csalódást, szexi és vicces is, akkor nem igen kell gondolkodnom azon, mire essen a választás... :)

Noha nem mondanám, hogy a Briar U hatására el szeretnék kezdeni hokizni, de amikor Elle Kennedy könyveit olvasom, mindig előbújik bennem a vágy, hogy csapatsportot űzzek. Talán majd egyszer. :D Olyan nekem ez a könyvsorozat, mint amikor leülök újranézni a kedvenc romkomjaimat vagy mint amikor kinyitom a régi naplóimat – nosztalgia. Pedig még csak egyszer olvastam végig a Briar U részeit, mégis, amikor rájuk vetek egy pillantást a polcomon, ez a jóleső érzés jár át, mintha régi barátokat üdvözölnék. Talán nevezhetném őket komfort olvasmánynak? Így belegondolva határozottan igennel tudok erre a kérdésre felelni.

Huszonhét éve kelt utoljára a nap, így az éj lényei három évtizede prédálnak a halódó nap derengésében. Saját örök birodalmuk építésével a miénk egyre satnyul. Immár csupán néhány kihunyó fénypetty küszködik a sötétség növekvő tengerében.Gabriel de León a birodalom és az egyház védelmére felesküdött rend, az ezüstszentek utolsó tagja. De a nap eltűnésével már az Ezüst Rend sem bír az áradattal. Ősellenségei fogságában az utolsó ezüstszent kénytelen elmesélni a történetét. Legendás csaták és tiltott szerelem, elveszett hit és újjáéledő barátságok, a Vérháborúk és az Örök Király történetét, aminek végcélja az emberiség utolsó reménye: A Szent Grál.

Tudom, unjátok, hogy mindenki csak áradozik erről a könyvről, és hát sajnos, nem sajnos, én is beállok a sorba. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy szinte egymás után tudtam maximálisan csillagozni két könyvet (a másik a Bűnös birodalom volt.... hát igen, fantasyk :D), nálam ez ritkaság. Ez volt a második könyvem az írótól, de inkább tekintem elsőnek, mivel az Aurora Risingnál csupán társíróként működött, és nehezen jött át számomra az ő sajátos stílusa, itt viszont mintha megvilágosodás ért volna, és azt hiszem, új kedvenc írót avatok Jay Kristoff személyében.

A könyv írója sokat ugrál az időben; rögtön az elején a jelenből múltba, majd a fejezetek között, de jellemzően a végükön vissza-visszaugrál a “most”-hoz. Számomra ez nagyon érdekes és újszerű volt, valamint ennek a megvalósítása is fantasztikusan lett megoldva. Nagyban hozzá is járult ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődésemet a könyv olvasása közben, ami azért közel 800 oldalnál már nem kis feladat. Tetszettek Gabriel csípős szóváltásai a krónikással, élveztem, ahogy előrevetítettek ezek a részek jó és rossz eseményeket egyaránt. Ezek olyan szükségszerű átkötések voltak a könyvben, amik nagyban segítenek képben maradni az olvasónak.

Teljesen odáig meg vissza voltam Gabriel de León karakteréért, szerintem zseniális személyiség, a káromkodásai pedig még annál is jobbak. Rajta kívül még Chloét szerettem meg nagyon, de ő okozott nagy meglepetéseket is... Amit még külön kiemelnék, az a világfelépítés, valamint a rengeteg apró részlet, amelyek tökéletesen, szinte precízen lettek adagolva.  A legtöbb fordulat engem váratlanul ért, és igazából csak egy dologra jöttem rá, de az is olyan elhanyagolható infó volt, ami eltörpül a többi mellett; tipikusan olyan fantasy ez, ami beledob a mélyvízbe, aztán a parton várja meg, sikerül-e kiúsznod.

Imádtam, hogy folyton izgulok, szomorkodok, nevetek; minden érzelem erősebben tört fel belőlem, miközben a Vámpírbirodalmat olvastam. Nagyon különleges New Adult fantasy, a maga műfajában szerintem kiemelkedő.  A vámpír rajongóknak pedig egyenesen kötelező olvasmány!  Nem unalmas, van benne romantika, sőt, egy kis erotika is, tehát szerintem sokak igényét kielégíti ez a Kristoff által megalkotott remekmű. Arról nem is beszélve, mennyire gyönyörű ez a kiadás; önmagában is megragadó a könyv hangulata, de a képek csak még inkább behúznak a sztoriba, elképesztően passzoltak a történethez.

Egy biztos: fogok még olvasni a szerzőtől. Köszönöm szépen a Könyvmolyképzőnek a bizalmat! 

Ezen a linken tudjátok megrendelni: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/leigh-bardugo-elfajzott-kiralysag-voros-pottyos-konyvek-hat-varju-2-8558

Kaz Brekker és csapata rendkívül merész küldetést hajtott végre. Még maguk sem hitték, hogy épségben megúszhatják. Ám a busás jutalom felmarkolása helyett most ismét az életükért kell megküzdeniük. Elárulták őket, meggyengültek, erőforrásaik kimerültek, így a csapat elveszítette minden szövetségesét, sőt reményét is. A világ minden szegletéből hatalmas erők csapnak le Ketterdamra, hogy megszerezzék a jurdaparem nevű veszedelmes szer titkát.

Jaj, hogy én mennyire vártam, hogy végre 5 ️-ot adhassak egy könyvnek; legutóbb májusban volt erre példa. És bár az első 100 oldal nehezen csúszott, már akkor éreztem, hogy bizony Bardugo könyvének meg fogom adni azt, amit megérdemel.  Viszont kedvenc sajnos nem lett, ezt a "posztot" meghagyom az első résznek. Olyan jó volt azt érezni, hogy végre mindegyik szereplő közelebb áll hozzám, többet megtudtam a múltjukról és a vágyaikról, és nem volt olyan érzésem, hogy “eh, most Inej fejezetét legszívesebben kihagynám”. Hihetetlen, de Kazt is sikerült a szívembe zárni.  Minden klappolt. Ez igaz a cselekményre is. Jan Van Eck, Pekka Rollins… micsoda izgalmak és fordulatok! Imádtam, hogy mindig történt valami, hihetetlen, hogy majdnem 700 oldalas ez a könyv, és sose éreztem, hogy unatkozom. 

Minden egyes YA fantasy, illetve Sarah J. Maas rajongónak teljes szívből tudom ajánlani ezt a duológiát, mert tényleg fantasztikus. Ahogy az Instagram oldalamon többször is hangozattam, tökéletesen megkomponált, szinte hibátlan mindkét rész. Biztosan újraolvasom még a jövőben, ez nem kérdés.  

Ui.: STURMHOND!!! 

Köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak, hogy ezt is olvashattam!