Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
Voreena
május 21, 2015
0 Comments
Szomorú. Olyan sok mindent ki lehetett volna hozni a könyvből, de hát ami nem jó, az sose lesz jó. Emma és Evan kapcsolatának kezdete, a NAGY találkozás valójában nem is volt NAGY találkozás. Nem is találkoztak… Elkezdtek egymással vitatkozni. (Gaaagyi.) Nem azt mondom, hogy cudarul oldotta meg a szerző, cseppet sem, ám rögtön elérte, hogy irritáljon a főszereplő. Öhm, igen. Emmához csak gratulálni tudok. Taps, taps. Kár, hogy így virtuálisan nem érződik kifejezetten az irónia. És Evanhöz is. Ő viszont eleinte igencsak szimpatikus volt, reménykedtem, hogy egy tipikus rosszfiúval van dolgunk. Hát bumm, nagyot tévedtem. Tulajdonképpen érthető, miért szeretik sokan az afféle romlott, álompasi feelinges srácokat… Nekik legalább – általában – van humoruk. Evannek nemhogy humora, de jelleme sincs. Még a „tömeg” kategóriába sem sorolhatnám, ugyanis még a szintet sem súrolja. Nem mintha Emmát bővebben tudnám jellemezni. Evannel cuki párost alkot. Csak kár, hogy szürkék – mint a tesóm sapkája.
A további lényegesebb szereplők: George, Carol és Sara. Remek közös tulajdonságuk, hogy nyomban képesek voltak kiváltani belőlem a legmélyebb unszimpátiát, melyet csak érezni lehet egy karakter iránt. Azt hiszem, ez Carol esetében érthető is, szóval kifejtem az utóbbiakat. George. Látható, hogy azért többé-kevésbé tudja, mi folyik a családban. Mégsem. Tesz. Semmit. Áll, néz, hallgat, aztán Emma ellen fordul, satöbbi, satöbbi. Felidegelt. Sara pedig még ezt is képes volt túlszárnyalni a kibírhatatlan személyiségével. Egyedül akkor álltam a pártján, mikor nem bírta tovább, és ki akart tálalni a… rendőrségnek? (Több hónapja már, hogy kiolvastam, csoda, hogy a szereplőkre emlékszem. Bár végül is, ki ne felejtené el a csodálatos Evant?… -.-) Persze érthető volt Emma érvelése, de könyörgöööm…! Ez már fáj.
A cselekmény. Konkrétan történik ebben a könyvben valami megragadható? Van főszála? Mert szerintem itt csupán mellékszálak futkosnak hanyatt-homlok, mint valami kerge marhacsorda. Nem mondom, hogy nem voltak lényegesebbek, de sosem éreztem azt olvasás közben, hogy na igen, ez lesz az!! Lehet, én vagyok a vak, és nem érzem át Emma helyzetét, lehet, hogy a könyv a szar (pardon). Viszont én ilyet nem mondok könyvre. A könyvek értékek, és még ha másnak nem is, annak biztos, aki írta. :)
Utómegjegyzés: Ha az emlékezetem nem csal, Emma mondott valami olyasmit, hogy „kettyintős parti”. Tragédia, de nem ismertem a közösülés efféle szinonimáját, és könyvben sem találkoztam vele ezidáig. Ezen úgy elröhögtem magam, hogy szinte sírtam. A helyzetnek tökéletes szót választotta az írónő. (Kivéve persze, ha a fordítók rosszul fordítottak. Ki tudja…?) Egyébként ezt az értékelést még feleennyinek sem szántam. Micsoda baklövés, elszállt velem a ló. :)
Értékelés: 10/5 (Hah, és még kegyes is vagyok!)
