Voreena: new adult

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: new adult. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. szeptember 9., hétfő

Ali Hazelwood: Bride – A mennyasszony

Voreena szeptember 09, 2024 0 Comments

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.

Oldalszám: 432

Fordította: Stier Ágnes

Megjelenés: 2024

ISBN szám: 9789634997825

Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló... ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért... már megint. A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van... Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie... magával a farkassal. Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Hajnalban kivégeztem Ali Hazelwood fantasy szüleményét, és őszintén szólva hozta azt, amit vártam tőle. Tudjátok rólam, mennyire rá vagyok kattanva a vámpíros new adult sztorikra, és evidens volt, hogy ha maga ALI HAZELWOOD is lemerészkedik eme fanatikusságot okozó gödör bugyraiba, azt nem hagyhatom ki.

Annyiban is különleges a kapcsolatom a regénnyel, hogy ez lett az első annotated könyvem, vagyis bejelölőztem minden olyan részt, ami izgalmas volt, megható, vicces, spicy blablabla… Magyarán mindent, amit érdemesnek találtam kiemelni. (Megjegyzem, meglepően kevésnek tűnik a jelölés ahhoz képest, hogy elfogyott egy adag piros... Mindenesetre hasznosnak találom, és tetszik, hogy ha mondjuk csak gyorsan fel akarom idézni, mi minden történt a könyvben, egyszerűen csak elolvasom a kiemelt részeket.)

Na, de mondjak már valamit a könyvről is, igaz? Maga a világfelépítés nagyon tetszett, egyszerű, de nem tipikus: minden ember tud a vámpírok és a vérfarkasok létezéséről, de a fajok elkülönülten élnek, legalábbis ezen a területen, ahol a cselekmény zajlik, a fajok közötti béke pedig törékeny, akár az üveg. Misery, a vámpír belemegy egy „kényszerházasságba” a vérfarkasok Alfájával, Lowe-val. Természetesen ez hozza magával az enemies to lovers trope-ot, ami nekem bármikor jöhet, ezúttal is örömmel fogadtam. Persze Misery nem azért csinálta ezt, mert unta az agyát; egy nyomot követett, és azt remélte, megtalálja eltűnt barátnőjét, Serenát, akivel felnőtt. Nagyon közel állnak egymáshoz, érdekes volt megismerni a közös múltjukat úgy, hogy a jelenben sokáig nem ismertük a rejtélyes lányt.

Nem voltak nagy elvárásaim, és nem ez az első könyvem az írónőtől, így nagyjából tudtam, mire számítsak. Persze ezúttal sem maradhatott ki, hogy főhősnőnk kiválóan ért valamihez, egy igazi tech guru! Megkönnyebbülés, hogy kiléptünk a tudósok világából, de felőlem még ez is kimaradhatott volna. De értem én, poénos és kreatív jeleneteket tudott az írónő komponálni, amelyek feldobták a könyvet, szóval nem panaszkodom.

Hamar megszerettem a szereplőket, működött is köztük a kémia, viszont az erotikus jeleneteknél ez a „dirty talking” háááát… Nekem nagyon cringe volt, azt kívántam, hogy Lowe bárcsak meg se szólalna. Ez a csomózós dolog is omg... Naggggyon fura!! Már maga a kifejezés is wtf, na mindegy... Ezen kívül sajnáltam, hogy nem tudhattam meg többet Misery és Owen kapcsolatáról, hiszen ikerként nagyon érdekelt volna az ő kapcsolatuk. Jaj, és ki ne hagyjam, hogy mi volt az az utolsó néhány bekezdés???? Adja magát, hogy legyen egy kövi rész. Argggh, ha nem lesz, nagyon mérges leszek!

A leírtakon kívül viszont perfekt volt a könyv, szuperek voltak a mellékszereplők is (Serena, Ana, Alex), izgalmas volt, fordulatos, nemigen volt lehetőségem unatkozni; ezért is úgy gondolom, megérdemel 4,5 csillagot.

Köszönöm a szépen a kiadónak innen is, hogy olvashattam a könyvet!

2023. augusztus 21., hétfő

A Briar U sorozat és vélemény a The Dare-ről

Voreena augusztus 21, 2023 0 Comments

Oldalszám: 376

Kötéstípus: kartonált

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: The Dare

Fordító: Barthó Eszter

Országos megjelenés: 2023.02.17

Fülszöveg:

Az egyetem lett volna a nagy esély, hogy rút kiskacsából kecses hattyúvá változzam. Ehelyett egy gonosz banyákkal teli lányszövetség csapdájába estem. Nem könnyű a beilleszkedés, így amikor a Kappa Chi-nővéreim kihívás elé állítanak, nem mondhatok nemet. A feladat: elcsábítani a harmadév legmenőbb hokisát. Conor Edwards gyakori vendég a Görög Sor bulijain… és a Görög Sor lányszövetségeinek ágyaiban. Az a típus, akibe belezúgsz, mielőtt még rájönnél, hogy az ilyen srácok levegőnek nézik a magamfajta lányokat. Csakhogy Mr. Népszerű csupa meglepetés – ahelyett, hogy kinevetne, hajlandó velem felmenni az emeletre, és eljátszani, hogy történik köztünk valami. Sőt, még ennél is tovább megy: folytatni akarja a tettetést. Úgy tűnik, Conor szeret játszani, és élvezi, hogy hülyítheti a „barátaimat”. Szinte képtelenség ellenállni a dögös szörfös srác laza bájának, bár szép lassan rájövök, hogy Conor nem pont olyan, mint amilyennek a rajongói látják. Minél tovább folytatjuk ezt az őrült színjátékot, annál nagyobb az esély, hogy csúnya vége lesz a történetnek.

Noha nem mondanám, hogy a Briar U hatására el szeretnék kezdeni hokizni, de amikor Elle Kennedy könyveit olvasom, mindig előbújik bennem a vágy, hogy csapatsportot űzzek. Talán majd egyszer. :D Olyan nekem ez a könyvsorozat, mint amikor leülök újranézni a kedvenc romkomjaimat vagy mint amikor kinyitom a régi naplóimat – nosztalgia. Pedig még csak egyszer olvastam végig a Briar U részeit, mégis, amikor rájuk vetek egy pillantást a polcomon, ez a jóleső érzés jár át, mintha régi barátokat üdvözölnék. Talán nevezhetném őket komfort olvasmánynak? Így belegondolva határozottan igennel tudok erre a kérdésre felelni.

Mindig közel fognak állni a szívemhez ezek a lökött hokis srácok. Ha sorrendet kéne felállítanom közöttük, az így nézne ki:

Off Campus:

1. Dean Di Laurentis

2. Garrett Graham

3. John Tucker

4. John Logan

Briar U:

1. Jake Connelly

2. Hunter Davenport

3. Colin Fitzgerald

4. Conor Edwards

Hunter okozta a legkellemesebb meglepetést, viszont sajnos azt kell mondjam, valóban az utolsó, vagyis Collin része volt a leggyengébb mind közül. Hiányoltam a komolyabb élét a könyvnek, hiszen az eddigi részekben jellemzően előrukkolt Kennedy valami napjainkban aktuális problémával, és amit itt kaptam, az maximum az Amerikai pitében állná meg a helyét... Félre ne értsetek, nagyon szeretem a filmet, de nem tudom komolyan venni, és nem is kell! Viszont Kennedynél voltak elvárásaim, és bár lehet, hogy a The Dare szándékosan lett kicsit lazábbra véve, sajnos nekem ez nem volt elég. Oké, Taylornek ott voltak a testével kapcsolatos mizériái, na meg a zaklatás, amelyek távolról sem kis dolgok, viszont pont az volt a problémám, hogy nem sikerült ezeket eléggé kivesézni.

A 4 csillagot viszont abszolút megérdemli; nem lehet rá azt mondani, hogy nem olvasmányos vagy nem röhögtem szét rajta magam, mert akkor hazudnék. Jó kis New Adult regény ez a maga nemében, tipikus egyetemi sztori. Mondjuk nekem még mindig hihetetlen és elképzelhetetlen, hogy az egyetemi szövetségekben mi van. A beavatási szertartásoktól egyenesen rosszul vagyok, és szerintem addig nem fogok bennük hinni, amíg nem látok egyet a saját szememmel. Összetartás, a nagy lószart! Hiába volt a nagy megoldás a könyv végén, ez az egész lányszövetséges cucc egy nagy büdös illúzió...

Az első 100 oldal hihetetlenül gyorsan lecsúszott; megvolt a lendület, és már tényleg elhittem, hogy ez már így is marad. Sajnos nem így lett, és egyre inkább világossá vált, miért írta annyi molyos társam, hogy ez a könyv sajnos nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. De nem hagytam, hogy ez a kedvem szegje, végig pozitívan olvastam a könyvet. Igen, sok volt a dráma, sok volt a klisé, a "fake relationship" trope pedig nem egészen úgy bontakozott ki, ahogyan szerettem volna. Viszont összességében tényleg szórakoztató, néhol tanulságos könyv ez (például a toxikus barátságokat illetően is), bár én jobban élvezem az efféle történeteket a moziban. Valaki igazán megfilmesíthetné Elle Kennedy könyveit! 😁

Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvet!

Elle Kennedy könyveit erre a linkre kattintva meg is rendelhetitek: Elle Kennedy (konyvmolykepzo.hu)

# briar u # könyvértékelés

2023. március 16., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága (Vér és hamu 2.)

Voreena március 16, 2023 0 Comments

Oldalszám: 658

Kötéstípus: kartonált

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: A Kingdom of Flesh and Fire

Fordító: Rácz Kata

Országos megjelenés: 2022.11.18

Erősebb a szerelem a bosszúnál? Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé. Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.

Akkor bele a közepébe: nagyon akartam úgy szeretni, mint az első részt, de egyszerűen nem ment. 🥺 Sokan jogosan háborodnak fel ezután a könyv után, és panaszkodnak amiatt, hogy nem sok minden történt ebben a részben, és valójában legyünk őszinték: igazuk van. Megismertünk sok-sok szereplőt, kaptunk néhány új infót a világról, politikáról stb., tanúi lehettünk számos pasi erőfitogtatásának, valamint Poppy és Casteel százszor is lerágták ugyanazt a csontot a kapcsolatukat illetően, azaz hogy most akkor igazi, ami köztük van, vagy csupán színjáték? Eleinte bírtam ezeket a nem túl elmés és nem is valami humoros beszélgetéseket a témában, de amikor már a 20. fejezetben meg úgy az egész könyvben is ezen csámcsogtak, hát, akkor már azt mondtam, hogy PLS LAPOZZATOK MÁR! Sokszor gondolkodtam olvasás közben, hogy az írónő vajon átolvasta-e ezt a könyvet, mielőtt kiadatta, mert állandóan csak ismételgette ugyanazokat a dolgokat újra és újra, de nem szájbarágós stílusban, hanem mintha elfelejtette volna, hogy azokat már egyszer leírta. 😐

A főszereplők között egyébként imádtam a dinamikát, és örültem, hogy az írónő a szerelmi kibontakozást lassan adagolja, de azért olykor kicsit erőltetettnek éreztem, hogy ennyire el van húzva. 😫 Teljesen indokolatlan volt, bármilyen szempontot is nézek. Amúgy meg mindketten tudták szerintem, hogy a másik valódi, mély érzelmeket táplál irántuk. Ha nekem egyértelmű volt, akkor nekik olyannak kellett volna lennie, mintha az arcukba csapták volna ezt egy jó csattanós pofonnal. De persze játszották a hülyét, csak az a baj, hogy ez egy idő után már csak szimplán fárasztó. Viszont egyszerűen annyira imádom Casteel karakterét, hogy neki BÁRMIT megbocsátanék, szóval az a néhány bosszantó jelenet egyáltalán nem befolyásolja az iránta érzett rajongásomat. 😍

(Tudom, kritikusnak tűnhetek, de mivel annyira szeretem ezt a világot meg a történetet, muszáj kiadnom magamból a gondolataimat. Attól függetlenül, hogy ez az értékelés kicsit negatív hangvételűnek tűnhet, le kell szögeznem, hogy alapvetően nagyon is tetszett ez a kötet. 😉)

A cselekményt tekintve sok volt az üresjárat, pedig alapjába véve szerintem ez egy pörgős high fantasynak mondható, viszont a sok és felesleges párbeszéd miatt vesztett a varázsából. Nem értettem, hogy, mint mondtam, miért kell huszadjára is körbejárni ugyanazt a témát ahelyett, hogy inkább a többi fontos dolgokra koncentrálódott volna a sztori. 🤷🏽‍♀️ Annyi kérdés van, de mindig csak húzódik a válaszadás, de türelmes ember vagyok. 🤪 Nem bánnám, ha több szemszögből is láthatnám, mi történik, nem feltétlenül Casteel nézőpontjából, hanem esetleg Kieran, vagy valaki a királynőnél vagy mittudomén, mert Poppynak nagyon egysíkú a gondolkodása.

Random, de amúgy a nem fura, hogy annyit emlegetik a bátyját, de mi még csak nem is hallottuk beszélni? Gyanús, hogy lesznek bonyodalmak vele kapcsolatban, és már nagyon régóta várom, hogy kiderüljön róla az igazság! Szeretnék végre valamin megdöbbenni, mert az az igazság, hogy picit kiszámítható a sztori, és nem igazán leptek meg a fordulatok, még a végén sem, és még csak spoilert sem láttam. 😔 Sajnos úgy érzem, hogy JLA egyszerűen csak kihasználja a népszerű toposzokat, előveszi a jól bevált kliséket, és csupán ezekből dolgozik. Valami váratlant várok tőle, amitől leesik az állam, és nem csak a szememet forgatom utána, hogy "na tudtam, hogy ez lesz" vagy "óó, hát most aztán nagyon meglepődtem" (ironikusan persze).

Természetesen a negatívumok mellett számos érdeme is van a könyvnek. Például szuperek voltak a mellékszereplők (pl. Vonetta), a nagy harcjelenet 🔥, valamint az az utolsó fejezet se volt semmi! Igaz, nem lepődtem meg annyira a fordulatokon, de remekül lettek megírva, ahogy az egész könyv is. Mert alapvetően nekem nagyon bejön az írásmód, olvasmányos, és a szereplőket is kedvelem a maguk módján, bár nem bánnám, ha végre jobban megismerhetném őket, mert még mindig úgy érzem, hogy iszonyúan Poppy-központú a könyv. Amivel nincs is gond, de szerintem egy ilyen hosszú és összetett sorozatban teret kell biztosítani a többi karakter megismeréséhez is, és egyelőre nem érzem, hogy az írónő törekedne erre. Remélem, a későbbiekben ez változik, de nem kell aggódnia JLA-nak, engem az első résszel megvett és nem eresztett, úgyhogy újra és újra belevetem minden hitem ebbe a sorozatba, abban a reményben, hogy kedvencet avathatok a végére. 💕