Voreena

Lili egy zátonyra futott házasságtól menekül Itáliába. És hogy miért pont a szerelmek városában akarja átgondolni az életét, arról csakis nagymamája naplója tehet. Vajon a nagymamájának tényleg volt egy titkos olasz szerelme? A naplóból ugyanis fény derül Róza nagyi titkaira, és Lili egészen Velencéig megy, hogy megtudja az igazságot. Lili reméli, a saját életével kapcsolatban is tisztábban lát majd az utazás végére. Tudni fogja, érdemes-e még egy esélyt adni a házasságának, vagy új életet kell kezdjen, ha hazatér. Első állomása a Trattoria Venezia, ahova nagymamája útja is vezetett annak idején. Elandalítja a város, a gondolások éneke, egy régmúlt szerelem emléke és talán egy új ígérete is. Vajon Velence feltárja előtte titkait?

Amit kiemelnék, azok Róza mami írásai, itt éreztem egyedül, hogy élettel telnek meg az oldalak, viszont helytelenítettem, hogy Lili úgy gondolja, csakis Róza teljes sztorija adhatja meg a megoldást a saját problémáira. Viszont ettől eltekintve mozivásznon szerintem remekül mutatna a történet, a borító pedig csodás lett. Nem akarok senkit elkedvteleníteni a könyvtől, lehet, hogy csak túl kritikus vagyok, vagy csak tényleg nem nekem való, de ki tudja, lehet, hogy neked kedvenc lesz.

    Leginkább a világ és a mágia felépítése tetszett a legjobban, valamint a szereplők kidolgozottsága. Riannának az éles esze és kitartása üdítő volt, jól építhető karakternek tartom, és úgy érzem, On Sai már az első részben kihozta belőle mindazt, amit reméltem. Drága ikertestvérét ellenben legszívesebben megrugdostam volna, hihetetlenül önzően viselkedett, arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy mennyire kiábrándító volt, hogy férfiként, tehát a fizikailag erősebb nem nevében nem kelt a nővére védelmére… Egyúttal elfogadom, hogy az írónőnek nem is volt célja, hogy megkedveljem, ilyen szempontból semmi kifogásolnivalóm nincs a karakterben. 

    Nagyon tetszettek a helyszínek és leírásuk, valamint hogy a mágia ilyen szinten kapcsolódik a természethez. Élveztem, hogy az írónő nem akar semmit a szánkba rágni, hagyta hogy magunk érezzünk rá, hogyan működik a mágia, és a szálak hogyan kapcsolódnak egymáshoz. A fordulatos cselekmény számos meglepetést tartogatott, és bár nagyon igyekeztem, egyik rejtélyre sem sikerült rájönnöm, kivéve egyre, az utolsó pillanatban, szóval szerintem kellőképp izgalmas volt ez a csekély 300 oldalas könyv.

    A szerelmi szálat sajnos nem éreztem erősnek, sokáig azt sem lehetett biztosra tudni, hogy végül ki lesz a nagy Ő (én Rastól kezdve a gyógyítókig bárkit el tudtam volna képzelni), ráadásul Rianna sajátos mágiájának hála nem egy arcpirító jelenetet köszönhetünk, ami csak rátett egy lapáttal az amúgy is zavaros románcokra. Továbbá szerintem túl lett húzva az álcázás, jobban örültem volna, ha ebben a részben lehull a lepel Riannáról, mert a második részre már majdnem Roannak szólítottam…

    Összességében egy igényes és rendkívül szórakoztató fantasyt köszönhetünk On Sainak, szerintem fantasztikus világot alkotott, a szereplők ábrázolása, valamint az újszerű mágia pedig külön emeli a könyv színvonalát. Határozottan végig fogom olvasni a trilógiát, és nem kizárt, hogy új kedvenc könyvsorozatot avatok.

Ezúttal is így történt. A Kitaszítottak messze van a tökéletestől, de szerintem ahhoz képest, hogy ez volt az írónő debütáló könyve, kifejezetten jóra sikeredett. Sokakkal ellentétben én nem találtam unalmasnak a történet elejét, sőt! Tetszett az Amira által megálmodott világ, és hogy már az első fejezetben számos kérdés merült fel bennem (ami számomra pozitív volt, mert fenntartotta az érdeklődésemet). Nagy kár, hogy nem készült térkép hozzá, viszont szerencsére így sem volt nehéz elképzelnem Nebessent és Szabad Földet. ⁣A borító egyébként tökéletes a könyvhöz, igazából kicsit olyan érzésem van, mintha az alapján lett volna jellemezve a könyvbéli fejdísz. 😏

Összességében tetszett, hamar elolvastam, mert izgultam, hogy mi lesz a szereplők sorsa. (Az írónő stílusa, írásmódja egyébként baromi jó!) A vége volt a legmegdöbbentőbb számomra, sírtam is, mert nem bírta el a lelkem az olvasottakat... Szerintem kicsit túlságosan is durvára sikerült, nem éreztem szükségét, hogy ennyire drasztikus legyen, de tény, hogy valószínűleg az ég világon senki sem számított arra, hogy így ér véget a könyv, szóval respect. Alig várom a következő részt, biztosan be fogom szerezni! ☺️ A könyvet azoknak ajánlanám, akik szeretik a fiatalokról szóló kalandos regényeket, és nem zavarja őket, hogy picit lassabb lefolyású, nem tartalmaz annyi fantasy elemet (egyelőre), nem igazán romantika-központú, de akik szeretnének megismerkedni egy új világgal, és sok érdekes szereplővel.