Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash – Vérből és hamuból (Vér és hamu 1.)
Fülszöveg:
Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé. Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.
TE JÓ ÉG! Rájöttem!! 🤯 Mi a fenéért vesztegettem az időmet JLA YA fantasy könyveire? Számomra egyértelmű, hogy ő a New Adult, azon belül is a high fantasy világában tud a leginkább kiteljesedni. Nem csoda, hogy az Obszidián meg a Komor elemek nem tudtak magukkal ragadni… Na meg ÚRISTEN, ez a könyv!! Bevallom, picit szkeptikus voltam a nagy hype miatt, de már az első pár fejezet után tudtam, hogy én ezt imádni fogom.
Nagy megkönnyebbülésemre azonnal beindult a sztori, Poppynak (csak nekem szokatlan kicsit ez a név?) nem sok nyugodt perce volt, na meg nekem se. 😅 A világfelépítés, a különböző lények, a rejtélyek, a váratlan fordulatok… Minden nagyon izgalmas volt! Bár nem tudom, hogy az írónő szokott-e animéket nézni, de el tudom képzelni, hogy ehhez a könyvhöz az Attack on Titanből, a Kabaneri of the Iron Fortressből vagy esetleg a The Promised Neverlandből inspirálódott, mert engem abszolút rájuk emlékeztetett. 🤭
Tetszett a nyomasztó hangulat és az állandó feszültség, sose tudhattam, hogy a következő fejezetben vajon meghal-e valaki, vagy Teerman herceg kegyetlenkedése következik a sorban. Persze nem mondom, hogy tökéletes ez a könyv. Muszáj kiemelnem, hogy egy idő után roppant idegesítő volt, hogy az írónő állandóan ismételgette magát, sőt, olykor még túlságosan egyértelműen utalt dolgokra, amikre jobb esetben nem jön rá azonnal az olvasó (szerencsére én ezt a tábort erősítettem, de csak mert béna vagyok 😅), rosszabb esetben azonnal leesik a tantusz, és a könyv további részében végig unatkozik.
Örültem, hogy több helyszínen játszódott a történet, mert azért a kastély egy idő után már nem valami érdekfeszítő. Tetszett az is, hogy Poppy bár naiv és tapasztalatlan, képes megvédeni magát, és nem pánikol be egy kis vértől. Na és persze ott van Hawke. Vele kicsit hullámzó volt a kapcsolatom, vonzott, de féltem, hogy nincs benne több annál, amit mutat, ugyanis az nagyon kevés volt. Épp ezért reménykedtem, hogy valóra válnak a sejtéseim vele kapcsolatban, de erről inkább nem mondanék többet… A könyv végére felkerült a bookboyfriendjeim listájára. 🤭
Annak ellenére egyébként, hogy bizonyos csavarokra rájöttem, még számos meglepetés ért a könyv utolsó fejezeteiben, és örültem, hogy végre gondolkodnom kell, hogy összerakjam a képet. Összességében szerintem ez egy szuper sorozatindító kötet, tele lehetőségekkel, izgalmas karakterekkel, sötétséggel, vérrel, na meg persze egy csipetnyi erotikus fűszerezéssel. 🔥
