Voreena

Szerző

:

Holly Black

Fordító:

Szabó Krisztina

Sorozat:

Vörös pöttyös könyvek

,

A levegő népe

Kötésmód:

kartonált

De mi történt Tarynnel? Míg Jude a hatalomért küzdött a kegyetlen herceggel, Cardannal az elfhoni udvarban, a nővére, Taryn beleszeretett a szélhámos Locke-ba. Taryn részben bocsánatot kér, részben magyarázkodik, és kiderül, hogy neki is megvannak a maga titkai.

Nekem az egyik legnagyobb kedvenc könyvsorozatom A levegő népe, és azt hittem, bármilyen megjelenést kitörő örömmel fogadnék vele kapcsolatban, viszont Az elveszett nővéreket illetően erős kétségeim támadtak (ettől függetlenül nem is volt kérdés, hogy el fogom olvasni). Jude-dal ellentétben Taryn az agyamra ment, és úgy éreztem, rosszul van ábrázolva mint iker, nem éreztem őt sem hitelesnek, sem szerethetőnek, és jogosnak véltem az olvasók ellenszenvét iránta.

Viszont.

Most ez lehet, hogy sokakat megdöbbent majd…

Sokan nem is fogják érteni…

És az is lehet, hogy rohadtul nem érdekel titeket a hablatyolásom, de…

De be kell vallanom, szkeptikusságom és előítéleteim ellenére nekem ez a kis rövid történet igenis tetszett! Talán mert pontosan tudom, milyen egy ikerpár egyik tagjának lenni, hiszen mindössze 10 perc van köztem és a tesóm, @bookta_mary között. Így noha Taryn abszolút nem egy könnyen kedvelhető személy, mégis, ahogy az ő szemszögéből olvastam, és a gondolatain át ahogy megismertem a kapcsolatát Jude-dal AZ Ő OLDALÁRÓL, sok minden értelmet nyert. Például különös módon gyakran magamra ismertem benne. Sokszor azon kaptam magam, hogy igenis tudok azonosulni vele, mert én is éreztem hasonlót. Ezt nagyon nehéz szépen megfogalmazni, és azt hiszem, talán tényleg csak az ikrek fogják ezt a kötetet olyannak látni, amilyennek Holly Black szerette volna.

Az ikrek kapcsolata egészen más. Az életükben elkerülhetetlen, hogy egymáshoz hasonlítsák magukat; van olyan időszak, amikor a lehető legjobban szeretnének különbözni, hogy bizonyítsák, ők teljesen egyediek külön-külön. (Most tekintsünk el az egy-és kétpetéjű ikrek különbözőségétől.) Szerintem minden ikerben van egy kis féltékenység a másik iránt, de ez más, mint amikor egy 10 éves lány féltékeny a 16 éves nővérére; az ikrek mindig ugyanannyi idősek. Ugyanúgy nőnek. Ugyanolyan a hangszínük. Ha az egyik elkezd különbözni a másiktól, az mindig az ikernek fog feltűnni először és akaratlanul felül akarja múlni az ő “fejlődését”.

Én 24 éves fejjel még mindig szoktam így érezni, és ez nem azt jelenti, hogy kevesebbnek érzem magam. Néha elfog egyfajta sürgető érzés, hogy próbáljam meg felülmúlni Annamarit, és azt hiszem, nincs ebben semmi rossz. És bármit is tett Taryn, hiszem, hogy Jude-ban az ikertestvére számára mindig lesz megbocsátás, mert ahogy Taryn is megfogalmazta, ezt semmi sem másítja meg. Óriási áldás, ha az embernek van egy ikertestvére. Ez egy olyan kapocs, amit nem lehet elszakítani, sem az idő, sem a távolság, sem a féltékenység, sértettség nem ejthet rajta sebet.

Így hát köszönöm az írónőnek, hogy megadta az esélyt Tarynnek, hogy közelebbről is megismerhessük őt (igaz, lehetett volna kicsit több teret adni neki 70 oldalnál). Ez nem azt jelenti, hogy megszerettem őt, vagy megbocsátottam neki. Majd idővel az is eljön talán. Egyelőre azonban elég, hogy megértettem, mi zajlott a lelkében, amivel magasabb szintre emelkedett a karaktere, és így az újraolvasások alkalmával már befogadóbb szívvel tudok hozzá fordulni. :)

Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy olvashattam! 💞

Ha van szerző, akinek mindig ugrom a könyveire, az Maggie Stiefvater. Bizonyára nem ismeretlen számotokra ez a név, hiszen Stiefvater hatalmas sikereknek örvend Young Adult kategóriában, világszerte híres bestseller író, 15 regénye pedig már magyarul is elérhető. Én a TOP 5 kedvenc íróim között tartom számon, ahogy jön a hír magyar fordításról, visszaszámolom a napokat a megjelenési dátumig, de persze ez a túlbuzgóság is csak addig tart, amíg a kezeim közé nem kaparintom a példányt. Abban a pillanatban megnyugszom, és felteszem a polcra az adott kötetet, és sajnos gyakran olyan jól sikerül eldugni, hogy később rácsodálkozom, hogy „jé, hát ez megvan nekem!”. Talán ezért van az, hogy még mindig ott csücsül például a Tündérdallam is. Nagy rajongója vagyok viszont a Hollófiúk sorozatának, óriási kedvencem, emellett nagyon szerettem A Skórpió Vágtát is. A Mercy Falls farkasaiba már belekezdtem, és bár az első rész nem nyűgözött le, továbbra is érdekel a folytatás.

Új sorozatát, az Álmodók-trilógiát nagy lelkesedéssel vártam, lévén a Hollófiúk spin-off-ja, ergo számomra kötelező olvasmány. A közelmúltban jelent meg a trilógia következő része, amely a Képtelen küldetés címet viseli. Az első résznek már nekivágtam, és izgatottan várom, mit fog még kihozni Maggie ebből az „univerzumból”. Számomra az írónő a fantasy műfaj egyik koronázatlan királynője, sajátos stílusa és könyveinek egyedi témái teszik őt kiemelkedővé. Sosem unalmas, mindig visz valami különlegeset a könyveibe, amitől azok emlékezetessé válnak.

De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Hollófiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél."

"Az álmodók köztünk járnak… ahogy azok is, akiket megálmodnak. Az álmodók átka, hogy nem tudják abbahagyni az álmodást – legfeljebb megtanulhatják irányítani. Azok, akiket megálmodtak, nem élhetik a saját életüket, és ha az álmodójuk meghal, ők elalszanak örökre. És vannak azok, akik üldözik az álmodókat. Hogy kihasználják és csapdába ejtsék őket. Hogy megöljék őket, mielőtt az álmaik kipusztíthatnák az emberiséget. Ronan Lynch álmodó. Képes áthozni az álmaiból különböző ritkaságokat, de akár katasztrófákat is a hétköznapi valóságba. Jordan Hennessy tolvaj. Minél közelebb kerül ahhoz, amit meg akar szerezni, annál szorosabban kötődik hozzá.

Carmen Farooq-Lane vadász. A testvére álmodó volt – és gyilkos. Látta, mit képes tenni egy emberrel az álmodás. Ahogy azt is, milyen károkat tudnak okozni az álmodók. Bár az mind semmi a közelgő pusztuláshoz képest…"

"Mindannyiunk leghőbb vágya ez: egy csoda. De rettegünk attól, mit kell feláldoznunk ahhoz, hogy megkapjuk. Aki a coloradói Bicho Raróba látogat, nagy eséllyel találkozik néhány komor szenttel, titokzatoskodó szerelmessel, álmodozó tudóssal, csodamániás bagollyal, elhidegült szerelmespárral, egy-két árva gyerekkel meg egy végtelen sivatagi égbolttal, aminek a csillagai éberen figyelnek. 

Ennek a helynek a főszereplői a Soria család tagjai, akik szokatlan csodákra képesek. A család főszereplői pedig három tizenéves unokatestvér, akik arra készülnek, hogy megváltoztassák a jövőt: Beatriz, az érzelmek nélküli lány, aki csak arra vágyik, hogy szabadon vizsgálhassa a gondolatait; Daniel, Bicho Raro Szentje, aki mindenkin készséggel segít, épp csak magán nem; és Joaquin, aki éjszakánként egy kalóz-rádióállomást vezet Diablo Diablo néven."

"Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas 

borzongató közelsége nélkül.

Sam két életet él: a nyárban és a télben…
Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete.

Az ő farkasa! Csak ő lehet!
De a tél itt van a nyakukon…

Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével!
Szeretni fogod."