Elle Kennedy: The Score — A pont

Oldalszám: 416
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Score
Fordító: Barthó Eszter

A srác a pályán és a lányoknál is sikert sikerre halmoz... Allie Hayes nehéz időszakot él át. Diploma előtt áll, de fogalma sincs róla, mihez kezdjen az egyetem után, ráadásul a közelmúltban a régóta tartó kapcsolata is véget ért. Bár a vad, érzelemmentes szex nyilvánvalóan nem megoldás a problémájára, a jóképű hokisztárnak, Dean Di Laurentisnek képtelen ellenállni. Legalábbis egyszer, mert még a bizonytalan jövő sem elegendő ok arra, hogy Allie zűrös viszonyba bonyolódjon az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyával.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg!

        És amikor már azt hittem, nem tud újat mutatni az írónő: megtette!

    Azt hiszem, Dean Heyward-Di Laurentis (zabbantanivaló ez a név :3) volt az, aki a legtöbb meglepetést hordozta magában, és ő igazán a szívemhez nőtt. Az első, de leginkább a második rész után nem is gondoltam volna, hogy ő lesz a srácok közül a kedvencem. Szexi, imádnivaló, intelligens, jószívű lélek. Majdnem elolvadtam, amikor rájöttem, hogy ő bizony hokitanár lesz, és nem egy uncsi ügyvéd. Annyira illik hozzá! Féltem, hogy csalódást fog okozni, hogy végül milyen irányban tanul tovább, de megmelengette a szívemet, hogy ezt a pályát választotta; imádtam, hogy olyan jól ért a gyerekekhez.

    Allie-től tartottam egy kicsit, olyan Hannah utánzatnak tűnt elsőre, ráadásul ott volt a párkapcsolati drámája is. Amit egyébként teljes egészében át tudtam érezni, ugyanis én is voltam hasonló helyzetben, így igazán hitelesnek láttam az egész érzelmi hullámvasutat még Sean részéről is. Ha már Hannah, akkor be kell valljam, fejben lekevertem neki néhány szép pofont amiért olyan genyó volt Deannel szemben (meg az ő haverjainak is). Még akkor is, ha megalapozott vádakkal dobálóztak. De akkor is: ha igazán a barátai volnának, jobban ismernék, és tudnák, hogy van érző oldala is. Mégiscsak ember!

    Magát a cselekményt nézve, szerintem korrekt volt a könyv. Élveztem, bár Allie-nél néha nagyon untam a fejem. Talán ezért tartott több ideig, míg kiolvastam, mint az első két résznél, ahol folyamatosan pörögtek az események. Ennek a résznek már inkább volt élet szaga (bár tény, hogy el sem tudom képzelni, milyen lehet szexmániásnak lenni), de azért az a kezdés nem volt semmi, hogy rögtön az elején le is feküdtek. Nagyon sokat nevettem. Ott volt a Solange, meg amikor a fürdőben rájuk nyitottak, és Logan meglátta Winstont. Áá, kész voltam. Imádom Elle Kennedy humorérzékét: egyszerű, laza és zseniális. Természetesen nem maradhatott el a tragédia: Beau Maxwell meghalt. Ez teljesen lesokkolt. Nagyon bírtam a srácot, vicces volt ("Ugye tudjátok, hogy ébren vagyok?" 😆), és szegény Dean! Ezután egy kicsit vontatott lett minden, vártam, hogy végre Dean elfogadja: tovább kell lépni. És ezután minden csak jobb és jobb lett, és végre újra nevettem.

    A befejező sorok roppant izgalmasra sikerültek. Tény, hogy bespoilereztem magam az utolsó rész fülszövegével, de ez a függővég csak még inkább felcsigázott, hogy vajon mi történt, és mi lesz ezután.

    Keblemre, Off-Campus 4.!