A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Colleen Hoover. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Colleen Hoover. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. augusztus 17., csütörtök

Colleen Hoover: November 9

augusztus 17, 2023 0 Comments

Oldalszám: 368
Kötéstípus: kartonált (új)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: November Nine
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789633736586
Országos megjelenés: 2023.02.24

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal. A Lánnyal. Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért. Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?


Mondom, mi az, ami tetszett: lendületes, könnyed (CoHo többi könyvéhez viszonyítva), az alapötlet pedig jól meg lett valósítva. De akkor vajon miért adtam rá “csupán” 4 csillagot? Kezdjük ott, hogy nem igazán sikerült megbarátkoznom a főszereplőkkel, emellett a témát nem tartom eléggé kidolgozottnak. Azt reméltem, hogy kicsit jobban belemegy CoHo az áldozat-okozó pszichológiájába, mert ez számomra még igencsak felületes munka. Valamint érzelmileg szinte egyáltalán nem érintett meg, valószínűleg pont ezért. 


Úgy tűnik, mostanában ez az általános véleményem az írónő könyveiről, hiszen hasonló gondjaim léptek fel a Minden tökéleteseddel kapcsolatban is. Talán ha évekkel korábban talál meg a November 9, kedvenc is lehetett volna, de ezek csak találgatások.


Ráébredtem, hogy Hoover komolyabb könyvei sokkal jobban tetszenek (például a Regretting You vagy a Velünk véget ér), mint esetleg a Slammed, ami számomra a November 9-hez hasonló élmény volt. De továbbra is tartom magam ahhoz a kijelentésemhez, hogy CoHo fantasztikus író, mert mindig sikerül meglepnie. Ötletei egyediek, könyveinek cselekménye és mondanivalója teljesen elkülönül egymástól. 


Egy dologban viszont nem nagyon tud újat mutatni: a szereplői terén. Számomra főként a női főszereplők azok, akik kisugárzásukban nagyon hasonlítanak egymásra. Lehet, épp ez a célja, engem ez kicsit idegesít, de lehet, hogy csak én látok bele többet, és CoHo-nak egyszerűen ilyen a stílusa, és csupán ebből adódik ez a hasonlóság. Igazából lényegtelen, ha az ember el tudja különíteni egy szerző könyveit egymástól.


Vicces, hogy sokak kiszámíthatónak tartják a November 9 csattanóját, és valóban az; én mégis kicsit meglepődtem rajta. Igazából tényleg baromira egyértelmű a szitu a tapasztalt olvasóknak, és én annak is tartom magam, de ezt valahogy nem láttam előre. Érzelmileg nem igazán hatott rám, viszont mindig nagyra értékelem, ha meg tudnak lepni, és meg is ragadom az alkalmat, hogy újra megdicsérjem emiatt Hoovert. Már 10 könyvét olvastam, épp ezért is nagy szó, hogy újra és újra újdonsággal hatnak rám a művei; szeretem a sokoldalú írókat. Nemrég azon elmélkedtem, hogy ha végre nekiállnék az írásnak, olyan író szeretnék lenni, mint CoHo. A saját stílusomban írnék fiatal felnőttekről bizonyos élethelyzetekben, olykor vicces, olykor komolyabb jelenetekkel, és persze sok-sok meglepetéssel.


Most, hogy ügyesen megszámoltam, hány könyvét olvastam Hoovernek, szeretném őket sorrendbe állítani az alapján, mennyire tetszettek nekem. (Az első a kedvenc, az utolsó pedig az általam legkevésbé kedvelt.)


Sorrend:
  1. Velünk véget ér
  2. Elrontott életek
  3. Minden tökéletesed
  4. Csúf szerelem
  5. Soha, de soha 1.
  6. Soha, de soha 2.
  7. November 9
  8. Vallomás
  9. Slammed
  10. Soha, de soha 3.

Hm. Hát, ha ti ezen meglepődtetek, akkor megnyugtatlak titeket; én is. :D

Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt! 

Colleen Hoover: Minden tökéletesed

augusztus 17, 2023 0 Comments

Oldalszám: 304
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: All Your Perfects
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789635974252
Országos megjelenés: 2022.12.09

Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, a hibák és a titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket. A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány. Az év legfelkavaróbb szerelmi története – lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember?


Őszinte leszek, ez a könyv sajnálatos módon nem valósította meg a vele szemben támasztott elvárásaimat. Talán mert a téma több szempontból is érzékenyen érint engem, vagy talán mert valóban gyengébb a többi regényénél, mindenesetre én többet reméltem Quinn és Graham történeténél. Pláne, hogy a BookTok felületén CoHo-nak ezt a művét szokták leginkább kiemelni, hogy mennyire összetörte az olvasók szívét, stb. Nem vagyok robot, természetesen rám is gyakorolt hatást, de nem akkorát, hogy évek múlva is úgy emlegessem a Minden tökéletesedet mint "Colleen Hoover legjobb könyve". Na de hogy ne csak a levegőbe beszéljek, lássuk, mi volt a problémám:

Szóba került az endometriózis témaköre, amit szerintem iszonyú fontos lett volna kicsit jobban kivesézni! Oké, ez nem egy ismeretterjesztő regény, hanem szórakoztató irodalom, ám ez pont egy olyan téma, amivel a kamaszok (magamból kiindulva) nem vagy csak nagyon ritkán találkoznak. Jellemző, hogy életükben még a kifejezést sem hallották. Mivel alapjába véve ez egy rövid, gyors lefolyású regény, tény, hogy nem illett volna bele holmi orvosi monológ, hogy mit is takar ez a kórkép, ettől függetlenül hiányérzetet okoz. 

Nem bántam volna, ha olykor az olyan leírások helyett, hogy Quinn miféle módokon kerüli el az intim kapcsolódást férjével, inkább a kommunikációhiány - eltávolodás részleteit tárja fel az írónő, mert noha ezek is jelen voltak, szintén felületesen lettek bemutatva. Legalábbis nekem nem jött át, márpedig amikor ezt a könyvet olvastam, éppen egy ilyen életszakaszban voltam, amikor a párommal szinte nem is beszéltünk, és lényegében egy hasonló eltávolodáson mentünk keresztül, bár szerencsére nem volt szó meddőségről.

Próbálok nem szőrszálhasogató lenni, mert alapjába véve szerintem ez valóban egy jó könyv. Ezt a csillagozásom is szemlélteti; négyet adtam neki elsőre, szóval az, hogy utólag felfelé értékeltem, elég nagy szó, hiszen az esetek többségében ennek az ellenkezője következik be. De mivel sok volt az “aha!”-élmény, és át tudtam érezni a szereplők fájdalmát (inkább sajnos csak a vége felé), úgy éreztem, helytállóbb egy helyett fél csillag levonás. 

A cselekményről nem szeretnék írni, csak annyit jegyeznék meg, hogy CoHo történetvezetése még mindig zseniális. A múlt-jelen váltakozása, avagy a boldog időszakok vs. a nehézségek és küszködések… Csak úgy kavarogtak a gondolataim olvasás közben! Ha szűz szemmel tekintek erre a regényre, tehát úgy tekintve magamra, mint aki nem él 7 éve komoly kapcsolatban, nem voltak hasonló kapcsolati és nőgyógyászati problémái, akkor már nagyon is megértem a könyves közösség okozta hype-ot, mert valóban felvilágosító hatása lehet. Abban reménykedem, hogy Hoover ezen műve tanulságos lesz azok számára, akik hasonló helyzetbe kerülnek, esetleg a hölgyek pedig utánanéznek az endometriózisnak. 

Linkelek egy oldalt (ez konkrétan az endoról fog szólni), ami számomra mindig érthető információkkal szolgál, ha valamilyen betegségről van szó: Az endometriózis okai és tünetei - WEBBeteg



2019. január 10., csütörtök

Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, de soha 3.

január 10, 2019 0 Comments

Oldalszám: 112
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Never Never 3.
Fordító: Matyola Melinda
Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek. Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?
Cselekményleírást tartalmazó szöveg!
    Hahaha, ne már!
    Ez volt az első reakcióm, amikor a könyv, és ezáltal a sorozat végére értem. Egyrészt jót nevettem az epilóguson, hisz most komolyan, a gyerekükkel is megtörtént ugyanaz? Ne mááár… :'D Úgy éreztem, ez a jelenet inkább menne el filmben, mint könyvben; jó kis romantikus vígjáték keveredne ki a dolgoból.
    Másrészt viszont csalódtam. A sors? Ez komoly? És visszatért az emlékük, miután ismét egymásba szerettek? Jajajajjj, ez így picit nyálas volt, és lerombolta a hitelesség és realitás látszatát is. Bár kezdem azt hinni, nem igazán volt cél, hogy reális legyen az egész, annak ellenére, hogy az írónők a normál (elcseszett) életből merítkeztek. És szörnyű, hogy semmit nem tudtunk meg Charile apjáról, ugyanis szerintem abszolút nem volt egyértelmű, hogy akkor most valóban bűnös-e, akták ide vagy oda. Aztán ott van Rák és a jósnő anyja, akikről szintén nem derült ki, mi bajuk van, pontosabban az anyának, azon kívül, hogy Brett szakított vele… Wow, lépj túl rajta! Ez akkor sem magyarázat Charlie elrablására. Ha lemaradtam valamiről, írjon valaki, mert én nem vágom. Furán lezáratlannak érzem a szálakat…
    Természetesen Silas és Charlie abszolút a szívemhez nőttek, szerintem nagyon szerethető egyének, aranyosak voltak együtt, és nagyon örültem Landonnak és Janette-nek. Hát mennyire édesek már, nem? :3
    Én hiszek a sorsban, de ez azért meglepett, ami itt történt, és úgy érzem gyenge lezárást kaptunk. Viszont el kell, hogy mondjam, nekem akkor is nagyon tetszett, elejétől a végéig!


Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, de soha 2.

január 10, 2019 0 Comments

Oldalszám: 120
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Never Never 2.
Fordító: Matyola Melinda

Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg!
Tetszett! Nehéz az első részt felülmúlni, de majdnem sikerült írónőinknek, legalábbis véleményem szerint. Nem hittem volna, hogy Charlie-t Rákék rabolták el, ez váratlan fordulat volt számomra. Még mindig úgy gondolom, akárhogy is, de a jósnő nagyon szorosan összefügg az apákkal. Bár miket beszélek, minden összefügg mindennel. Ahj, zavar, hogy még nem jöttem rá a rejtélyre, tudnak valamit a szerzők! 😄
Úgy érzem, többet megtudtunk végre Charlie-ról és Silasről, például hogy Silas még emlékek nélkül is milyen borzasztóan hűséges, lelkiismeretes és szeretetteljes, Charlie pedig roppant okos és találékony, ami nekem nagyon imponált. Jó karakterek. Csalódtam viszont, hogy csak a végén találkoztak ismét, így egy picit furcsa volt, de egyben nagyon izgalmas! Reméltem, hogy Silas elmondja végre valakinek a dolgot, és hála az égnek, valóban, most már Landon is képben van, akit egyébként nagyon bírok.
Ezúttal is hátborzongató volt, hogy úgy végződött a könyv, mint az elsőnél; visszaszámlálás az emlékezetvesztésig… Brr, esküszöm, para egy kicsit. Én ki lennék készülve, ha tudnám, hogy a következő percben majdnem minden emlékem huss, elröppenne. De az írónők szerintem remekül megoldották a dolgot: reális, hiteles a sztori, érződik, hogy próbáltak mindent átgondolni, hisz egyébként, ha belegondolunk, sok buktatója van a dolognak, és lehetséges, hogy tényleg nem jutott eszükbe minden. Ki tudja? Számomra kerek egész eddig a sorozat, a végére úgyis mindenre fény derül. Már olvasom is a következőt.

2018. december 21., péntek

Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, de soha 1.

december 21, 2018 0 Comments
Oldalszám: 176
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Never Never
Fordító: Kamper Gergely

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. Ma délelőtt óta vadidegenek. A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

Na erre mondják azt, hogy letehetetlen! Uramatyám, nem is tudom, mikor olvastam ilyen jót… Azt hiszem, sokkban vagyok. Az írónők közül Hoover volt számomra ismert, olvastam a slames könyvét, de apám, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Nem tudom, hogy ez Tarryn érdeme-e, mindenesetre, csak hogy ne mondjak semmi újat, hahaha, imádtam! Fantasztikus, sőt, zseniális! És aki ismer, tudja, hogy nem osztom egykönnyen a dicséreteket, szóval na.
Nem hiszem, hogy hosszas jellemábrázolást kellene írnom szereplőinkről. Ebben a könnyed, 170 oldalas irományban nem is igazán tudtam teljesen megismerni őket, és gyanítom, ez volt a cél. Fokozzuk a feszültséget, mi? Hát feszkó az volt dögivel! Eleinte, elismerem, nem győzött meg a mű, de aztán, ahogy fogytak az oldalak, ó igen, meg lettem győzve. Silas abszolút kedvenccé vált, és meglepetésemre Charlie-t is nagyon hamar megkedveltem. Viszont ő szörnyű lehetett! Ez a megcsalás meg bunkó viselkedés, mint később kiderült… Na de miért? Miért és ki által felejtettek el mindent? Mit tud a Rák? Már a legelejétől sejtettem, hogy vissza fogunk erre a gyanús nőszemélyre térni, de mégis várat magára a következő részig. Hjaj!
Bonyolult és sok az egész. Első elméletem szerint minden forrása az apák bajos ügye, ami Charlie apját börtönbe juttatta. De mégis, akkor ez hogy kötődne a Rákhoz? Miért törlődik a memória 48 óra múlva? Annyi kérdés! És az utolsó oldalak, te jó ég! Kirázott a hideg… Sőt, még mindig érzem azt a borzongást, mintha átment volna az egész egy thrillerbe. „Charlie és Silas! Ha nem tudjátok, miért olvassátok ezt a levelet, akkor mindent elfelejtettetek.
Brr. Erre nincsenek szavak. Megnevettetett, ledöbbentett, majd földbe döngölt. „Soha ne hagyd abba! Soha ne felets!
Annyira jó, hogy már el is kezdtem a második részt, és bátran ajánlom mindenkinek. 😉