Oldalszám: 176
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Never Never
Fordító: Kamper Gergely
Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. Ma délelőtt óta vadidegenek. A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Na erre mondják azt, hogy
letehetetlen! Uramatyám, nem is tudom, mikor olvastam ilyen jót… Azt hiszem,
sokkban vagyok. Az írónők közül Hoover volt számomra ismert, olvastam a slames
könyvét, de apám, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Nem tudom, hogy ez
Tarryn érdeme-e, mindenesetre, csak hogy ne mondjak semmi újat, hahaha,
imádtam! Fantasztikus, sőt, zseniális!
És aki ismer, tudja, hogy nem osztom egykönnyen a dicséreteket, szóval na.
Nem hiszem, hogy hosszas
jellemábrázolást kellene írnom szereplőinkről. Ebben a könnyed, 170 oldalas
irományban nem is igazán tudtam teljesen megismerni őket, és gyanítom, ez volt
a cél. Fokozzuk a feszültséget, mi? Hát feszkó az volt dögivel! Eleinte,
elismerem, nem győzött meg a mű, de aztán, ahogy fogytak az oldalak, ó igen,
meg lettem győzve. Silas abszolút kedvenccé vált, és meglepetésemre Charlie-t
is nagyon hamar megkedveltem. Viszont ő szörnyű lehetett! Ez a megcsalás meg
bunkó viselkedés, mint később kiderült… Na de miért? Miért és ki által
felejtettek el mindent? Mit tud a Rák? Már a legelejétől sejtettem, hogy vissza
fogunk erre a gyanús nőszemélyre térni, de mégis várat magára a következő
részig. Hjaj!
Bonyolult és sok az egész. Első elméletem
szerint minden forrása az apák bajos ügye, ami Charlie apját börtönbe juttatta.
De mégis, akkor ez hogy kötődne a Rákhoz? Miért törlődik a memória 48 óra
múlva? Annyi kérdés! És az utolsó oldalak, te jó ég! Kirázott a hideg… Sőt, még
mindig érzem azt a borzongást, mintha átment volna az egész egy thrillerbe. „Charlie és Silas! Ha nem tudjátok, miért
olvassátok ezt a levelet, akkor mindent elfelejtettetek.”
Brr. Erre nincsenek szavak.
Megnevettetett, ledöbbentett, majd földbe döngölt. „Soha ne hagyd abba! Soha ne felets!”
Annyira jó, hogy már el is
kezdtem a második részt, és bátran ajánlom mindenkinek. 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kéretik a blogon feltüntetett szövegeket máshova nem feltölteni! Köszönöm! :)