Simone Elkeles: Tönkretett vakáció

Hát ez… nagy csalódás volt. Azért az embernek magasra teszi a mércét a Tökéletes kémia, így többet vártam kicsit. Még akkor is, ha ez korábbi alkotás... Érdekes volt a téma, hogy a félvér csaj felfedezi Izraelt, a hírhedt háborús övezetet, és megismeri apja felőli családját. Vicces volt, elszórakoztatott, de egyszerűen nem tudtam komolyan venni a regényt. Mármint egy humoros könyvet nyilván nem is szokás komolyan venni, de én könyvként nem tudtam felnézni rá… 

Nagyjából egyidős vagyok Amyvel, de egyáltalán nem tudtam vele azonosulni. Továbbá akkor kezdett hiteltelenné válni az olvasmány, amikor mindenki olyan jól beszélt angolul. Bele lehet magyarázni, hogy pl. jó az idegennyelvű oktatás, vagy sok amerikai műsort néznek (ez utóbbi meg is jelent a szövegben), de nekem ne próbálja beadni Elkeles, hogy a jó öreg nagyi ilyen szinten vágja a témát! Na mindegy, ez még úgy mellékes. 

Ami valójában megdöbbentett, az az, hogy Amy és Avi kapcsolata hirtelen 180°-os fordulatot vett. Semmi átmenetet nem érzékeltem! Félreértés ne essék, baromi cukik (bár kicsit túlfűtöttek számomra), meg minden, de valójában alig ismerték egymást… A nyár legnagyobb része azzal telt, hogy nem is beszéltek egymáshoz. Szóval nekem az egész olyan… semmilyen volt. Elkelesnek nagyszerű a humora és bomba érzéke van a romantikához, de ezt most sajnos nem sikerült kamatoztatnia. Épp ezért vagyok szörnyen kíváncsi, mi mindent tartogathat még a sorozat.