James Dashner: Halálparancs

Ó te jó ég!!!

Előre jelzek: SPOILERRIADÓ!!

Szinte megbűvölten, ám egyben félve kezdtem neki ennek a könynvek. Gyakori, hogy az írók „kiégnek”, mire egy trilógiát megírnak – James Dashner viszont a kivételek csoportját erősíti. Immár 5 részes az Útvesztő-sorozat, és még mindig tud meglepetést okozni a csávó! Elképesztő. Éhező szemekkel faltam a sorokat, és i-m-á-d-t-a-m. Annyira átélhető volt, annyira letehetetlen, hogy még az iskolapad alatt is „igen, Mark, ezaz Mark, GYERÜNK MARK!!”. Ahh, egyszerűen ahww volt az egész, nem is tudok mit mondani; tudod, ilyen az, amikor valamire nagyon rá vagy kattanva. Annyit mondasz: „AHHWWW!!”, miközben a szemedben szívecskék jelennek meg, és áhítattal beszélsz róla mindenkinek, pedig magasról lepottyantják; ezzel álmodsz, ezzel ébredsz… Nemrég, este (az úton biciklizve… igen, egyedül, nem, nem veszélyes) konkrétan rettegtem, hogy vajon a jobb vagy a bal oldali bokorból fog rám ugrani egy buggyant, vagy esetleg az égből; mert ki tudja?! Páni félelmem csak nőttön nőtt, ahogy a néptelen utcák gyarapodtak előttem.

Ne hagyd gyermekedet, hogy éjjel egyedül bringázzon; még a végén megbuggyan! Ha-ha…

A szereplők. „Mennyi új név, amit meg kell jegyezni, mennyi új stílus, amihez hozzá kell szokni!” Kb. így indultam neki, de el kell ismernem, kis felüdülés volt ez számomra. Mark. Milyen kis helyes, de annyira fiatal! Féltem, hogy főszereplőként mennyire fog hajazni Thomasra, azonban Dashner bácsi átment a vizsgán, és egészen egyedi karaktert hozott létre. Erős, van benne kurázsi, és ennek tetejébe: szerelmes. Hát nem imádnivaló? És annyira reális! Trina. Jajjaj, kapott egy kis darabot Teresából, mégpedig a kisugárzását. De ő hétköznapibb, épp ezért szimpatikussabb volt nála. Néha picit magamra ismertem benne… Alec. Huha. Ez a név. Csak nevetni tudok rajta, bár csupán részleteket olvastam a Halál ereklyéiből. Viccet félretéve nagyon rokonszenves alak, elfogadnám nagyapának. Deedee. Őszintén szólva, róla majd később. Bammm.

A cselekmény. Mókás bevezető, túlságosan jó hangulat; az olvasók rögtön meg is érzik, hogy bizony percek kérdése, és fordul a kocka. Bergek az égen, mily váratlan! Úgy érzem, a könyv fülszövegében több információt talál az olvasó, mint szeretne… Lapozzunk. Nagyon tetszett, hogy Alec és Mark tettre kész egyéniségek, és ezzel rögtön megragadták a figyelmemet, s szerencsére a kurázsi mellett egy kis józan paraszti ész is szorult beléjük, így sosem éreztem azt, hogy belassulna a sztori pl. a vírus kitörése kapcsán adódó értetlenség miatt; reálisan, értelmesen kezelték a helyzetet. Ahogy haladtam előre, a könyv úgy vált egyre durvábbá. Az a sok halál, a barátok elvesztése… Deedee. Gondolkodtam: ki ez a kislány? Miért ő, miért olyan fontos? Ki lehet? Hm, hány évvel ezelőtt is játszódik a mű; talán 13? Az Útvesztő szereplői… Teresa??? A sejtés megvolt, de meglepően későn világosodott meg előttem… Hiába, nem vagyok formában. Aztán ott vannak Mark álmai. Azért elég durva dolgokon mentek keresztül, nem? Ááh… brutális. -an jó, nekem, mert sosem unatkoztam! 

Azonban volt, ami nem tetszett: rövid. Mármint, bakker, szinte alig történt úgy igazán valami érdemleges, mikor az a bizonyos 3 szereplő eltűnt… Persze előtte Mark összejött Trinával, ami aaah, csodás volt! Milyen kis aranyosak voltak!! Na. Szóval végre egy kis happiness, aztán bumm a levesbe. És utána már csak azt vettem észre, hogy állandóan lődöznek, és mindenki élete veszélyben forog, és valószínűleg mindenki elkapta a vírust, és aztán mindenki, és és és…!! „Hogy lesz ebből happy end, kérem szépen?”, mérgelődtem magamban. (Jaj, de szép alliteráció. xd) És a válasz egy beintés volt, mert SEHOGY. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy… hogy Mark… hogy Mark is. Noooo!! Trina rossz állapota pedig végképp lesokkolt. De az a befejezés, emberek! Én bőgtem. Hatalmas taps Dashnernek, igazi drámakirálynő. Így játszani az érzésekkel? Gonooosz… Akarom mondani: zseniális! Persze nem az epilógusra gondolok, bár az sem volt silány munka; Dashner lassan, de biztosan lerántotta a leplet.

Összegezve mindent, kellett még ez a plusz a sorozathoz. Annyira hiteles, annyira átélhető; gyönyörű munka, minden elismerésem érte. Remek film készülhetne ilyen csodás alapból.