Életem legelső
zombiapokalipszises könyvéhez nem tudom megállni, hogy ne írjak egy rövidke
értékelést. Nekem már egy-két tovaszálló idézet és az első valahány oldal
elolvasása elég volt ahhoz, hogy komolyan érdekelni kezdjen a könyv, így nem is
haboztam, mikor megláttam a könyvtárban, rögtön kikölcsönöztem, nehogy valaki
más lenyúlhassa, mert már megesett, hogy a szemem előtt vitték el a
kiválasztott gyöngyszemet, mert lassú voltam, és hát csak nem keveredek
közelharcba egy nyamvadt romantikus kötetért, amiről eleve tudom, hogy úgysem
tetszene, és csak azért olvasnám el, hogy ne maradjak ki semmiből, és hogy jól leértékeljem.
Na, azóta sem tudtam azt
kikölcsönözni (a negyedét azért sikerült elolvasnom), de most már úgy állok
hozzá, hogy le van szarva (már bocsánat). Egyébként Feszülő húr
a címe, aminek hallatán valószínűleg sokaknak felcsillan a szeme, mert hát
kinek ne tetszene a legújabb, drámától hemzsegő életű tinédzserek romantikus
egymásra találása ebben a szörnyű világban, amiben a srácnak meg kell küzdenie
testvéreiért. (Itt megjegyezném, hogy ez az egyetlen része a könyvnek, ami
tényleg megfogott.)
Viszont eltértem a tárgytól,
bocsánat. This Is Not a Test
– Éles helyzet. Igazán örültem volna, ha szó szerint fordítják le a címet,
de be kell valljam, ez se rossz, hisz átértelmezve tényleg ezt jelenti,
ráadásul a műben többször is megszólal a rádióban Adél hangja (istenem, az a Trace mekkora
idióta, hogy ilyeneket képes kitalálni), és többször felhívja rá a figyelmet: Éles helyzet… Mindaddig így
ment ez, míg ki nem kapcsolták a készüléket.
A szereplők. A legszimpatikusabb szereplő
számomra – és ilyet ritkán mondok, de – a főszereplő volt, Sloane Price. Egyrészt már a
nevét is imádom, másrészt meg remekül átjöttek az érzései, mindig egyetértettem
vele, egy hullámhosszon mozgott az agyunk, szóval vele minden tökéletesen
klappolt. Olykor viszont nagyon meglepett. Egyszer meg akar őrülni, aztán
hirtelen lesmárolja Rhyst? Szóóóval… furaaa. De pont ez tetszett benne.
Egyszerre lassú cselekvő és spontán ijesztő a jelleme. Bár legtöbbször inkább
bizarr, beteges, túl sokat ártott már neki a megfertőzött világ. Rhys. Mindig is sejtettem,
hogy lesz köztük valami Sloane-nal, de egy picivel azért többre számítottam.
Meg szerintem sokat is mondok, ha azt mondom, hogy van köztük valami, mivel még
csak abban sem vagyok biztos, hogy Sloane-nak bejön Rhys… vagy fordítva. Ez is
elég fura volt számomra, viszont egyúttal meg is könnyebbültem, hogy az írónő
megkímélt egy szerelmi drámától, amiktől egyébként kezdek lassan besokallni,
bár mostanság kifogtam pár kifejezetten üdítő romantikus könyvet, például az
Enigmát és az Ezüsthidat Helena Silence-től, amelyek csitították a bennem
növekvő indulatokat a rosszabbnál rosszabb szerelmi szövődmények iránt.
Egyébként Rhys jelleme nem igazán fogott meg, pedig szeretni akartam, csak
sosem azt csinálta, amit szerettem volna. Grace
és Trace és Cary. Azt hiszem, hazugságban éltem, ugyanis én meg voltam
győződve róla, hogy a Trace és Cary név lány név. Na, hát, aki velem együtt ezt
hitte, orbitálisat tévedett. Én úgy a könyv feléig szépen ebben a tudatban
éldegéltem, aztán feltűntek olyan apróságok, hogy a fiú-t mond Sloane Trace
vagy Cary helyett. (Egyébként Trace-t sejtettem, hogy fiú, aztán később
valamiért biztos voltam benne, hogy lány. Hee?) Ezt túltárgyalva róluk annyit:
szörnyen idegesítettek. Hülye viták, hülye, gyáva Harrison, hülye hülye minden.
Lassan elegem lett a hazugságokból, egyszer az ikrek mellett álltam (ugyebár
Grace és Trace), másszor meg Cary mellett, míg ki nem derült róla, mekkora egy…
blaah! Viszont amikor meghaltak azok a bizonyos valakik, akik meghaltak,
elejtettem egy-két könnyet, mert azért elég durva volt.
A cselekmény. Lassan indultak be a dolgok, de
annál inkább látszott, hogy az írónő mennyire kidolgozta a részleteket, és
ügyelt rá, hogy sose essen túlzásba. Érdekesnek találtam, amiket a zombikról
megtudtam, bár a The Walking Deadből kiindulva kissé másra számítottam. Amikor
viszont beindultak a történések… Na, onnantól kezdve nehéz volt megválnom a
könyvtől.
Viszont Mr. Baxter meg menjen a
pokolba a szétloccsantott agyával együtt! A második kötetet pedig kérem szépen
lefordíttatni.
Értékelés: 10/8,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kéretik a blogon feltüntetett szövegeket máshova nem feltölteni! Köszönöm! :)