Fábián Réka: Az én titkos Velencém

 

Lili egy zátonyra futott házasságtól menekül Itáliába. És hogy miért pont a szerelmek városában akarja átgondolni az életét, arról csakis nagymamája naplója tehet. Vajon a nagymamájának tényleg volt egy titkos olasz szerelme? A naplóból ugyanis fény derül Róza nagyi titkaira, és Lili egészen Velencéig megy, hogy megtudja az igazságot. Lili reméli, a saját életével kapcsolatban is tisztábban lát majd az utazás végére. Tudni fogja, érdemes-e még egy esélyt adni a házasságának, vagy új életet kell kezdjen, ha hazatér. Első állomása a Trattoria Venezia, ahova nagymamája útja is vezetett annak idején. Elandalítja a város, a gondolások éneke, egy régmúlt szerelem emléke és talán egy új ígérete is. Vajon Velence feltárja előtte titkait?

IDE KATTINTVA MEG TUDOD RENDELNI!

Alapjába véve ez egy gyorsan kiolvasható, könnyed olvasmány enyhe drámával és romantikával, kellemes leírásokkal Velencéről, az ott élő emberekről, az ő életfelfogásukról, az ételek ízéről, valamint levelek, naplóbejegyzések is gazdagítják a történetet, melyek a főszereplő, Lili nagymamájától származnak, és amelyek lényegében az egész kötet mozgatórugói. Maga az alap ötlet számomra kissé elcsépelt és zavaróan irreális: Lili egy zátonyra futott házasságtól menekül el Itáliába, és úgy véli, mindenre választ ad majd, ha megtudja, ki volt a nagymamája szeretője… Nekem ez túlságosan légből kapott volt, nem értettem, hogy gondolkozhat így egy nálam idősebb karakter, gyerekesnek éreztem Lili gondolatait.

A könyv befejezése után sajnos azt éreztem, hogy nekem ez nem igazán tetszett. Meghánytam-vetettem magamban a dolgot, próbáltam objektíven tekinteni a regényre, és így is azt kell mondjam, hogy szerintem picit gyenge lett, még ha első könyve is a szerzőnek, úgy vélem, lehetett volna még mit alakítani rajta. Kidolgozatlan, és ezt nem foghatom a hosszára; sok rövid könyvet olvastam már, ami ennél tartalmasabb és szórakoztatóbb, itt inkább azt éreztem, hogy folyamatosan ismétlődik a cselekmény; Lili a mamájáról kérdez-miután homályos válaszokat kap, elmegy a könyvesboltba-eszik valami finomat-találkozik Matteo-val. Mondhatnátok, hogy egyszerűen csak nem az én zsánerem ez a könyv, de ez nem így van; például olvastam az Álmaimban Toszkánát, ami hangulatilag teljesen olyan, mint ez, viszont jóval összeszedettebb, szebben építkező történet. Szinte mintaszerűen követték egymást az események, ha nem is így, akkor minden nap más sorrendben, és ez a kiszámíthatóság az izgalom rovására ment; sokszor unatkoztam olvasás közben, nem tudtam lelkesedni az újabb nyomokért. Ilyenkor még inkább feltűntek az apróbb hibák: például sokszor nem volt egyértelmű, hogy akkor most Lili milyen nyelven beszél az ott élőkkel, vagy hogy miért talál annyi újdonságot a számára oly jól ismert naplóban. A csattanó nem igazán lepett meg, hiszen a nyomok egyértelműek voltak, valamint a könyv végkimenetele is előre látható volt.

Amit kiemelnék, azok Róza mami írásai, itt éreztem egyedül, hogy élettel telnek meg az oldalak, viszont helytelenítettem, hogy Lili úgy gondolja, csakis Róza teljes sztorija adhatja meg a megoldást a saját problémáira. Viszont ettől eltekintve mozivásznon szerintem remekül mutatna a történet, a borító pedig csodás lett. Nem akarok senkit elkedvteleníteni a könyvtől, lehet, hogy csak túl kritikus vagyok, vagy csak tényleg nem nekem való, de ki tudja, lehet, hogy neked kedvenc lesz.