Voreena

A KÖNYVET IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED!

Amikor elkezdtem ezt a könyvet, nem tudtam, hogy az új kedvencemet tartom a kezemben. Sok mindenre számítottam, például, hogy néha unni fogom, vagy túl érzelgős lesz; korábban ugyanis olvastam már az írónő könyveiből egy-kettőt, és azok nem igazán férkőztek a szívem közelébe. De arra a legkevésbé sem voltam felkészülve, hogy mennyire el fog gondolkodtatni, hogy mennyire megváltoztat majd emberileg, lelkileg, mindenhogy. Épp nyaralás közben olvastam, és a párom meg is jegyezte, hogy nagyon furcsa vagyok; szerinte szokatlanul boldog és felszabadult voltam (nem vettem magamra, mert én bár ilyen vagyok, nem mutatom ki, ez tűnt fel neki).

Pár napig gondolkodtam, mi okozhatta ezt, és rá kellett jönnöm, hogy Greta James története volt a kulcs. A könyv felépítése, a szereplők, a múlt felidézése; az egész annyira természetesen összehangolódott, annyira könnyedén jöttek egymás után a szavak… Én személy szerint ezt nevezem írói érzéknek. Olvasás közben úgy éreztem, hogy Smith erőlködés nélkül adja át egy család történetét, egy karrier bukását, majd helyreállítását, a gyász feldolgozását, az elengedés fontosságát. Sokszor haragudtam Gretára, az apjára, még az anyukájára is, de egyúttal sokat is nevettem.

A legnagyobb félelmem, hogy én valaha egy ilyen hajóúton részt veszek, alattam a mélységgel, előttem a messzeséggel, mégis, ettől a könyvtől kedvet kaptam elmenni egy ilyen útra. Alaszka egyszerűen fantasztikus! De még csodálatosabb mindaz, amit Greta és az apukája felépítettek hét nap alatt. Nagyon rég éreztem ilyen őszinte és tiszta érzéseket, mint amiket ez a könyv váltott ki belőlem. A rövidsége ellenére bámulatos mélységei vannak, és cseppet sem éreztem azt, hogy rohanunk, ezen kívül szívmelengető jellemfejlődéseknek lehettem tanúja.

Igazából még mindig keresem a szavakat erre a mesterműre… A végén természetesen nem maradhatott ki a sírás. Imádtam. Kedvenc. A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak, és ezer hála a csodás és minőségi kiadásnak!

Hannah és a pasija, Simon Amszterdamba tartanak vonattal, és biztosak benne, hogy időben oda fognak érni a fiú húgának az esküvőjére. Arról azonban egyikük sem tud, hogy a szerelvény az éjszaka közepén kettéválik: egyik fele tovább halad Amszterdamba, a másik pedig, amelyiken Hannah ül, Párizs felé robog. Hannah magára marad a holmijai és a remény nélkül, hogy újra Simonnal legyen, így nincs más lehetősége, mint a napot Párizsban tölteni a következő vonat indulásáig. Mi lehet rosszabb annál, mint hogy az ember egyedül vesztegel egy idegen városban? Mindezt Léóval, a jóképű, de idegesítő franciával kell tennie, aki Hannah-t okolja a saját késése miatt.

A KÖNYVET IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED!

Valahogy ezek a könyvek mindig akkor találnak meg, amikor a legnagyobb szükségem van rájuk. Na de hogy miről is beszélek? A történetben Hannah és Simon kapcsolata korántsem olyan tökéletes és sziklaszilárd, mint azt Hannah gondolta, és a bizalom megrendülni látszik…

És talán ha Hannah nem ül át egy másik szerelvényre a vonaton, még mindig abban az idilli felhőben lebegne, amiben teljesen a férfira bízza magát, amiben hagyja, hogy a párja atyáskodjon fölötte, és amiben úgy érzi, hogy mindez rendben van.

De nem, ez nem igaz. És hogy ez megvilágosodjon előtte, mindössze néhány órára volt szüksége Párizsban Léóval, az idegesítő, nagyképű francia hapsival, aki szintén volt olyan ügyes, hogy Amszterdam helyett Párizsban kötött ki.

Az egész könyvet átjárta egyfajta romantikus lepel; ha a főhősnő épp ideges is volt, az írónő gondoskodott róla, hogy ne szenvedjünk hiányt helyleírásokban, és hogy csorogjon a nyálunk minden egyes nyalánkság után, amit Han és Léo együtt elfogyasztott.

Tetszett, hogy milyen könnyedén váltott az írónő a jelen és a múlt emlékei között a fejezeteken belül, ez megkönnyítette, hogy megismerjem a szereplőket anélkül, hogy túl sok infó árasztaná el az agyamat. Ezen kívül üdítő volt úgy egy harmincévesről olvasni, aki tényleg úgy viselkedik, mint aki végzett a húszas évek drámáival. Nem volt idegösszeroppanás, mániákus féltékenykedés, hiszti, lejáratás, ordibálás, verekedés. Így emiatt én is csak enyhén izgultam, hogy mi lesz a vége, hiszen könnyen ki lehetett számítani. Azt mondjuk bevallom, hogy sikerült átvernie az írónőnek “a nagy kitálalás” alkalmával, nem erre számítottam, és pozitívan csalódtam.

Így azon kívül, hogy remek szórakozást és kikapcsolódást nyújtott a könyv, őszintén el is gondolkodtatott. Számos kérdést felvet: milyen is a jó párkapcsolat? Hogyan engedjük el a múltat? Miért is fontos a bizalom és az őszinteség egy párkapcsolatban? Merünk-e önmagunk lenni a párunk előtt? Attól sikeres a kapcsolat, ha a férfi jól szituált és mindent kézben tart? Adjunk-e második esélyt, ha a szívünk mélyén úgy érezzük, az csak boldogtalansághoz vezetne?

Szóval kb. minden témával foglalkozik a könyv, ami az elmúlt hónapokban engem is érdekelt. A saját párkapcsolatommal kapcsolatban is nagyon hasonló kérdéseim merültek fel, és ez a könyv rámutatott arra, hogy van mit tanulnom és átgondolnom, valamint hogy biztosnak kell lennem a döntésemben, és bíznom kell az érzéseimben, még ha az agyam mást mond is.

Bevallom őszintén, hogy bár a sztori, a történet lendülete és a lezárás is tetszett, Hannah és Léo között nem éreztem azt, amit szerintem éreznem kellett volna, ami kicsit levont az élményből, viszont pont ez tette szörnyen reálissá az egészet, és szinte úgy éreztem, hogy mindez akár velem is megtörténhetett volna.

Bátran ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik Párizst, a romantikát, a városnézős jeleneteket, no meg a jóképű franciákat!

A balszerencse mindig is üldözte Olivia Marshallt…, vagy csak lehet, hogy ő tényleg az a csődtömeg, aminek a családja tartja. De amikor egy random telefonszámról érkező „mi van rajtad?” üzenetből élete legérzékibb, legszórakoztatóbb – ámbár névtelen – kapcsolata lesz, azt hiszi, hogy a dolgok talán felívelőben vannak…

A KÖNYVET IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED

Viccesen indult számomra ez a történet, mivel mint oly sokszor, ezúttal sem olvastam el a fülszöveget, mielőtt elfogadtam volna a recenziós példányt a Kossuth Kiadótól (amit innen is nagyon köszönök 🥰). Hát igen, szeretek meglepődni. 😅 Persze azért a borító, valamint a molyon feltüntetett címkék (chick lit, romantikus stb.) segítettek a döntésben, mivel ezek alapján úgy gondoltam, tetszeni fog a könyv. 

És mennyire igazam volt! Bár hozzá kell tennem, hogy ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult az, hogy nulla, ismétlem zéró elvárással vágtam bele az olvasásba. 🙆🏽‍♀️ Szerintem ez lesz az új mottóm: “Zéró elvárás, semmi előítélet. Nyisd ki úgy a könyvet, mintha semmit sem tudnál róla.” Ugyanis az utóbbi időben rájöttem, hogy ha ezen az úton járok, akkor mindig egy jó olvasási élménnyel gazdagodom, még akkor is, ha a könyv pont olyan csapnivaló, mint ahogy mások mondták. 

A főhősnővel, Oliviával nagyon könnyű volt azonosulni; vicces, szeleburdi és hát egy kész sorscsapás szegényke. 😂 Mivel már volt szerencsém nagyon hasonló karakterhez egy másik könyvben, tudtam, hogy őt szimplán csak nem szabad komolyan vennem. Ugyanis ha komolyan vettem volna, egy idő után valószínűleg roppant idegesítőnek találtam volna a személyiségét. Így viszont minden második oldalon megnevettetett. 

Aztán ott van Colin. És itt kanyarodnék vissza arra, hogy miért indult viccesen nálam a könyv… Mikor Colin színre lépett, egyáltalán nem szenteltem neki sok figyelmet; mivel a fülszöveget nem olvastam, így nem tudtam, hogy ő Mr. Téves Szám. Hát, nagyot koppant az állam, mikor leesett. 😂 Nagyon szórakoztató volt kettejük kapcsolata, és örültem, hogy az írónő sok közös jelenetet biztosított számukra.

Ettől függetlenül mégis úgy gondolom, hogy nem teljesedett ki a kapcsolatuk; a kémia megvolt köztük, azonban érzelmi szinten én kicsit többet vártam volna, pláne hogy nagyon régóta ismerik egymást. Azonban mindez kimerült abban, hogy olykor felidéztek egy-egy kínos, gimis emléket. Hiányoltam a melegséget, a közös pillanatok meghittségét. 

Ezen kívül Liv egészen elképesztő dolgokat művelt ebben a könyvben; ami a legjobban kihozott a sodromból, az az volt, amikor kidobott egy fullos ágyneműszettet… No comment. Na meg hazudni a családi helyzetemről a munkahelyen, hááát… Mondjuk ezt szerintem egy ilyen jó kis melóért még én is bevállalnám. 😂 

Lényeg a lényeg, véleményem szerint a Mr. Téves Szám tökéletes olvasnivaló azok számára, akik szeretik a mogorva pasi-életvidám csaj párosítást, valamint ha nincs elhúzva a bonyodalom rész. A romantika kedvelői garantáltan szeretni fogják ezt a történetet, viszont mindenképp úgy érdemes nekivágni ennek a könyvnek, ahogy én is tettem: zéró elvárással. Itt nem lesznek lélekrendítő titkok, sem nagyszabású veszekedések; igaz, egy kis klisés félreértés becsúszik, de az nem akkora hűha.

Fogjátok a könyvet, és élvezzétek. ENNYI! 😁