Hannah és a pasija, Simon Amszterdamba tartanak vonattal, és biztosak benne, hogy időben oda fognak érni a fiú húgának az esküvőjére. Arról azonban egyikük sem tud, hogy a szerelvény az éjszaka közepén kettéválik: egyik fele tovább halad Amszterdamba, a másik pedig, amelyiken Hannah ül, Párizs felé robog. Hannah magára marad a holmijai és a remény nélkül, hogy újra Simonnal legyen, így nincs más lehetősége, mint a napot Párizsban tölteni a következő vonat indulásáig. Mi lehet rosszabb annál, mint hogy az ember egyedül vesztegel egy idegen városban? Mindezt Léóval, a jóképű, de idegesítő franciával kell tennie, aki Hannah-t okolja a saját késése miatt.
A KÖNYVET IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED!
Valahogy ezek a könyvek mindig akkor találnak meg, amikor a legnagyobb szükségem van rájuk. Na de hogy miről is beszélek? A történetben Hannah és Simon kapcsolata korántsem olyan tökéletes és sziklaszilárd, mint azt Hannah gondolta, és a bizalom megrendülni látszik…
És talán ha Hannah nem ül át egy másik szerelvényre a vonaton, még mindig abban az idilli felhőben lebegne, amiben teljesen a férfira bízza magát, amiben hagyja, hogy a párja atyáskodjon fölötte, és amiben úgy érzi, hogy mindez rendben van.
De nem, ez nem igaz. És hogy ez megvilágosodjon előtte, mindössze néhány órára volt szüksége Párizsban Léóval, az idegesítő, nagyképű francia hapsival, aki szintén volt olyan ügyes, hogy Amszterdam helyett Párizsban kötött ki.
Az egész könyvet átjárta egyfajta romantikus lepel; ha a főhősnő épp ideges is volt, az írónő gondoskodott róla, hogy ne szenvedjünk hiányt helyleírásokban, és hogy csorogjon a nyálunk minden egyes nyalánkság után, amit Han és Léo együtt elfogyasztott.
Tetszett, hogy milyen könnyedén váltott az írónő a jelen és a múlt emlékei között a fejezeteken belül, ez megkönnyítette, hogy megismerjem a szereplőket anélkül, hogy túl sok infó árasztaná el az agyamat. Ezen kívül üdítő volt úgy egy harmincévesről olvasni, aki tényleg úgy viselkedik, mint aki végzett a húszas évek drámáival. Nem volt idegösszeroppanás, mániákus féltékenykedés, hiszti, lejáratás, ordibálás, verekedés. Így emiatt én is csak enyhén izgultam, hogy mi lesz a vége, hiszen könnyen ki lehetett számítani. Azt mondjuk bevallom, hogy sikerült átvernie az írónőnek “a nagy kitálalás” alkalmával, nem erre számítottam, és pozitívan csalódtam.
Így azon kívül, hogy remek szórakozást és kikapcsolódást nyújtott a könyv, őszintén el is gondolkodtatott. Számos kérdést felvet: milyen is a jó párkapcsolat? Hogyan engedjük el a múltat? Miért is fontos a bizalom és az őszinteség egy párkapcsolatban? Merünk-e önmagunk lenni a párunk előtt? Attól sikeres a kapcsolat, ha a férfi jól szituált és mindent kézben tart? Adjunk-e második esélyt, ha a szívünk mélyén úgy érezzük, az csak boldogtalansághoz vezetne?
Szóval kb. minden témával foglalkozik a könyv, ami az elmúlt hónapokban engem is érdekelt. A saját párkapcsolatommal kapcsolatban is nagyon hasonló kérdéseim merültek fel, és ez a könyv rámutatott arra, hogy van mit tanulnom és átgondolnom, valamint hogy biztosnak kell lennem a döntésemben, és bíznom kell az érzéseimben, még ha az agyam mást mond is.
Bevallom őszintén, hogy bár a sztori, a történet lendülete és a lezárás is tetszett, Hannah és Léo között nem éreztem azt, amit szerintem éreznem kellett volna, ami kicsit levont az élményből, viszont pont ez tette szörnyen reálissá az egészet, és szinte úgy éreztem, hogy mindez akár velem is megtörténhetett volna.
Bátran ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik Párizst, a romantikát, a városnézős jeleneteket, no meg a jóképű franciákat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kéretik a blogon feltüntetett szövegeket máshova nem feltölteni! Köszönöm! :)