Huszonhét éve kelt utoljára a nap, így az éj lényei három évtizede prédálnak a halódó nap derengésében. Saját örök birodalmuk építésével a miénk egyre satnyul. Immár csupán néhány kihunyó fénypetty küszködik a sötétség növekvő tengerében.Gabriel de León a birodalom és az egyház védelmére felesküdött rend, az ezüstszentek utolsó tagja. De a nap eltűnésével már az Ezüst Rend sem bír az áradattal. Ősellenségei fogságában az utolsó ezüstszent kénytelen elmesélni a történetét. Legendás csaták és tiltott szerelem, elveszett hit és újjáéledő barátságok, a Vérháborúk és az Örök Király történetét, aminek végcélja az emberiség utolsó reménye: A Szent Grál.
Huszonhét éve kelt utoljára a nap, így az éj lényei három évtizede prédálnak a halódó nap derengésében. Saját örök birodalmuk építésével a miénk egyre satnyul. Immár csupán néhány kihunyó fénypetty küszködik a sötétség növekvő tengerében.Gabriel de León a birodalom és az egyház védelmére felesküdött rend, az ezüstszentek utolsó tagja. De a nap eltűnésével már az Ezüst Rend sem bír az áradattal. Ősellenségei fogságában az utolsó ezüstszent kénytelen elmesélni a történetét. Legendás csaták és tiltott szerelem, elveszett hit és újjáéledő barátságok, a Vérháborúk és az Örök Király történetét, aminek végcélja az emberiség utolsó reménye: A Szent Grál.
Tudom, unjátok, hogy mindenki csak áradozik erről a könyvről, és hát sajnos, nem sajnos, én is beállok a sorba. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy szinte egymás után tudtam maximálisan csillagozni két könyvet (a másik a Bűnös birodalom volt.... hát igen, fantasyk :D), nálam ez ritkaság. Ez volt a második könyvem az írótól, de inkább tekintem elsőnek, mivel az Aurora Risingnál csupán társíróként működött, és nehezen jött át számomra az ő sajátos stílusa, itt viszont mintha megvilágosodás ért volna, és azt hiszem, új kedvenc írót avatok Jay Kristoff személyében.
A könyv írója sokat ugrál az időben; rögtön az elején a jelenből múltba, majd a fejezetek között, de jellemzően a végükön vissza-visszaugrál a “most”-hoz. Számomra ez nagyon érdekes és újszerű volt, valamint ennek a megvalósítása is fantasztikusan lett megoldva. Nagyban hozzá is járult ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődésemet a könyv olvasása közben, ami azért közel 800 oldalnál már nem kis feladat. Tetszettek Gabriel csípős szóváltásai a krónikással, élveztem, ahogy előrevetítettek ezek a részek jó és rossz eseményeket egyaránt. Ezek olyan szükségszerű átkötések voltak a könyvben, amik nagyban segítenek képben maradni az olvasónak.
Teljesen odáig meg vissza voltam Gabriel de León karakteréért, szerintem zseniális személyiség, a káromkodásai pedig még annál is jobbak. Rajta kívül még Chloét szerettem meg nagyon, de ő okozott nagy meglepetéseket is... Amit még külön kiemelnék, az a világfelépítés, valamint a rengeteg apró részlet, amelyek tökéletesen, szinte precízen lettek adagolva. 
A legtöbb fordulat engem váratlanul ért, és igazából csak egy dologra jöttem rá, de az is olyan elhanyagolható infó volt, ami eltörpül a többi mellett; tipikusan olyan fantasy ez, ami beledob a mélyvízbe, aztán a parton várja meg, sikerül-e kiúsznod.
Imádtam, hogy folyton izgulok, szomorkodok, nevetek; minden érzelem erősebben tört fel belőlem, miközben a Vámpírbirodalmat olvastam. Nagyon különleges New Adult fantasy, a maga műfajában szerintem kiemelkedő. 
A vámpír rajongóknak pedig egyenesen kötelező olvasmány! 
Nem unalmas, van benne romantika, sőt, egy kis erotika is, tehát szerintem sokak igényét kielégíti ez a Kristoff által megalkotott remekmű. Arról nem is beszélve, mennyire gyönyörű ez a kiadás; önmagában is megragadó a könyv hangulata, de a képek csak még inkább behúznak a sztoriba, elképesztően passzoltak a történethez.
Egy biztos: fogok még olvasni a szerzőtől. Köszönöm szépen a Könyvmolyképzőnek a bizalmat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kéretik a blogon feltüntetett szövegeket máshova nem feltölteni! Köszönöm! :)