Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt

 

Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.

Oldalak száma: 438

Borító: FÜLES, KARTONÁLT

Súly: 476 gr

ISBN: 9789634338260

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2021

Fordító: Varga Bálint

IDE KATTINTVA MEGRENDELHETED

A családjával síelni induló, tizenhat éves Finn Miller számára az élet egyetlen szempillantás alatt véget ér, amikor a lakóautó, amelyben utaznak, lezuhan a havas szikláról. Finn tehetetlenül, két világ között lebegve szemléli, ahogy azok, akiket szeret, a túlélésért küzdenek. A döntések, amelyeket ebben a lehetetlen helyzetben hoznak, az egész életükre kihatnak. És nem csak abban az értelemben, hogy egyetlen jó vagy rossz döntés az életet vagy a halált jelentheti. A túlélés ugyanis sokszor fájdalmasabb és nehezebb, mint maga a halál...

A szépséges borító alapján nem is gondolnánk, hogy az emberi lélek milyen sötét oldala mutatkozik meg a lapok között. Veszteség, megbánás, hazugságok… Vajon hol húzódik az emberségesség határa? Megbocsátható-e, hogy nem szeretteinkre, hanem saját magunkra gondolunk elsődlegesen, ha a túlélésről van szó? ⁣

Képesek vagyunk-e morálisan cselekedni, ha az életünk a tét? Nem is gondolnánk, hogy egyetlen döntéssel milyen visszafordíthatatlan következmények járnak…⁣

Ez a könyv kegyetlenül megmutatja, hányféle ember létezik, amikor a halál árnyéka közeleg. De milyen különös, hogy egy efféle témát ilyen könnyed és gördülékeny stílusban is fel lehet dolgozni, ahogy Redfearn is tette. Finn perspektívájából egyszerre szemlélhettem a szereplők érzelmeit objektíven és szubjektíven, ami nagyban megkönnyítette a cselekmény feldolgozását. Együtt voltam vele dühös, döbbent, csalódott, boldog és végül felszabadult. ⁣

Maga a történet alapja picit talán sablonosnak tűnhet, de valójában szerintem egészen egyedi lett a megvalósítása. Abszolút el tudom képzelni mozivásznon, és osztozom a külföldi olvasók rajongásában, mert ez tényleg egy fantasztikus könyv, és még engem is meglepett, hogy ennyire tetszett.

Még csak nem is az a kifejezetten sírós mű, de én mégis egy hatalmasat bőgtem a végén. Finn a kedvenc szereplőmmé vált, hamar tudtam vele azonosulni; ha dühös lettem egyes szereplők miatt, megnyugtatott a jelenléte, ha pedig bizonytalan voltam, ő rávilágított, hogy semmi sem fekete és fehér.