Keresd a bit.ly/ejegetok linken!
Először is szeretném megköszönni a Prológus csapatának és a Főnix Könyvműhelynek, hogy elolvashattam az Éjégetőket. Meg kell hagyni, McIntosh ezzel a könyvével nem kis meglepetést okozott számomra. Bevallom, én már az első oldalon ledöbbentem, mert valahogy nem erre számítottam, de ezt pozitív és egyben negatív értelemben gondolom. Stílusában sokkal lazább volt a könyv, mint azt a fülszöveg alapján gondoltam, de ez talán nem kellett volna, hogy annyira meglepjen, hiszen ez egy YA könyv. Nem is tudom... mégis azt reméltem, hogy kicsit komolyabb hangvételű lesz. Viszont tetszett, hogy ezáltal elég gyorsan haladtam az Éjégetőkkel, gyorsabban, mint a mostani olvasmányaimmal. Érdekes volt, átélhető, hisz azért kb. az én korosztályomnak íródott.
És akkor itt beszéljünk kicsit a szereplőkről. Főhősünk, Sully, mindössze 17 éves, szóval ezért is érzem azt, hogy egyszerűen nem róhatom fel az írónak a fiatalos, laza írásmódját, hiszen valójában tök hitelesen adta át a srác gondolatait. Nem sokszor olvasok fiú/férfi szemszögből ilyen jellegű könyveket, de az eddigi tapasztalataimhoz viszonyítva ez abszolút kellemes csalódás volt. Azonban be kell vallanom, Huntert nem igazán kedveltem. Még a háttérsztorija se hatott meg, egyáltalán nem jöttek át az érzelmek az ő részéről, a könyv nagy részében szimplán csak idegesített, és szerintem Sully baromi elnéző volt vele végig. Na mindegy. A "romantikus szálról" annyit mondanék, hogy hál' isten, hogy nem kapott nagyobb szerepet a sztoriban. Nem mondom, hogy rossz volt, de szerintem nagyon jól meglettünk volna nélküle is. 😅 Viszont a két fő mellékszereplő Mandy és Dom nekem nagy pluszt adtak a könyvnek, főleg Dom, őt nagyon megkedveltem, sőt, ő lett a kedvencem: hűséges, igaz barát.
A cselekmény számomra végig izgis volt, talán túlságosan is izgis, ugyanis ha jól emlékszem, kétszer is azt hittem, hogy na most értünk a tetőpontra, erre neeem, ó, nagyon nem! Szóval kicsit az idegeim készen voltak a végére, főleg az utolsó 50 oldalnál... Ugyanis 50 oldallal a történet vége előtt minden megváltozott. Olyan hirtelen váltás volt, mintha már nem is ugyanazt a könyvet olvasnám. Feszült figyelemmel bújtam a sorokat, és addig nem voltam hajlandó semmi mást csinálni, amíg a végére nem értem. Még sosem olvastam ehhez hasonlót, és nagyon tetszett. El is gondolkodtam rajta, hogy több sci-fit kéne olvasnom (amúgy nyugi, ha nem szereted ezt a műfajt, ne aggódj, ebben szerintem abszolút elenyésző mennyiségben van jelen). Ekkor döbbentem rá arra is, hogy ez tipikusan az a könyv, amit meg kéne filmesíteni. Szinte megelevenedett előttem a mozivásznon. Nem vicc. Szerintem sokan megnéznék. 😁
Viszont sajnos nem kaptunk valami sok magyarázatot azokra a dolgokra, amik abban az említett 50 oldalban történtek, és ettől kicsit furcsa lett az egész. Hiányoltam egy jó kis epilógust, amiben minden darabka a helyére kerül, például egy 50 évvel későbbi kutatás a gömbökről vagy egy 100 évvel korábbi jóslat... Na az nagyon vagány lett volna! Így viszont kicsit összecsapott lett, vagy nem is tudom, lógva hagyott. Persze értem én, Sully szemszögéből van megírva a könyv, jóhogy nem tudunk meg többet, hiszen szegény gyerek se tud semmit... Pont ezért lett volna jó a végére egy E/3. személyben megírt lezárás, vagy valami hasonló, mint Az Útvesztő sorozat részeiben az utolsó fejezet... Na mindegy. Egy biztos: hogy nekem mindennek ellenére nagyon tetszett, és tuti újra fogom még olvasni.
Így a végén a borítóról is szólnék néhány szót, ugyanis te jó ég, BAROMI menő! Kezdjük azzal, hogy alapból nagyon jól néz ki, de azt egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire illik a könyvhöz. Vagyis inkább, hogy ennyire a könyvhöz lett megtervezve. Na, lényeg a lényeg, imádom! 😍 És mivel kívül-belül is ennyire tetszett, megítélem neki a 4,5 csillagot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kéretik a blogon feltüntetett szövegeket máshova nem feltölteni! Köszönöm! :)