Oldalszám: 658
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: A Kingdom of Flesh and Fire
Fordító: Rácz Kata
Országos megjelenés: 2022.11.18
Erősebb a szerelem a bosszúnál? Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé. Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.
Akkor bele a közepébe: nagyon akartam úgy szeretni, mint az első részt, de egyszerűen nem ment. 🥺 Sokan jogosan háborodnak fel ezután a könyv után, és panaszkodnak amiatt, hogy nem sok minden történt ebben a részben, és valójában legyünk őszinték: igazuk van. Megismertünk sok-sok szereplőt, kaptunk néhány új infót a világról, politikáról stb., tanúi lehettünk számos pasi erőfitogtatásának, valamint Poppy és Casteel százszor is lerágták ugyanazt a csontot a kapcsolatukat illetően, azaz hogy most akkor igazi, ami köztük van, vagy csupán színjáték? Eleinte bírtam ezeket a nem túl elmés és nem is valami humoros beszélgetéseket a témában, de amikor már a 20. fejezetben meg úgy az egész könyvben is ezen csámcsogtak, hát, akkor már azt mondtam, hogy PLS LAPOZZATOK MÁR! Sokszor gondolkodtam olvasás közben, hogy az írónő vajon átolvasta-e ezt a könyvet, mielőtt kiadatta, mert állandóan csak ismételgette ugyanazokat a dolgokat újra és újra, de nem szájbarágós stílusban, hanem mintha elfelejtette volna, hogy azokat már egyszer leírta. 😐
A főszereplők között egyébként imádtam a dinamikát, és örültem, hogy az írónő a szerelmi kibontakozást lassan adagolja, de azért olykor kicsit erőltetettnek éreztem, hogy ennyire el van húzva. 😫 Teljesen indokolatlan volt, bármilyen szempontot is nézek. Amúgy meg mindketten tudták szerintem, hogy a másik valódi, mély érzelmeket táplál irántuk. Ha nekem egyértelmű volt, akkor nekik olyannak kellett volna lennie, mintha az arcukba csapták volna ezt egy jó csattanós pofonnal. De persze játszották a hülyét, csak az a baj, hogy ez egy idő után már csak szimplán fárasztó. Viszont egyszerűen annyira imádom Casteel karakterét, hogy neki BÁRMIT megbocsátanék, szóval az a néhány bosszantó jelenet egyáltalán nem befolyásolja az iránta érzett rajongásomat. 😍
(Tudom, kritikusnak tűnhetek, de mivel annyira szeretem ezt a világot meg a történetet, muszáj kiadnom magamból a gondolataimat. Attól függetlenül, hogy ez az értékelés kicsit negatív hangvételűnek tűnhet, le kell szögeznem, hogy alapvetően nagyon is tetszett ez a kötet. 😉)
A cselekményt tekintve sok volt az üresjárat, pedig alapjába véve szerintem ez egy pörgős high fantasynak mondható, viszont a sok és felesleges párbeszéd miatt vesztett a varázsából. Nem értettem, hogy, mint mondtam, miért kell huszadjára is körbejárni ugyanazt a témát ahelyett, hogy inkább a többi fontos dolgokra koncentrálódott volna a sztori. 🤷🏽♀️ Annyi kérdés van, de mindig csak húzódik a válaszadás, de türelmes ember vagyok. 🤪 Nem bánnám, ha több szemszögből is láthatnám, mi történik, nem feltétlenül Casteel nézőpontjából, hanem esetleg Kieran, vagy valaki a királynőnél vagy mittudomén, mert Poppynak nagyon egysíkú a gondolkodása.
Random, de amúgy a nem fura, hogy annyit emlegetik a bátyját, de mi még csak nem is hallottuk beszélni? Gyanús, hogy lesznek bonyodalmak vele kapcsolatban, és már nagyon régóta várom, hogy kiderüljön róla az igazság! Szeretnék végre valamin megdöbbenni, mert az az igazság, hogy picit kiszámítható a sztori, és nem igazán leptek meg a fordulatok, még a végén sem, és még csak spoilert sem láttam. 😔 Sajnos úgy érzem, hogy JLA egyszerűen csak kihasználja a népszerű toposzokat, előveszi a jól bevált kliséket, és csupán ezekből dolgozik. Valami váratlant várok tőle, amitől leesik az állam, és nem csak a szememet forgatom utána, hogy "na tudtam, hogy ez lesz" vagy "óó, hát most aztán nagyon meglepődtem" (ironikusan persze).
Természetesen a negatívumok mellett számos érdeme is van a könyvnek. Például szuperek voltak a mellékszereplők (pl. Vonetta), a nagy harcjelenet 🔥, valamint az az utolsó fejezet se volt semmi! Igaz, nem lepődtem meg annyira a fordulatokon, de remekül lettek megírva, ahogy az egész könyv is. Mert alapvetően nekem nagyon bejön az írásmód, olvasmányos, és a szereplőket is kedvelem a maguk módján, bár nem bánnám, ha végre jobban megismerhetném őket, mert még mindig úgy érzem, hogy iszonyúan Poppy-központú a könyv. Amivel nincs is gond, de szerintem egy ilyen hosszú és összetett sorozatban teret kell biztosítani a többi karakter megismeréséhez is, és egyelőre nem érzem, hogy az írónő törekedne erre. Remélem, a későbbiekben ez változik, de nem kell aggódnia JLA-nak, engem az első résszel megvett és nem eresztett, úgyhogy újra és újra belevetem minden hitem ebbe a sorozatba, abban a reményben, hogy kedvencet avathatok a végére. 💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kéretik a blogon feltüntetett szövegeket máshova nem feltölteni! Köszönöm! :)