Voreena

Mina otthonát 100 éve viharok pusztítják. A Tengeristen dühös, és haragját csak igazi menyasszonya csillapíthatja. A falu minden évben feláldoz egy lányt, hátha pont ő a vágyott menyasszony. Amikor Mina bátyjának szerelme, Sim Cshong kerül sorra, Mina feláldozza magát, és beugrik a vízbe a lány helyett. A Szellemek birodalmába kerül, ahol elképesztő kalandok várnak rá egy titokzatos lord és cimborái, démonok, istenek és istennők, szellemek és misztikus lények között. A szerelem is megtalálja, ám nem a Tengeristen mellett. Vagy mégis? Vagy mégsem? A sors ahhoz köti, akihez tartozik.

Kivételesen teljesen elengedtem mindenféle létező és lappangó elvárásomat a könyvvel szemben (persze alapvetően így kéne talán minden regényhez hozzáállni, csak hát még ha akarom is, nem mindig jön össze), és elhatároztam, hogy egyetlen dologra fogok figyelni olvasás közben: hogy megteremtsem azokat a körülményeket, amelyek a leginkább hozzásegítenek a teljes elmerüléshez. Vagyis azon felül, hogy kiválasztottam a Spotin a „the girl who fell beneath the sea” című műsorlistát, bekészítettem teát, nasit, de ami a legfontosabb: addig nem kezdtem el olvasni, amíg nem kerültem abba a hangulati és érzelmi állapotba, amit megfelelőnek gondoltam.

És lehet, hogy ez volt az oka, vagy csak szimplán a könyv, de olyan szinten tudtam kapcsolódni a regényhez, hogy már az első fejezetekben átfutott rajtam az érzelmek hada, és egy ültő helyemben ledaráltam 120 oldalt, ami nálam nem kis teljesítmény. Annyira vitt magával Mina és barátai története, hogy még az álmaimban is elkísértek.

Mina, hogy megmentse bátyja szerelmének életét, feláldozta magát a Tengeristennek, ám ahogy megérkezik a Szellemek Birodalmába, kihívások sorozata várja ebben a lenyűgöző világban. Fantasztikus, ahogy az írónő lefestette az olvasóknak a városi látképet; égen úszó színes halak, bálnafelhők, nyüzsgés és élénkség; csakúgy, mint Minát, engem is elvarázsolt mindez, nem is beszélve, Maszkról, Dairól és a kis Mikiről, meg persze ki ne hagyjam Sint, Namgit, valamint Kirint, akik teljessé tették a tökéletes szereplőgárdát.

Imádtam, hogy sokszor sötét és baljóslatú volt a hangulat (annyira azért nem, hogy ne tudjak aludni), nagyon izgalmas volt találkozni más-más istenekkel és szolgálóikkal; voltak rémisztőek, de szerintem a legdurvább az volt, amikor Siki, a Halálisten birodalmában voltak, kifejezetten hátborzongató volt elképzelni a sok úszó testet a folyóban szürke hegyek és ködfüggönyök mögött. Másik hasonló élmény a Rókadémon volt, illetve az anyák és gyermekek védelmezőjével való találkozás, aki kegyetlenségével Amaranthára emlékeztetett (ACOTAR újraolvasásban voltam, na :D).

Rövid, csupán 300 oldalas regény révén elvártam, hogy mozgalmas legyen, szerencsére sikerült felülmúlni az elvárásaimat, mert Mina nem sokat aludt a kötet során, annyi minden történt. Kicsit hiányoltam a mélységet Sin karakteréből, szívesen olvastam volna többet is róla, de így is elégedett voltam a végeredménnyel.

Nyikolaj Lancovnak mindig is volt tehetsége a lehetetlenhez. Senki sem tudja, mit élt át hazája véres polgárháborújában – és jobb is, ha ez így marad. Most, amikor ellenségek gyülekeznek az ország meggyengült határainál, a fiatal cárnak meg kell találnia a módját, hogy feltöltse Ravka kincstárát, új szövetségeket kössön, és felszámolja az egykor nagyszerű grisahadseregre leselkedő fenyegetést. Ám minden egyes nappal erősebbé válik benne a sötét varázslat, ami azzal fenyeget, hogy elpusztítja mindazt, amit felépített. Egy fiatal szerzetes és egy legendás grisa szélhívó segítségével Nyikolaj elutazik Ravka azon helyeire, ahol a legerősebb mágia él, hogy legyőzze a benne rejlő szörnyű örökséget. Mindent kockára tesz, hogy megmentse az országát és önmagát. Akadnak azonban olyan titkok, amelyeket nem szabad eltemetni – és olyan sebek, amelyeket nem szabad begyógyítani.

A sebhelyes cár egy izgalmas, kicsit dark fantasy regény, amely Bardugo Grishaverzumának része. A történet főszereplője Nyikolaj Lancov, Ravka királya, aki az előző könyvek (különösen a Grisa-trilógia és a Hat varjú) történései után próbálja újjáépíteni országát, miközben személyes démonjaival (szó szerint és átvitt értelemben) is meg kell küzdenie. Nyikolaj rendkívül karizmatikus, ám mélyen sérült karakter, aki saját magát is gyakran kétségbe vonja uralkodóként.

A könyv két fő szálon fut: az egyik Nyikolajé, aki próbál stabilitást hozni az országába és szembeszállni az országában tomboló sötét erőkkel. Az ő oldalán áll Zója Nazjalenszkij, aki különösen közel áll hozzá (ami számomra mély döbbenetet okozott, életemben nem gondoltam, hogy ezek ketten összekerülnek) Nyikolaj bizalmasaként. Zója bár kemény és távolságtartó, múltjának fájdalmaiból adódó komplex személyisége szép fokozatosan bontakozik ki, és még engem is meglepett, hogy a könyv végére megkedveltem.

A másik fő szál Nyina Zenyiké, a Hat varjúból ismert karakteré, aki Fjerdában, Ravka ellenséges országában dolgozik kémként. Szintén meglepetésként ért, hogy Nyina főszerepet kapott ebben a regényben, teljesen abban a hitben voltam, hogy ez egy totálisan Nyikolaj központú könyv lesz. Nyina küldetése az, hogy információkat szerezzen a cárnak és segítse a grisák ügyét, miközben gyászolja szerelmét, Mattiast. Új (váratlan) kapcsolatokat alakít ki, amelyek szintén hozzájárulnak a karakterének fejlődéséhez. Kár, hogy a varjak közül nem kerültek elő többen, de hátha majd a következő részben!

Noha a cselekmény gyakran vontatottnak, lassúnak érződött, utólag átgondolva nagyon is sok minden történt benne. Én kifejezetten a szentekkel kapcsolatos eseményeket szerettem, hihetetlenül izgalmas volt, és talán ezeknél a részeknél kedveltem meg Zóját is, aki szerintem a legerősebb grisává avanzsálódott a könyv végére (megjegyzem, ez eszméletlen menő).

Összességében tetszett, bár azt reméltem, hogy közelebb fogok kerülni az én nagy kedvencemhez, Nyikolajhoz, mégis ott érzek köztünk egy nagy szakadékot, amit remélem, a következő részben áthidalunk majd. A Shadow and Bone-nál százszor jobb volt így is, nem szenvedtem hiányt körömrágásban, szóval abszolút tudom ajánlani a Grisaverzum kedvelőinek, de sajnos tény, hogy ehhez a kötethez mindenképp szükséges elolvasni az Árnyék és csont, valamint a Hat varjú sorozatokat.