Voreena

Szerző

:

Holly Black

Fordító:

Szabó Krisztina

Sorozat:

Vörös pöttyös könyvek

,

A levegő népe

Kötésmód:

kartonált

De mi történt Tarynnel? Míg Jude a hatalomért küzdött a kegyetlen herceggel, Cardannal az elfhoni udvarban, a nővére, Taryn beleszeretett a szélhámos Locke-ba. Taryn részben bocsánatot kér, részben magyarázkodik, és kiderül, hogy neki is megvannak a maga titkai.

Nekem az egyik legnagyobb kedvenc könyvsorozatom A levegő népe, és azt hittem, bármilyen megjelenést kitörő örömmel fogadnék vele kapcsolatban, viszont Az elveszett nővéreket illetően erős kétségeim támadtak (ettől függetlenül nem is volt kérdés, hogy el fogom olvasni). Jude-dal ellentétben Taryn az agyamra ment, és úgy éreztem, rosszul van ábrázolva mint iker, nem éreztem őt sem hitelesnek, sem szerethetőnek, és jogosnak véltem az olvasók ellenszenvét iránta.

Viszont.

Most ez lehet, hogy sokakat megdöbbent majd…

Sokan nem is fogják érteni…

És az is lehet, hogy rohadtul nem érdekel titeket a hablatyolásom, de…

De be kell vallanom, szkeptikusságom és előítéleteim ellenére nekem ez a kis rövid történet igenis tetszett! Talán mert pontosan tudom, milyen egy ikerpár egyik tagjának lenni, hiszen mindössze 10 perc van köztem és a tesóm, @bookta_mary között. Így noha Taryn abszolút nem egy könnyen kedvelhető személy, mégis, ahogy az ő szemszögéből olvastam, és a gondolatain át ahogy megismertem a kapcsolatát Jude-dal AZ Ő OLDALÁRÓL, sok minden értelmet nyert. Például különös módon gyakran magamra ismertem benne. Sokszor azon kaptam magam, hogy igenis tudok azonosulni vele, mert én is éreztem hasonlót. Ezt nagyon nehéz szépen megfogalmazni, és azt hiszem, talán tényleg csak az ikrek fogják ezt a kötetet olyannak látni, amilyennek Holly Black szerette volna.

Az ikrek kapcsolata egészen más. Az életükben elkerülhetetlen, hogy egymáshoz hasonlítsák magukat; van olyan időszak, amikor a lehető legjobban szeretnének különbözni, hogy bizonyítsák, ők teljesen egyediek külön-külön. (Most tekintsünk el az egy-és kétpetéjű ikrek különbözőségétől.) Szerintem minden ikerben van egy kis féltékenység a másik iránt, de ez más, mint amikor egy 10 éves lány féltékeny a 16 éves nővérére; az ikrek mindig ugyanannyi idősek. Ugyanúgy nőnek. Ugyanolyan a hangszínük. Ha az egyik elkezd különbözni a másiktól, az mindig az ikernek fog feltűnni először és akaratlanul felül akarja múlni az ő “fejlődését”.

Én 24 éves fejjel még mindig szoktam így érezni, és ez nem azt jelenti, hogy kevesebbnek érzem magam. Néha elfog egyfajta sürgető érzés, hogy próbáljam meg felülmúlni Annamarit, és azt hiszem, nincs ebben semmi rossz. És bármit is tett Taryn, hiszem, hogy Jude-ban az ikertestvére számára mindig lesz megbocsátás, mert ahogy Taryn is megfogalmazta, ezt semmi sem másítja meg. Óriási áldás, ha az embernek van egy ikertestvére. Ez egy olyan kapocs, amit nem lehet elszakítani, sem az idő, sem a távolság, sem a féltékenység, sértettség nem ejthet rajta sebet.

Így hát köszönöm az írónőnek, hogy megadta az esélyt Tarynnek, hogy közelebbről is megismerhessük őt (igaz, lehetett volna kicsit több teret adni neki 70 oldalnál). Ez nem azt jelenti, hogy megszerettem őt, vagy megbocsátottam neki. Majd idővel az is eljön talán. Egyelőre azonban elég, hogy megértettem, mi zajlott a lelkében, amivel magasabb szintre emelkedett a karaktere, és így az újraolvasások alkalmával már befogadóbb szívvel tudok hozzá fordulni. :)

Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy olvashattam! 💞