Voreena

Szerző:

Axie Oh

Fordító:

Neset Adrienn

Sorozat:

Vörös pöttyös könyvek

Kötésmód:

kartonált

Szerző:

Scarlett St. Clair

Fordító:

Kádár Pál

Sorozat:

Zafír pöttyös könyvek

,

Hades és Persephone

Kötésmód:

kartonált

Persephone csak névleg a Tavasz Istennője. Az igazság az, hogy a virágok kislánykora óta elhalnak az érintése alatt. Új-Athénba költözése után abban reménykedik, hogy feltűnés nélkül vegyülhet el az emberek között, halandó újságírónak álcázva magát. Hades, a Halál Istene egy szerencsejáték-birodalmat épített fel a halandó világban, a szóbeszéd szerint pedig a leglehetetlenebbfogadásokat kedveli a legjobban.Miután véletlenül összetalálkozik Hadesszal, Persephone rádöbben, hogy alkut kötött a Halál Istenével. Az alku feltételeit pedig képtelenség teljesítenie: életet kell teremtenie az Alvilágban, különben elveszíti a szabadságát. Az alku azonban nem csak arra világít rá, hogy Persephone egy bukott istennő. Miközben ugyanis igyekszik elhinteni szabadságának magvait, egyre jobban beleszeret a Halál Istenébe – ez pedig tilos. Hades és Persephone történetének modern és kreatív feldolgozása.

A sötétség érintése egy romantikus fantasy regény, amely egy népszerű páros, Hades és Persephone történetét meséli el. A sztori középpontjában az alvilág istene, Hades és a tavasz istennője, Perszephoné közötti szenvedélyes, de sokszor viharos kapcsolat áll, egy modern mitológiai környezetben. A regény nemcsak romantikus, de kalandos is, hiszen a karaktereknek számos akadállyal és veszéllyel kell szembenézniük. St. Clair írása modern, élénk nyelvezettel hozza közel az ókori görög mitológia világát a mai olvasókhoz, és új szemszögből mutatja be a klasszikus isteni alakokat, ám az érzéki és szenvedélyes szálak miatt a könyv inkább felnőtt olvasóknak szól.

Sajnos azonban akármilyen jól indult a könyv és akármennyi potenciál is volt benne, nekem sajnos csalódást okozott. Ahogy Instagramon és TikTokon is beszámoltam róla, nem azt mondom, hogy rossz. 4 csillagot adtam neki, azt nemigen lehet negatív értékelésnek venni, és nem is annak szántam; nem tudtam ennél lejjebb értékelni, mert alapvetően egy egészen olvasmányos könyv, pikkpakk kiolvastam én is, viszont hiányérzetet hagyott maga után.

Hiányoltam a karakterfejlődést; sem egyénileg, sem mint páros nem éreztem őket sokrétűnek, nem mélyülnek igazán az érzelmeik, nem tudtam együtt érezni velük. Perszephone motivációi és döntései nem mindig következetesek, ami miatt néha nehéz megérteni vagy együtt érezni vele. A görög mitológia vonzó volt számomra, de nem kaptam belőle eleget, hiányoltam a részletesebb világépítést, sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, sok a kiaknázatlan lehetőség, és ez elszomorított.

A kapcsolat ábrázolása olykor túlságosan dominálja a cselekményt, és kevésbé kap teret a háttérvilág vagy a mellékszereplők kidolgozása, a romantikus jelenetek pedig egy idő után már nem nagyon tudtak lázba hozni... Hadest sötétebb figurának képzeltem, de a második rész fülszövege alapján lehet, hogy oda spórolta meg az írónő a titkokat. Mondjuk ez a másik, ami engem kiégetett, hogy már NÉGY RÉSZES a sorozat! Azt hogy??? Szerintem minden simán belefért volna egy, de maximum kettő kötetbe, ám ezt nem valószínű, hogy valaha megtudom, mivel nem tervezem folytatni a sorozatot.

Annyiból bánom ezt a döntésemet, hogy tényleg nem volt rossz élmény, és nem hazudtam, mikor azt írtam, éreztem benne a potenciát, a hitemet azonban elvesztettem, és már rég elhatároztam, hogy olyan könyvekbe fektetem az időm és energiám, amikben van hitem, hogy szeretni fogom őket.

Mindenesetre nem akarom elvenni a kedvetek, hiszen A sötétség érintése ideális választás azoknak, akik szeretik a romantikus urban fantasyket, különösen, ha szívesen olvasnak görög mitológiai alapokon nyugvó történeteket, grumpy x sunshine sztorikat. Ajánlm azoknak, akik vonzódnak a szenvedélyes történetekhez, és szívesen merülnek el egy titokzatos, isteni világban, ahol a szerelem, a hatalom és a sötét múlt összeütközése dominál.

Szerző:

Danielle L. Jensen

Fordító:

Borz Alexandra

Sorozat:

Zafír pöttyös könyvek

,

A híd királysága

Kötésmód:

kartonált (éldekorált)

Mi történik, ha beleszeretsz abba,

akinek az elpusztítása a küldetésed?

Lara hercegnőt harcosnak nevelték, és mindig is tisztában volt a végzetével:

el kell pusztítania ellenségét, Aren királyt.

A Híd Királyság, Aren király országa ugyanis arra használja a hatalmát,

hogy kifossza és tönkretegye Lara hazáját.

Amikor elküldik Larát, hogy Aren király felesége legyen,

végre lehetőséget kap, hogy a közelébe férkőzzön. Nincs más dolga,

mint belülről emészteni fel a királyságot – és újdonsült férjét.

Ám amikor az ellenséges érzelmek szenvedéllyé alakulnak át,

a lány hűségét a legkeményebb próbák elé állítják…

𝐓𝐫𝐨𝐩𝐞𝐬: ⁣

Szerző:

Leigh Bardugo

Fordító:

Nagy Boldizsár

Sorozat:

Vörös pöttyös könyvek

,

A sebhelyes cár

Kötésmód:

kartonált

Nyikolaj Lancovnak mindig is volt tehetsége a lehetetlenhez. Senki sem tudja, mit élt át hazája véres polgárháborújában – és jobb is, ha ez így marad. Most, amikor ellenségek gyülekeznek az ország meggyengült határainál, a fiatal cárnak meg kell találnia a módját, hogy feltöltse Ravka kincstárát, új szövetségeket kössön, és felszámolja az egykor nagyszerű grisahadseregre leselkedő fenyegetést. Ám minden egyes nappal erősebbé válik benne a sötét varázslat, ami azzal fenyeget, hogy elpusztítja mindazt, amit felépített. Egy fiatal szerzetes és egy legendás grisa szélhívó segítségével Nyikolaj elutazik Ravka azon helyeire, ahol a legerősebb mágia él, hogy legyőzze a benne rejlő szörnyű örökséget. Mindent kockára tesz, hogy megmentse az országát és önmagát. Akadnak azonban olyan titkok, amelyeket nem szabad eltemetni – és olyan sebek, amelyeket nem szabad begyógyítani.

A sebhelyes cár egy izgalmas, kicsit dark fantasy regény, amely Bardugo Grishaverzumának része. A történet főszereplője Nyikolaj Lancov, Ravka királya, aki az előző könyvek (különösen a Grisa-trilógia és a Hat varjú) történései után próbálja újjáépíteni országát, miközben személyes démonjaival (szó szerint és átvitt értelemben) is meg kell küzdenie. Nyikolaj rendkívül karizmatikus, ám mélyen sérült karakter, aki saját magát is gyakran kétségbe vonja uralkodóként.

A könyv két fő szálon fut: az egyik Nyikolajé, aki próbál stabilitást hozni az országába és szembeszállni az országában tomboló sötét erőkkel. Az ő oldalán áll Zója Nazjalenszkij, aki különösen közel áll hozzá (ami számomra mély döbbenetet okozott, életemben nem gondoltam, hogy ezek ketten összekerülnek) Nyikolaj bizalmasaként. Zója bár kemény és távolságtartó, múltjának fájdalmaiból adódó komplex személyisége szép fokozatosan bontakozik ki, és még engem is meglepett, hogy a könyv végére megkedveltem.

A másik fő szál Nyina Zenyiké, a Hat varjúból ismert karakteré, aki Fjerdában, Ravka ellenséges országában dolgozik kémként. Szintén meglepetésként ért, hogy Nyina főszerepet kapott ebben a regényben, teljesen abban a hitben voltam, hogy ez egy totálisan Nyikolaj központú könyv lesz. Nyina küldetése az, hogy információkat szerezzen a cárnak és segítse a grisák ügyét, miközben gyászolja szerelmét, Mattiast. Új (váratlan) kapcsolatokat alakít ki, amelyek szintén hozzájárulnak a karakterének fejlődéséhez. Kár, hogy a varjak közül nem kerültek elő többen, de hátha majd a következő részben!

Noha a cselekmény gyakran vontatottnak, lassúnak érződött, utólag átgondolva nagyon is sok minden történt benne. Én kifejezetten a szentekkel kapcsolatos eseményeket szerettem, hihetetlenül izgalmas volt, és talán ezeknél a részeknél kedveltem meg Zóját is, aki szerintem a legerősebb grisává avanzsálódott a könyv végére (megjegyzem, ez eszméletlen menő).

Összességében tetszett, bár azt reméltem, hogy közelebb fogok kerülni az én nagy kedvencemhez, Nyikolajhoz, mégis ott érzek köztünk egy nagy szakadékot, amit remélem, a következő részben áthidalunk majd. A Shadow and Bone-nál százszor jobb volt így is, nem szenvedtem hiányt körömrágásban, szóval abszolút tudom ajánlani a Grisaverzum kedvelőinek, de sajnos tény, hogy ehhez a kötethez mindenképp szükséges elolvasni az Árnyék és csont, valamint a Hat varjú sorozatokat. 

Szerző

:

Holly Black

Fordító:

Szabó Krisztina

Sorozat:

Vörös pöttyös könyvek

,

A levegő népe

Kötésmód:

kartonált

De mi történt Tarynnel? Míg Jude a hatalomért küzdött a kegyetlen herceggel, Cardannal az elfhoni udvarban, a nővére, Taryn beleszeretett a szélhámos Locke-ba. Taryn részben bocsánatot kér, részben magyarázkodik, és kiderül, hogy neki is megvannak a maga titkai.

Nekem az egyik legnagyobb kedvenc könyvsorozatom A levegő népe, és azt hittem, bármilyen megjelenést kitörő örömmel fogadnék vele kapcsolatban, viszont Az elveszett nővéreket illetően erős kétségeim támadtak (ettől függetlenül nem is volt kérdés, hogy el fogom olvasni). Jude-dal ellentétben Taryn az agyamra ment, és úgy éreztem, rosszul van ábrázolva mint iker, nem éreztem őt sem hitelesnek, sem szerethetőnek, és jogosnak véltem az olvasók ellenszenvét iránta.

Viszont.

Most ez lehet, hogy sokakat megdöbbent majd…

Sokan nem is fogják érteni…

És az is lehet, hogy rohadtul nem érdekel titeket a hablatyolásom, de…

De be kell vallanom, szkeptikusságom és előítéleteim ellenére nekem ez a kis rövid történet igenis tetszett! Talán mert pontosan tudom, milyen egy ikerpár egyik tagjának lenni, hiszen mindössze 10 perc van köztem és a tesóm, @bookta_mary között. Így noha Taryn abszolút nem egy könnyen kedvelhető személy, mégis, ahogy az ő szemszögéből olvastam, és a gondolatain át ahogy megismertem a kapcsolatát Jude-dal AZ Ő OLDALÁRÓL, sok minden értelmet nyert. Például különös módon gyakran magamra ismertem benne. Sokszor azon kaptam magam, hogy igenis tudok azonosulni vele, mert én is éreztem hasonlót. Ezt nagyon nehéz szépen megfogalmazni, és azt hiszem, talán tényleg csak az ikrek fogják ezt a kötetet olyannak látni, amilyennek Holly Black szerette volna.

Az ikrek kapcsolata egészen más. Az életükben elkerülhetetlen, hogy egymáshoz hasonlítsák magukat; van olyan időszak, amikor a lehető legjobban szeretnének különbözni, hogy bizonyítsák, ők teljesen egyediek külön-külön. (Most tekintsünk el az egy-és kétpetéjű ikrek különbözőségétől.) Szerintem minden ikerben van egy kis féltékenység a másik iránt, de ez más, mint amikor egy 10 éves lány féltékeny a 16 éves nővérére; az ikrek mindig ugyanannyi idősek. Ugyanúgy nőnek. Ugyanolyan a hangszínük. Ha az egyik elkezd különbözni a másiktól, az mindig az ikernek fog feltűnni először és akaratlanul felül akarja múlni az ő “fejlődését”.

Én 24 éves fejjel még mindig szoktam így érezni, és ez nem azt jelenti, hogy kevesebbnek érzem magam. Néha elfog egyfajta sürgető érzés, hogy próbáljam meg felülmúlni Annamarit, és azt hiszem, nincs ebben semmi rossz. És bármit is tett Taryn, hiszem, hogy Jude-ban az ikertestvére számára mindig lesz megbocsátás, mert ahogy Taryn is megfogalmazta, ezt semmi sem másítja meg. Óriási áldás, ha az embernek van egy ikertestvére. Ez egy olyan kapocs, amit nem lehet elszakítani, sem az idő, sem a távolság, sem a féltékenység, sértettség nem ejthet rajta sebet.

Így hát köszönöm az írónőnek, hogy megadta az esélyt Tarynnek, hogy közelebbről is megismerhessük őt (igaz, lehetett volna kicsit több teret adni neki 70 oldalnál). Ez nem azt jelenti, hogy megszerettem őt, vagy megbocsátottam neki. Majd idővel az is eljön talán. Egyelőre azonban elég, hogy megértettem, mi zajlott a lelkében, amivel magasabb szintre emelkedett a karaktere, és így az újraolvasások alkalmával már befogadóbb szívvel tudok hozzá fordulni. :)

Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy olvashattam! 💞

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.

Oldalszám: 432

Fordította: Stier Ágnes

Megjelenés: 2024

ISBN szám: 9789634997825

Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló... ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért... már megint. A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van... Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie... magával a farkassal. Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Hajnalban kivégeztem Ali Hazelwood fantasy szüleményét, és őszintén szólva hozta azt, amit vártam tőle. Tudjátok rólam, mennyire rá vagyok kattanva a vámpíros new adult sztorikra, és evidens volt, hogy ha maga ALI HAZELWOOD is lemerészkedik eme fanatikusságot okozó gödör bugyraiba, azt nem hagyhatom ki. 

Annyiban is különleges a kapcsolatom a regénnyel, hogy ez lett az első annotated könyvem, vagyis bejelölőztem minden olyan részt, ami izgalmas volt, megható, vicces, spicy blablabla… Magyarán mindent, amit érdemesnek találtam kiemelni. (Megjegyzem, meglepően kevésnek tűnik a jelölés ahhoz képest, hogy elfogyott egy adag piros... Mindenesetre hasznosnak találom, és tetszik, hogy ha mondjuk csak gyorsan fel akarom idézni, mi minden történt a könyvben, egyszerűen csak elolvasom a kiemelt részeket.)

Na, de mondjak már valamit a könyvről is, igaz? Maga a világfelépítés nagyon tetszett, egyszerű, de nem tipikus: minden ember tud a vámpírok és a vérfarkasok létezéséről, de a fajok elkülönülten élnek, legalábbis ezen a területen, ahol a cselekmény zajlik, a fajok közötti béke pedig törékeny, akár az üveg. Misery, a vámpír belemegy egy „kényszerházasságba” a vérfarkasok Alfájával, Lowe-val. Természetesen ez hozza magával az enemies to lovers trope-ot, ami nekem bármikor jöhet, ezúttal is örömmel fogadtam. Persze Misery nem azért csinálta ezt, mert unta az agyát; egy nyomot követett, és azt remélte, megtalálja eltűnt barátnőjét, Serenát, akivel felnőtt. Nagyon közel állnak egymáshoz, érdekes volt megismerni a közös múltjukat úgy, hogy a jelenben sokáig nem ismertük a rejtélyes lányt.

Nem voltak nagy elvárásaim, és nem ez az első könyvem az írónőtől, így nagyjából tudtam, mire számítsak. Persze ezúttal sem maradhatott ki, hogy főhősnőnk kiválóan ért valamihez, egy igazi tech guru! Megkönnyebbülés, hogy kiléptünk a tudósok világából, de felőlem még ez is kimaradhatott volna. De értem én, poénos és kreatív jeleneteket tudott az írónő komponálni, amelyek feldobták a könyvet, szóval nem panaszkodom.

Hamar megszerettem a szereplőket, működött is köztük a kémia, viszont az erotikus jeleneteknél ez a „dirty talking” háááát… Nekem nagyon cringe volt, azt kívántam, hogy Lowe bárcsak meg se szólalna. Ez a csomózós dolog is omg... Naggggyon fura!! Már maga a kifejezés is wtf, na mindegy... Ezen kívül sajnáltam, hogy nem tudhattam meg többet Misery és Owen kapcsolatáról, hiszen ikerként nagyon érdekelt volna az ő kapcsolatuk. Jaj, és ki ne hagyjam, hogy mi volt az az utolsó néhány bekezdés???? Adja magát, hogy legyen egy kövi rész. Argggh, ha nem lesz, nagyon mérges leszek!

A leírtakon kívül viszont perfekt volt a könyv, szuperek voltak a mellékszereplők is (Serena, Ana, Alex), izgalmas volt, fordulatos, nemigen volt lehetőségem unatkozni; ezért is úgy gondolom, megérdemel 4,5 csillagot.

Szerző:

Elle Kennedy

Fordító:

Barthó Eszter

Sorozat:

Rubin pöttyös könyvek

,

Off-Campus

Kötésmód:

kartonált

Fülszöveg: NÉGY TÖRTÉNET. NÉGY PÁR. HÁROM ÉV A VALÓ VILÁGBAN DIPLOMA UTÁN...

Csupa dráma és kacagás vár! Találkozz újra kedvenc Off-Campus-szereplőiddel, akik végigvezetnek a felnőtté válással járó változásokon, miközben rájönnek, hogy komoly döntések komoly következményekkel járnak… és nagy jutalmakkal.

A legújabb Off-Campus-kötetből megkapjuk a várva várt választ a nagy kérdésre: Mi van most velük?

Add át magad a szenvedélynek!

Most jutottam el oda, hogy végre a blogon is megosszam ezt a rövidke értékelőt a könyvről. Szeretnék köszönetet mondani @ellekennedy33 írónőnek, hogy megalkotta az Off Campus világát, és ezáltal találkozhattam a mi hokis srácainkkal, a @konyvmolykepzo kiadónak pedig ezer hála, hogy kiadták, és lehetőséget adtak, hogy elolvassam ezt a kötetet. Mondhatnám, hogy Az örökség egy kihagyható rész, hogy semmi különös nincs benne, és nem hagysz ki semmit, ha nem olvasod el... De akkor hazudnék. Legalábbis akik igazi ELLE KENNEDY FANoknak tartják magukat, azoknak kötelező olvasmány!

Elle Kennedy humora páratlan, szereplői sokrétűek, és imádom, hogy mindig van egy komoly szála is a könyveinek, de sosem megy túl mélyre a témában, ezért megmarad a regényei könnyedsége. Ez igaz Az örökségre is, amely 4 részre van bontva, egy-egy rész jutott minden párnak, amelyekben az írónő bemutatja, mi történt a szereplőkkel a közeli jövőben. Mindegyik rész más miatt jó, viszont annyit azért szeretnék hozzáfűzni, hogy Dean és Allie sztorija sajnos nem volt az igazi. Allie karakteréhez már a The Score-ban is sok türelmet kellett gyűjtenem, és azt reméltem, most kicsit másképp lesz... De maga a sztori se hozta azt a kielégítő érzést, amit vártam.

Hiába a klisék, az írónő mindig tud újat mutatni. Néha csak a fejemet fogtam, miközben nevettem a képtelen történéseken, szívesen látnám ezt a részt mozivásznon, abszolút hozza a szórakoztató romkom vibe-ot. Sajnos nem tudok kiemelni egy kedvencet, mert hiába melengették meg a szívem szeretett hokisaim és párjuk történetei, a hiányérzetet nem tudták semmivé oszlatni. Garrették sztorijánál is azt éreztem, hogy bakker, felnőtt életekről olvasok, de kicsit mindenki olyan még, mint egy gyerek. És ez nem is baj, csak néha azt éreztem, hogy megrekedtek egy szinten... Oké, a végére már mindenki összeszedte magát, és végül is ez a lényeg, nem? 

Továbbra is imádom ezeket a szereplőket, érik is már egy Off-Campus reread, de nagyon sok a megjelenés, és azt is be kell vallanom, hogy nem vagyok egy gyorsolvasó. De ha bármikor úgy érzem, hogy szívesen nyúlnék valami olyanhoz, ami biztosan nem okoz csalódást, szexi és vicces is, akkor nem igen kell gondolkodnom azon, mire essen a választás... :)

Noha nem mondanám, hogy a Briar U hatására el szeretnék kezdeni hokizni, de amikor Elle Kennedy könyveit olvasom, mindig előbújik bennem a vágy, hogy csapatsportot űzzek. Talán majd egyszer. :D Olyan nekem ez a könyvsorozat, mint amikor leülök újranézni a kedvenc romkomjaimat vagy mint amikor kinyitom a régi naplóimat – nosztalgia. Pedig még csak egyszer olvastam végig a Briar U részeit, mégis, amikor rájuk vetek egy pillantást a polcomon, ez a jóleső érzés jár át, mintha régi barátokat üdvözölnék. Talán nevezhetném őket komfort olvasmánynak? Így belegondolva határozottan igennel tudok erre a kérdésre felelni.